Afrika nem csak „a” fekete kontinens. A fehérek világa és a tradicionális fekete világ egy sokszínű egyveleget alkot, amelyben a különböző civilizációs szintek, a kereszténység, az iszlám és a helyi hiedelemvilág élhet együtt és egymás mellett. Ebbe a különös világba enged bepillantást a lengyel utazó, Kazimierz Nowak nemrégiben magyarul megjelent Kerékpárral és gyalog a fekete földrészen át című útinaplója. Nowak egyike a huszadik század merész utazóinak, aki kíváncsi, kalandra éhes emberként biciklivel (néha lovon vagy teveháton) járta a világot, a húszas években Európát, a harmincas években Afrikát hódította meg.konyv

A megjelenés alkalmából a Pécs-decentrum Kulturális Egyesület a Decentrum klubest keretében rendhagyó könyvbemutatót rendezett. Az est vendége volt Wolosz Vera, a könyv fordítója, Dr. Tarrósy István Afrika-kutató, a kötet szerkesztője, a moderátor szerepét pedig Simon Wintermans, világjáró bringás töltötte be, aki egy kis meglepetéssel is készült a közönség számára.

Az est folyamán kiderült, hogy a könyvnek ez az első külföldi megjelenése, annak ellenére, hogy Lengyelországban igen nagy népszerűségnek örvend. A magyar kiadás létrejöttét a Lengyel Könyvintézet fordítást támogató programja tette lehetővé. Mint a főszerkesztő elmondta, a kötet egy igazi csapatmunka eredménye, ezért a fordító mellett külön köszönet illeti a szaklektorok és a képszerkesztők munkáját is. Az összehangolt csapatmunka eredménye egy olyan könyv lett, amely megjelenésében talán még az eredeti kiadást is felülmúlja.

A könyvben Kazimierz Nowak 1931-1936 között Afrikában tett útja során lengyelországi lapokba küldött tudósításai és fényképei találhatók. Az írások olvasmányos stílusa nem jelenti azt, hogy felszínes, turistacsalogató beszámolókról lenne szó. Tarrósy István hangsúlyozta, hogy a könyv egyik legnagyobb értéke az, hogy Nowak egy antropológus éleslátásával volt képes belehelyezkedni a helybéliek helyzetébe, ugyanakkor kritikusan szemlélte a fehérek felsőbbrendűség-hitét és a feketék behódoló hozzáállását. Másfelől csodálta a fehér civilizációtól érintetlen tájat, és talán kicsit irigyelte is a négerek természetközeliségét. Jól látta az afrikai helyzetet, a kolonializmus hibáit, és annak közelgő végét.

Wolosz Verától megtudtuk, hogy a fordítás számára ez esetben nem munka volt, hanem hatalmas élmény. Ugyanis annak ellenére, hogy gyermekkora óta foglalkoztatja Afrika, a könyv új szemléletmódot és számtalan új információt nyújtott. Tulajdonképpen a könyv fordítása egy kétirányú felfedező út volt: az egyik egy kontinens mélyére, a másik egy különleges ember lelkébe vezetett.

Simon Wintermans hangsúlyozta, hogy a könyv egy olyan Afrikába enged betekintést, amely ma már sajnos nem létezik, sőt, már 1987-ben is csupán nyomokban volt tapasztalható, amikor ő és társai a Teleki-expedíció keretében ott jártak.

Az est folyamán szóba került az utazó és a turista közötti különbség is. Nowak megvetéssel viseltetett a turisták iránt, akik a biztonságos(nak hitt) utat választják a világ- és önmegismerés helyett, amit Nowak a Szahara és a szavannák csendjében, a csillagos ég látványában, a vadak és a természet erői elleni küzdelemben tapasztalt meg. Nem véletlen, hogy hazatérése után, minden nehézség és szenvedés ellenére visszavágyott Afrikába.eloadas

A közönség bevonásával izgalmas részleteket hallhattunk a könyvből. Mint kiderült, nemcsak biciklivel tűnt lehetetlen vállalkozásnak éveken át bolyongani Afrikában, hanem „lengyel pocakkal” is, ami az afrikai konyha rémes voltát illeti. Nowak szinte a csodával határos módon maradt életben, hiszen élelem, pénz, felszerelés, fegyver és kísérő szinte alig állt rendelkezésére. Azonban volt valamije, amit mindig magánál tartott: rendületlen hite vállalkozása sikerében.

Az est zárásaként Simon Wintermans diavetítéssel egybekötött igen szórakoztató beszámolót tartott az 1987-ben gróf Teleki Sámuel tiszteletére szervezett expedícióról, amelyet egy Ikarus busszal, száz kilogramm Boci csokival, Lehel hűtővel, rengeteg Globus konzervvel „felfegyverkezve” minden viszontagság ellenére sikerült megvalósítani, eljutni azokra a helyekre, amelyeken Teleki 1887-1888 között maga is járt, és amelyek ma is őrzik az emlékét (például Teleki-vulkán, Teleki-völgy).bicikli

Kazimierz Nowak könyve minden Afrika iránt érdeklődőt egy fantasztikus időutazásra hív, hiszen egy mára letűnt világot tár az olvasó elé, egy érzékeny szemlélő szavai és képei által. Csak remélni tudjuk, hogy a jelenleg forrongó Afrika mielőbb megnyugszik, és a kíváncsi utazók otthonra találhatnak benne.