A srác nem értette, hogy most már miért nem jó. Eddig is ezt csinálták, megfelelt, most miért nem? A lány mondott valamit, hogy a múlt héten találkozott valakivel, aki szerint nem biztos, hogy ezt így kell.

Akkor elindult bennem valami, mondta a lány, és azóta nem hagy nyugodni.

De csak elmentél sétálni, és egy járókelő beszólt kettőt, kiabálta a fiú, erre te egy egész életet akarsz megváltoztatni? Nem lehet csak így, nem lehet, hogy nem hagysz átmenetet neki meg nekem sem, mondta, szinte sírva. A szeme könyörgő volt, de a lány keménynek akart látszani, és elfordult.

Napokig maradtak így. A fiú esdekelt, a lány meg elfordult.

Aztán egy este, mikor a fiú arra ért haza, hogy a lány sétálni viszi a kutyát, a megalázott helyzetét nem bírta tovább. Kikapta a kis csivavát a lány kezéből, és a kisszobában lévő pelenkázóasztalra tette. A lány csak állt és nézte, mi történik. Próbálta felidézni, mikor még ő állt ott, ő pelenkázta be Bubut, és aztán együtt tették be a babakocsiba, hogy egy szép nagy kört sétáljanak vele így a paneltömb körül.

Kereste azt a pillanatot, amikor rájött, hogy Bubu nem csecsemő, ő nem anya, és a fiú nem a gyerek apja.

Ne tedd, kérlek, mondta a fiúnak, ettől nem lesz jobb, hidd el.

A fiú nem hallotta meg. Kiskabátot adott a kutyára, és óvatosan, a tarkóját hátulról tartva befektette a babakocsiba.

A lány úgy érezte, tehetetlen, nem tud már segíteni a fiún, a kutyán sem, de talán magán még igen. Becsukta az ajtót a fiú után, és pakolni kezdett.

Egy óra múlva nyílt az ajtó. A fiú ázottan, pánikolva jött meg. Zagyva szövegéből a lány csak annyit értett meg, hogy mikor a fiú kivette Bubut, hogy a homokozóban játsszon, mint a többi kicsi, akkor anyukák támadtak rá, hogy ezt így nem lehet. Eddig is volt ilyen, dadogta a fiú, de te ott voltál, és olyan ügyesen megoldottad a dolgokat, de most egyedül voltam, és nem tudtam, mit tegyek. Aztán Bubu megijedt, sírta a fiú, és elszaladt a hintákhoz. Én mentem utána, de akkor egy németjuhász futott felé. A fiú ekkor már nem volt képes összefüggően beszélni, a szavai közt fél perces szünetek voltak, a válla úgy remegett, mint akit az áram ráz éppen. A lány türelmesen hallgatta, miként tépte szét Bubut egy kutya.

Fogalma sem volt, hogy most mit tegyen. Nem hagyhatja így itt a fiút, de ha marad, megőrül újra, vele együtt.

Végül maradt.

Hónapok teltek el, mire a fiú valamennyire használható állapotba került, és az utcára is kimerészkedett a lánnyal. Addig a lány eljárt dolgozni, főzött, elvégzett minden házimunkát, és a telefonját eltette jó mélyre a táskájába, mert tudta, hogyha egy barátnője felhívja, az volt az utolsó pillanata ebben a lakásban.

Az a rendszer állt be, hogy a fiú az egész napos fekvés után felöltözött, és mikor a lány hullafáradtan hazaért, elmentek sétálni. Ezt hónapokig tették így. A lány már nem érezte különösnek a helyzetet, sőt, ha esetleg valami miatt kimaradt egy séta, neki is hiányzott.

Fél év múlva szeretkeztek először. Sehol nem volt már az a bizsergető érzés, mint régen, de azért a fiú elment, a lány meg nem maradt száraz.

A lány az ágyon feküdt hanyatt, a fiú felállt, hogy lehúzza a gumit. Háttal állt, majd megfordult. A kezében tartotta a kotont, a tetejénél összecsípve, aztán lassú mozdulattal elkezdte lehúzni, hogy a tartalma a végében gyűljön össze. Mindketten látták, ahogy a hegyéből csöpögni kezd a sperma. A lány tüdejébe beszorult a levegő, az arca elvörösödött, a teste remegni kezdett. A fiú mosolya őszinte volt.