A Félonline Fekete Istvánt (a Carbonfools gitárosát) kérdezte a pályaválasztásról. Arra voltunk kíváncsiak, hogy az oktatási intézményeket maga mögött hagyó ismert személyiség hogyan találta fel magát diákként, vizsgázóként, mit tanácsol a most érettségizőknek, akik szeptembertől lesznek egyetemisták, illetve azoknak, akik most mérettetnek meg először a vizsgaidőszakban.

IMG_8029 másolata


Félonline: Mesélj kérlek arról az időszakról, amikor diák voltál. Mikor kezdődö
tt és mit végeztél?

Fekete István: 2004-ben érettségiztem, utána kezdtem el egyszerre a Kőbányai Zenei Stúdióba járni és a Műegyetemre is. Felváltva jártam ide-oda, volt amikor egyszerre mind a két helyre. Ez azért volt nehéz, mert az egyik helyen azért néztek rám furán, hogy miért van nálam hatalmas rajztábla, a másik helyen meg azért, hogy miért van nálam gitár. A két hely ráadásul nem is volt egymáshoz olyan közel, úgyhogy át kellett rohangálnom Kőbányáról a Műegyetemre, s ott is a különböző épületekbe. Motivált, hogy több lábon álljak, ne csak a zenére tegyek fel mindent. Idővel aztán ez átfordult valahogy, arra gondoltam, építész lehetek öregen is, zenész meg nem biztos, úgyhogy a zenei karriert választottam végül. Másrészt lett egy jó barátom a Műegyetemen, aki építész családból származik. Addig azt gondoltam, hogy az építészet egy nyugis szakma, van idő a családra. Otthon apám részéről azt tapasztaltam, hogy zenészként éjszaka dolgozik, ide-oda rohangál, nem keres elég pénzt, külföldön van, nincs a családjával. De ugyanezt láttam a barátomnál is, hogy családtagjai a munka miatt más-más városokban élték mindennapjaikat és ez elég illúzióromboló volt számomra. Arra jöttem rá, hogy teljesen mindegy mit dolgozik az ember, ha elég energiát belefektet, az visszahozza, de akkor már érdemes olyan szakmát választani, amit igazán szeret csinálni. Úgy gondoltam, hogy a kettő közül a zene fontosabb, mert kevesebb benne a megmagyarázható miért. Tehát végül a kőbányai zenesulit fejeztem be, a Műegyetemet két év után abbahagytam.

A szülők részéről volt nyomásgyakorlás, hogy mit válassz, hogy hogyan dönts, mit hogyan csinálj?

Többféle nyomásgyakorlás is volt. Amikor kijelentettem, hogy abbahagyom a Műegyetemet, akkor ez anyai részről rettenetes ellenállásba torkollott, mondván kell nekünk egy diplomás, jól keresnél, mégis mit gondolsz? Annak ellenére, hogy zenész családból származom. De nem csak a szülőkkel, hanem a barátokkal is meg kellett küzdeni. Én biztos voltam abban, hogy amit választok – lehet az akár a kosárfonás is –, abból meg fogok élni. Édesapám azt szerette volna, ha ugyanolyan leszek mint ő, én is a jazz zenei irányt viszem tovább, ami végül annyira nem fogott meg. Voltak vitáink, instruálni akart mindenféle irányba. Lehet hogy rövidebb lett volna az utam, ha ezek a gátak nincsenek meg, de át tudtam lépni őket. Ezzel kapcsolatban van egy jó tanácsom: senki ne foglalkozzon más véleményével, hogy neki mi a jó, mert az egy nagy hátráltató erő. Ezzel nem mondtam semmi újat, de hiába tudtam én is, mégsem fogtam akkor fel.

Ebben az időszakban, amikor párhuzamosan jártál a Kőbányai Zenei Stúdióba és a Műegyetemre, hogyan tudtad összeegyeztetni a tanulást a mindennapokkal?

