„Az őrültek őrültségeket csinálnak.” Paulo Coelho

Május 18-án este az idei utolsó POPJAK rendezvény témája Paulo Coelho brazil szerző volt. A Vallai Kertben Pál Ferenc műfordító, az ELTE Portugál Tanszékének oktatója és Urbán Bálint, az AntiCoelho blog szerkesztője beszélgettek Sepsi László moderálásával. A központi kérdés az volt, hogy vajon Coelho miért egy ellentmondásos jelenség a magas és az alacsony irodalomban? És vajon el lehet-e dönteni egyáltalán, hogy hol húzódik a magas és alacsony irodalom határa? Coelho jelenségének több millió rajongója és utálója paralelként létezik egymás mellett.IMG_20150519_192736

Urbán Bálint elmagyarázta, hogy az AntiCoelho blog nem gyűlöletet akar szítani Coelho ellen, hanem mint érdekes jelenséget akarja vizsgálni. A Coelho szövegek egyik legnagyobb különlegessége pedig az, hogy ki lehet emelni kontextusfüggetlen életbölcsességeket a regényekből. Pál Ferenc erre rögtön reagált, szerinte a Coelho textusok tele vannak aforizmákkal, amik megmondják az olvasónak a tutit. Ezzel az a legnagyobb probléma, hogy sokan ezeket az életbölcsességeket ténylegesen alkalmazzák a saját életükre, és sok szerencsétlen Coelho regényeit, mint lelki segítő könyveket szellemi egészségük helyreállításáért olvassák. Ez olyan, mintha egy 16 éves kislány az Ifjúsági Magazint olvasná és a banális, a szexuális életével kapcsolatos kérdéseire Veres Doktortól – az IM „szakértő” doktorától kapna „szakszerű” reflektálást. Coelho szerint minden életnek értelme van, meg akarja adni a szegény embereknek a vigasztalást, de sajnos ezeknek a regényeknek nincs több szintű olvasata, és – amint végigolvastuk őket – elfelejtjük a hőseit.

Urbán Bálint és Sepsi László feltette a kérdést, hogy lehetne-e Coelhot és életbölcsességeit ironikusan olvasni. Mert ha igen, akkor egy sokkal komplexebb jelenséget kapnánk. Pál Ferenc – aki találkozott és beszélgetett élőben Coelhoval – szerint a brazil szerző totálisan komolyan veszi magát. A latin-amerikai írókban nincs irónia, se Cortazarnál, se Marqueznél. Coelho egy brazil teleregény író, innen ered szövegeinek melodrámája. A brazilok ezeket a típusú regényeket egyébként nem ponyva-, hanem spárgásregénynek nevezik.

Az olvasóban világmagyarázó igény van. A spirituális kontextus pedig azért jelenik meg, mert az európai metafizikai gondolkodás csődöt mondott a második világháború és a holokauszt után. Ennek okán a kiábrándultság miatt a dezorientált embereknek útmutatásra van szüksége. A kis metafizikai rendszereket pedig zseniálisan tudja mozgatni Coelho, a racionalitást megkerülve és többféle spirituális rendszert megjelenítve. Sokan szeretik azért, mert nem mond olyan információkat, amiket ne ismernénk. Coelho közhelyes, és az olvasó örül: végre megértett valamit – magyarázta Urbán Bálint.

Pál Ferenc azt javasolta, hogy egy Coelho regény helyett igyon mindenki egy-két-öt sört, mert annak a hatása tovább tart, mint a brazil szerző bármelyik műve.