A bajai születésű Szabó Benedek lehetne az új Cseh Tamás vagy a következő Lovasi András is, de ő köszöni szépen, inkább megmarad annak, aki. Galaxisok nevű formációjával a Vad Fruttik mellett turnézták végig az országot, most pedig A legszebb éveink címet viselő, nagy sikerű albumuk bemutató koncertjére készülnek. Benedekkel az alkotási folyamatról, a CD végnapjairól és az együtt zenélés örömeiről beszélgettünk.

szb

Félonline: Sok dalod szövege kötődik ahhoz, hogy te „vidéki srácként” hogyan érzed magad Budapesten. Tényleg ekkora volt a különbség számodra?

Szabó Benedek: Gyerekkorom óta szerettem volna Pesten élni, bár Baját is imádtam. Vannak olyan dolgok, amelyek mind a mai napig hiányoznak, például a bajai vízpartok, a természet közelsége. Ugyanakkor azokhoz a dolgokhoz, amelyekkel a legjobban szerettem volna foglalkozni, Pestre kellett jönni. Egy idő után ilyen volt a zenekar is.

Nem olyan régen kezdtél dolgozni a MamaZone kiadóval. Milyen az együttműködés velük?

Igazából már 2013 ősze óta együtt dolgozunk. Nyilván a klasszikus kiadói szerepre nincs annyira nagy szükség, mert fizikai formátumban nem szeretném megjelentetni a lemezeimet; inkább a koncertszervezésben és a menedzsmentben segítenek, ami nagyon jól jön, mert én világéletemben utáltam ezeket csinálni. Sosem tudtam magamat eladni úgy, mintha egy másik zenekarról beszélnék.

Hogyhogy nem érdekel a fizikai formátumban való megjelentetés?

Amikor nagy példányszámban kiadnak valamit, akkor az általában CD. Én ezt egy halott formátumnak gondolom, szerintem felesleges. Ha csak magamat nézem, én már mp3-at sem nagyon hallgatok, inkább streamelek. Amit szeretek az a bakelit, de ez inkább egy gyűjtői attitűd. Bakeliten szívesen kiadnám a lemezeimet, de erre egyelőre nincs lehetőség. Nagyon szeretem ingyen eljuttatni a zenémet az emberekhez, ebből a szempontból nem értek egyet a korlátozással, szerintem mindenkinek joga van ingyen meghallgatni és birtokolni, amit csinálunk. Majd fizetnek, ha úgy döntenek, hogy eljönnek egy koncertre.

Ezek szerint nem a megélhetésért zenélsz?

Nyilván nem zavarna, ha megélnék belőle, de nem a megélhetés a fő motiváció. Van munkám mellette, ez kamaszkorom óta természetes. De aki megél a zenélésből, az sem a lemezeladásokból, hanem a koncertezésből teszi.

Dalszövegeid többsége úgy hangzik, mintha a saját életedből vett egy-egy történet lenne. Tényleg így van?

Az első lemez minden száma ilyen. A másodikon vannak olyanok, amelyeknek szinte semmi köze nincs hozzám, de ilyenből nincs sok. Akkor tudok számot írni, ha rossz kedvem van, ezért szokták azt gondolni, hogy egy nagyon szomorú ember vagyok, ami nem igaz. Azt gondolom, hogy ezekből a nagyon személyes sztorikból két lemeznyi elég is volt. Biztos továbbra is személyes jellegű szövegeket fogok írni, de a következő albumon szeretnék kipróbálni egy kicsit másféle hozzáállást. Szeretnék eltávolodni a napi konkrétumoktól.

Van olyan téma, amellyel tudod, hogy nem akarsz foglalkozni?

Nyilván a legcikibb sztorijaimat nem fogom megírni, azokat én is el akarom felejteni. Ettől függetlenül egy tök érdekes kísérlet volt, amikor elkezdtem a Galaxisokat, hogy vajon meddig tudok elmenni az őszinteségben. Egy ideig jót tesz, mert sok dolgot megold az, ha az ember leírja. Erről szól az alkotás.

Mikor jön nálad el az a pillanat, amikor azt mondod, hogy ezt most megírod?

Nagyon lusta vagyok, szóval ez kampányszerűen történik nálam. Volt két olyan időszak az életemben, amikor csak ömlöttek a számok; az egy kegyelmi, ihletett állapot volt. De nem szabad ilyenre várni, mert akkor tízévente jelenne meg egy-egy albumom, amit nem akarok. Általában úgy van, hogy csak úgy jönnek a dallam- és szövegfoszlányok, amikor pedig úgy érzem, hogy összegyűlt mondjuk tíz számnyi, akkor leülök és kiegészítem őket. A legszebb éveinkkel is ez történt; év elején volt egy hihetetlen rohanós időszakom, amikor úgy döntöttem, hogy befejezem, amim van, és márciusban kihozok egy lemezt. Jobban szeretem, ha magától jön, de ez nagyon ritka, általában dolgozni kell rajta.

Kinek szoktad megmutatni a számokat megjelenés előtt?