Akkor még otthon laktam a szüleimmel, a három öcsémmel, az egyikük barátnőjével, meg mit’om én, vagy tíz tyúkkal és hatvan tehénnel egy háztartásban… Viccelek, tyúkok és tehenek nem voltak, csak néhány kutya meg macska, de soha nem volt nyugalom nálunk. Keveset aludtam és nagyon ritkán tudtam kimozdulni bárhova. Azt láttam, hogy minden haverom egyfolytában csocsózni jár, meg sörözni. Én elmentem egy héten egyszer, de az már annyi időt elvett a tanulástól, hogy rögtön meghúztak egy zéhán, amit meg kellett csinálni újra. De például az is nagyon szar volt, hogy míg a Műegyetemen órákon keresztül rajzolgattam, görcsbe állt a kezem, utána kellett még gitárt gyakorolni, ami nem volt egyszerű.

IMG_8054

A vizsgaidőszak hogyan zajlott? Különböző internetes fórumokon lehet olvasni felkészülési tippeket, te mit tanácsolsz azoknak, akik most esnek át az első tűzkeresztségen? Hiszel abban, hogy le kell húzni egy pálinkát szóbeli vizsga előtt?

A pálinkázásnak vizsgaidőszakban én sosem voltam a híve. A Kőbányai Stúdióban a vizsgázás annyival könnyebb volt, hogy a zene inkább készség tantárgy, ráadásul elsősorban a gyakorlati tudást kérték számon, kevesebb hangsúlyt fektettek a zenetörténetre. A vizsgaidőszakról két hülye dolog jutott eszembe: az előadóművészet sokat segít egy szóbeli vizsga során, azt ajánlom mindenkinek, hogy egyszer-egyszer menjen el karaokizni, hogy levesse a gátlásait, utána már a vizsgadrukkot is könnyebben tudja kezelni. A másik dolog főként a fiúknak szól: önbizalomszerzés céljából menjetek el csajozni! Ha egy idegen nő előtt tudtok hülyeségekről beszélni, akkor a vizsga során lazán elő tudjátok adni a tananyagot is, főleg ha a tárgyi tudás a fejetekben van. A lányoknak ugyanígy – gyertek Carbonfools koncertre – és fiúzzatok. Nagyon sok magányos Carbonfools-rajongó fiú van, akik keresik a párjukat, a koncert pedig tökéletes alkalom az ismerkedésre.

Miután te zenésznek tanultál, elmondható, hogy az, amit kaptál a Kőbányai Zenei Stúdiótól, az hasznosnak bizonyult?

Igen, én abban helyezkedtem el, amit tanultam, és ez nagyon jó. De látom azt, hogy sokaknak ez nem sikerült. Szerintem ennek az az oka elsősorban, hogy a legtöbb diáknak, aki ott tanult volt egy olyan elképzelése, hogy ő zenéből akar megélni, de a zenének csak egy bizonyos szegmense érdekelte. Tehát lehet hogy az, amivel foglalkozott az a 70-es években volt menő, és azt hitte, el tudja adni a mai Magyarországon. Amikor rádöbbent hogy nincsen ennek a műfajnak vagy stílusnak célközönsége, akkor megőrült és szakmát váltott, vagy abbahagyta a zenélést. Már a tanulmányok során figyelni kell egy adott szakmán belül arra, hogy mi az, ami egy olyan termék tud lenni aminek megvan a közönsége és értékes. Akik akkor végeztünk gitárosok, tizenkettőből hárman élünk zenéből.

Mennyire könnyű vagy nehéz megélni a zenéből? Hallani, van olyan zenész, aki akár négy-öt zenekarban is játszik, hogy összehozza a megélhetéshez szükséges bevételt. Mennyire érdemes a zenét választani hivatásnak, ha ez az ára? Biztatod a fiatalokat? Akik tanulnak, elég ha bíznak az oktatásban, amit egy-egy intézmény kínál?

