Három mocskos hangzású garázsbanda adott koncertet szerda este az A38 Hajón, ami magába foglalta a Dope Calypso lemezbemutatóját és a The Picturebooks visszatérését Magyarországra a pár évvel ezelőtti Szigetes koncertjük után. Kiderült, hogy a lebutított gitárriffekkel teletűzdelt zene mesterien művelhető 30 fölött.

Terrible Ted

Terrible Ted. Fotó: Dancs Enikő Bianka

Az estét a Hangmásból ismert Minda Endre új zenekara, a Terrible Ted nyitotta. Szkeptikusan álltam a flegma, vonagló énekes koncertjéhez, de körülbelül másfél szám végighallgatása után meggyőződtem, hogy van ezen mit szeretni. A zenekar hangos gitározása, nemtörődömsége és tempója magával ragadott. Természetesen a frontember vitte el a bulit, a zenekar többi tagja nemigen nézett ki a gitárok nyaka mögül, de ez nem is hiányzott, hiszen az énekesnek van annyira karakán a színpadi jelenléte, hogy lélegezzen tőle a produkció. Annyira átérezte a rock and rollt, hogy a koncert felénél ledobta magáról a pólóját, és félmeztelenül folytatta. Bármennyire is szerettem volna rábeszélni magam, hogy ez öncélú volt, mégis arra jutottam, hogy hozzájárult a produkció hiteleségéhez.

A Dope Calypso új, Banzai! Banzai! Banzai! című lemezének bemutatója következett. Remélem megbánták, hogy előző lemezüket a Toldiban mutatták be, mert a gitárjátékuknak szüksége van egy olyan helyre, mint az A38. Itt teljesedett ki igazán a hangzásuk, és olyan jól szóltak, hogy még a koncert utáni iszonyatos fülzúgást sem bántam. Az olasz sztárhangmérnökkel elkészített, USA-ban masterelt agresszív hangulatú új lemez dalai élőben kiválóan megszólaltak. Sőt, nekem, aki nem kedvelem a retro hangzásokat (az anyag totálisan ’70-es évekbeli hangzással lett felvéve-megkeverve), nagyobb élményt okozott a banda élőben, mint a stúdiófelvételek. A Boys From Heaven c. számuk otthon hallgatva például jelentéktelennek tűnt, élő hangszerelésben viszont a koncert egyik legjobbjaként emelkedett ki. Vendégzenészt is felvonultattak: Premecz Matyi (Kéknyúl, korábban Barabás Lőrinc Eklektric és még sok más) személyében, aki kiváló választás volt, hazánk egyik legelismertebb billentyűs-hammondistájaként pont annyit tett hozzá játékával a dalokhoz, amennyi még beléjük fért.

A zenekarról az jön le, hogy komolyan gondolják azt, hogy nem gondolják komolyan. Mit jelent ez? A dalaik nem törekszenek popularitásra (de ez még a legjelentéktelenebb tényező), nem akarnak nagyot mondani, a szövegeik viccesek és szatirikusak, vagy éppen morbidak, mint az albumborító. Mindenféle kompromisszumoktól mentes zenét játszanak, amelynek a hangulatisága a legnagyobb ereje, kerüli a pátoszt, és utaztatja a hallgatót. Dalaik jólesően primitívek. Élőben pedig igazi fülgazmus, ahogy zúznak a gitárjaikon.

Dope Calypso

Dope Calypso. Fotó: Dancs Enikő Bianka

A flegma magyarok és az aranyszívű német kamionosok

Egy dolog volt kifejezetten antipatikus – különösen az egyébként elborult német banda kedvessége után – a magyar zenekarokban. Nem különösen foglalkoztak a közönségükkel. Nyilvánvalóan nem együtténeklős dalaik vannak és hozzátartozik az arculatukhoz a leszarom-attitűd, de egy háromszámonként bemondott „köszi” nem elegendő, ha már az emberek úgy döntöttek, hogy szerda este az ő koncertjeikre látogatnak el. Vagy például a Dope Calypso egyik dala után elhangzó „Látom, 6/4-re senki nem tud táncolni” helyett Sarkadi Miklós énekes-gitáros biztosan elő tudott volna húzni egy kedvesebb gesztust is.

A magyar zenekarok után következett az angliai turnéjukról beeső, német The Picturebooks duója. A nagyszakállú, kamionos külsejő zenekar koncertje igazi kuriózum volt. A szanaszét torzított gitárok, az énekhang és a tagok száma miatt megkerülhetetlen asszociáció esetükben a Black Keys és a White Stripes, de ennek ellenére bőven nyújtott egyedit a produkciójuk. Már a dobszerkó is különleges volt, Philipp Mirtschink nem használ cintányérokat, és konkrétan szanaszét verte a hangszerét. Az énekes-gitáros, Claus Grabke sem finomkodott: fülsüketítő blues-os gitárjátéka konstans bólogatásra és mosolygásra késztette a Hajó közönségét. Az azonos szakállhosszú tagok szinte együtt lélegeztek az egész koncert alatt, koszos dalaikban megmutatkozott a precizitás is, érezhetően nem tegnap óta zenélnek együtt. A néha a hangszerére szerelt mikrofonba is beleéneklő énekes-gitáros alig hitte el, hogy ilyen pozitív fogadtatásban részesültek, többszörösen megköszönte a jelenlétünket, ami nem is csoda, hiszen kétszer is visszatapsolta őket a közönség.

Tekintsd meg a koncertről készült galériánkat!
Fotók: Dancs Enikő Bianka