Azok hallják, akikkel együtt veszem fel, és az, akinél felveszem. Egyébként a barátnőm mindig meg szokta őket hallgatni, ő eléggé kemény kritikus. Ettől sokszor ideges leszek, de mindig igaza van. Amikor kész a lemez, akkor elküldöm néhány barátomnak, például Sallai Lacinak, aki amellett, hogy a zenekar basszusgitárosa is, saját jogán fantasztikus dalszerző. Olyan embereknek szoktam elküldeni, akiknek tudom, hogy bízhatok a véleményében és az őszinteségében.

Ha már a Galaxisok többi tagjánál járunk – mi alapján dőlt el, hogy kivel szeretnél együtt dolgozni?

Ez nálam mindig nagyon esetleges, soha nem tudom, pontosan hogyan dől el. Általában igyekeztem olyan embereket bevenni, akinek nincs másik zenekara. Ez egy nagyon nagy különbség Baja és Budapest között: vidéken az emberek azért csinálnak egy évnél tovább egy zenekart, mert tudják, hogy ha feloszlatják, nem tudnak másikat csinálni. Itt meg az van, hogy fél évig csinálunk egy zenekart, és ha nem megy annyira, feloszlatjuk és csinálunk egy másik zenekart más néven, sokszor majdnem ugyanazzal a tagsággal. Talán ezért is van, hogy ha megnézed itthon az elmúlt években, a legtöbb ismert zenekar vidékről jött.

Igaz a legenda, miszerint Likó Marci mondta a Vad Fruttikkal közös turnétok egyik koncertje után, hogy szükségetek lenne egy basszusgitárosra?

Nagyon jó ez a mítosz, és Marci tényleg félre is vont a dunaújvárosi koncert után, hogy megkérdezze nem akarunk-e inkább rock zenekar lenni, de az az igazság, hogy akkor már régóta gondolkodtunk a dolgon – de persze, neki is szerepe volt abban, hogy végül így döntöttünk.

A Vad Fruttiknak igen vegyes a közönsége. Milyen volt eléjük kiállni, amikor a zenekarral turnéztatok?

Vegyes és nagyon nagy közönsége van. Nagyon jó volt ennyi ember előtt játszani. A Vad Fruttik egyébként is a világ legkedvesebb emberei, keresve sem találhattunk volna jobb turnézó zenekart náluk.

szb

Sokan mondják rád, hogy te vagy az új Cseh Tamás. Mit szólsz ehhez?

Nem különösebben zavar, csak szerintem hülyeség. Amikor ezt először leírták, akkor nagyon sok ember megismerte a zenekart, ebből a szempontból jó volt. Tudom, hogy ezek a szlogenek nagyon fontosak, én is zenei újságíró voltam jó pár évig. Nem hiszem, hogy én vagyok az új Cseh Tamás, belőle egy volt, és nem is hiszem, hogy vagyok olyan jó, mint ő. Másrészt én szeretnék Szabó Benedek lenni, nem az új valami.

Hogyan készülsz a most szombatra, amikor is először játsszátok az új lemez számait?

Igazából Veszprémben már játszottunk öt számot az új lemezről, ez egy kis csalás volt. Nem szoktam izgulni koncertek előtt, de most egy kicsit azért izgulok. Ott lesz az a sok ember, akik azért jönnek, mert megírták rólunk, hogy jók vagyunk, meg hogy én vagyok az új Cseh Tamás, kíváncsiak arra, hogy ez igaz-e, szóval nem szabad elcsesznünk. Viszont tudom, hogy amikor ott leszünk, nagyon fogjuk élvezni.

Miért épp Hó Marciékkal játszotok együtt?

Ők már nagyon rég nem koncerteztek, mostanában kezdenek visszajönni. Annak idején, amikor a Galaxisok elindult, sokat játszottunk együtt, mert úgy éreztük, a két zenekar passzol egymáshoz, az pedig egyértelmű, hogy a közönségünk nagyjából ugyanaz. Úgyhogy ez egy égben köttetett frigy.

Mostanában elég kevés hazai előadó van, aki egyedül ki mer állni a saját számaival, úgy, hogy közben tulajdonképpen a saját életéről mesél, mint ahogy azt te is teszed. Mit gondolsz, ennek mi az oka?

Ez egy érdekes kérdés, mert az tény, hogy ennek a dalszerző–énekes vonalnak Magyarországon van is hagyománya meg nincs is. Volt pár név, Cseh Tamás, Dévényi Ádám, de valahogy soha nem alakult ki se közönsége, se kultúrája. Hó Marci az első albumával megpróbálta feléleszteni ezt az igazából soha nem élt hagyományt. Nem tudom pontosan megmondani, mi az oka; ami biztos, hogy a ’90-es évektől kezdve ez a közönség mindig az úgynevezett alter felé ment, ami hangsúlyosan zenekari produkciókból állt. De az is igaz, hogy egy szál gitárral én sem szeretek játszani, szeretem, ha koncerten van mögöttem zenekar. Ahhoz nagyon erős karakter és kisugárzás kell, hogy valaki egy szál gitárral kiálljon. Talán ezért is voltak sokan, akik nem merték ezt megcsinálni. Én is nagyon kényelmetlenül érzem magam egyedül a színpadon. Viszont most kezd feléledni a műfaj; ahogy most körbenézek, ezt látom. Remélem, töretlenül halad előre.

Szabó Benedek és a Galaxisok ma tartják lemezbemutató koncertjüket az A38 Hajón!