Egy egész hülye hasonlat jut eszembe, amit tegnap hallottam: egy focista fiú mesélte, aki itthon és külföldön is több csapatban játszott, hogy Dzsuzsák Balázs nem azért lett a legjobb focista, mert ő a Dzsuzsák, hanem mert ő volt az, akire este nyolckor rá kellett szólni, hogy gyere már le a pályáról. Hasonlóan működik ez a zenei életben is. Bár olyanok is vannak, akik nem értem, hogyan futhattak be, de összességében azt látom, hogy aki elég energiát fektet bele és jól fel tudja mérni a piacot, egy idő után igenis meg tud belőle élni.
Magyarországon valószínűleg minden művészeti tevékenységgel ugyanez a helyzet, szóval aki ilyen pályát választ, tudnia kell, hogy bizonyos szakmákban kevesebb pénz van. Én sem azért indultam neki a zenélésnek, mert éreztem, hogy ebből húde jól meg fogok élni, most sincs se jachtom, se nyaralóm. Nem feltétlenül az anyagiakért csinálja az ember, ha meg igen, lehet hogy más szakmát kell választani. De ha valakinek nem az anyagi része, hanem az alkotás a lényeg, de mindemelett valamilyen szinten ebből szeretne megélni, annak sikerülnie kell.
Ugyanakkor belelátva a szakma csúcsába tudatában vagyok annak, hogy Magyarországon sokkal kevesebb pénz van a zenében, mint külföldön. Egyszerűen ennek az országnak megvannak a határai, és a Carbonfools-szal nagyon érzem, hogy most nem tudunk ennél feljebb jutni angolul éneklő magyar zenekarként. Külföldi karrierépítéshez meg ki kellene költözni ahhoz, hogy működjön. Jó példa erre, hogy én tavaly-tavalyelőtt benne voltam a harminc legjobban kereső gitáros között itthon, de ha a harminc legjobban kereső ügyvédek sorában lennék, akkor egészen más lenne a lépték.

Mit gondolsz, ez amiatt van, mert kevesebb a felvevőközönség, ahhoz képest hogy Németországban vannak nyolcvanmillióan, itthon meg vagyunk közel tíz millióan?

Arról van szó, hogy kevesebb az aktívan a kultúra iránt érdeklődő embertömeg.

IMG_8048

Úgy tűnik, a mostani hazai könnyűzenét olyan az állam által is elismert zenészek formálják, mint Kovács Ákos vagy Lovasi András. Ezt jól példázza Lovasi Kossuth-díja vagy a nemrég felvetődött ötlet, hogy Ákosnak szobrot állítanának Szegeden. Mit gondolsz, ki lehetne az elkövetkezendő tíz-húsz évben a könnyűzenei előadók közül az, aki ilyen szinten kanonizált zenésszé válhat, akinek akár a Kossuth-díjat odaítélik?

Nekem van egy olyan vízióm, hogy a Punnany Massifból vagy a Bëlgából lesz a következő. A Punnany lehet hogy értékálló lesz, ha így folytatják el tudom képzelni, hogy lehet szobruk Pécsett. Nem vagyok képben annyira a Kossuth-díjasokkal, de a Bëlga pédául olyan együttes, amit mindenképp értékelni kell. Értük egy időben teljesen megőrültek, az oktató jellegű számaikkal a közönség olyan részét is elérték, akik nem szeretik a rap zenét, ráadásul teljesen új műfajt teremtettek. Néha van káromkodás a számaikban, mégis elgondolkodtató szövegük.

Tud tanítani a zene?

Külön lehet választani a tánczenét, illetve azt, amikor mondanivalót csomaglunk zenébe. Hosszú távon a tánczene szerintem nem igazán tud tanítani, míg ahol van mondanivaló, sokkal értékesebbé válik és jobban megmarad az emberekben. Például más zenekarokhoz képest a Beatles azért tudott megmaradni, mert lett néhány elgondolkodtató szövegük, nem csak, hogy babám miért sírsz, szeress engem… Tell me why?

Végezetül, mit üzensz a diákoknak?

Szexeljenek a vizsgaidőszakban, az a biztos stresszcsökkentő.

Fotók: Torják Orsi