1. Azért sírok, mert nem állhattam melletted akkor, amikor az üggyel-bajjal megoldott fizikapéldák után fáradtan nézted a futószalagot a helyi szupermarketben. Nem mosolyogtál a pénztárosra, hanem határozott, férfias mozdulattal vetted ki a tárcádból a pénzt, és kezedbe fogtad a puha kockasajtok dobozát. Tizenhét leszel, és komoly arccal, egy nehéz nap után meggyötört tudattal, puha sajttal a kezedben kisétáltál az üzlet ajtaján. Sose fogod megtudni, mennyire odavagyok a puha sajtért.

2. Bárcsak én lennék a sajt, amit fizikapéldákkal való vesződés után fáradtan, mosoly nélkül bár, de üggyel-bajjal megveszel, és később a kenyeredre kensz, hogy azzal enyhítsd ezt a tizenhét év szenvedést, hogy a puha sajt félig megrágott darabjait legurítod a nyelőcsöveden. Akkor nem sírnék. Vagy én lennék a fizikapélda, ami miatt elfáradsz, hogy végül egy helyi szupermarket pénztárosának kifizesd az oly régóta áhított puha sajtot. Szeretném azt hinni, hogy a sajtnál jobban áhítasz engem.

3. Szeretném, hogy Te legyél a sajt, és én vegyelek meg Téged, hogy aztán ha kimerülten bámulom a megoldatlan fizikapéldák sorát az asztalomon, sírva legurítsalak a nyelőcsövemen.