Április utolsó, meglehetősen hideg szerda estéjén lépett színpadra Ripoff Raskolnikov, a „tiszteletbeli magyar bluesman”. Ripoff – és magyar zenészekből álló – zenekara már-már szokatlanul hangos koncertet adott a Kobuci Kert színpadán.

rr1

Húzós, sodró dallal kezdett a zenekar és rögtön hallható volt, hogy nem csak nagyon jó, de nagyon profin eljátszott koncertről lesz szó. Persze ez a színpadon álló zenészeket tekintve egyáltalán nem lehetett meglepetés. Zongorán Nagy Szabolcs, basszusgitáron Herr Attila, a dobok mögött pedig Gyenge Lajos kísérte a bluesmant. Erről maga a színpadkép is elég sokat mondott, mivel Ripoff a gitárjával az előtérben ült, a többiek pedig kis félkört alkotva a színpad hátsó sarkában helyezkedtek el.

Már a második számnál megtörtént az, amit a zenész egyik különlegességeként szoktak emlegetni: rögtön ki is léptünk a blues keretei közül, hogy egy kicsit poposabb vizek felé evezzünk. Aztán a Strange Ways of Love következett, ami egy lendületes zongoraszólóval és a magában foglalt dinamikai váltásokkal kicsit felébresztette a fagyoskodó közönséget. Innentől pedig pörgősebb, hangosabb dalok, illetve lassabb rock- és bluesballadák váltották egymást az est végéig.

rr2

Ripoff igazi nagyszerűsége talán pont abban rejlik, ahogy egész este egy széken ülve, kevés beszéddel és mozgással, tömör mondataival is fenn tudta tartani a közönség figyelmét, egészen a legvégéig. A hallgatóság pedig – ha ülve is – pontosan követte a koncert ívét, még akkor is, ha egy hangos bluesfergeteget egy lassú, esőszagú ballada követett. Tulajdonképpen nehéz is leírni, hogy ez miért lehetséges. Lehet felemlegetni a rekedtes hangot, a zenekart, az előadásmódot, de a lényeg mégiscsak az, hogy valami van a levegőben, amikor ez a furcsa, hosszú szürke hajú, fekete öltönyös, kalapos figura felmegy a színpadra, és ez a valami ott is marad, egészen a műsora végéig.

Mindenképpen érdemes őt, őket legalább egyszer élőben meghallgatni. Mondanám, hogy „megnézni”, de őszintén szólva nem sok néznivaló van egy ilyen koncerten. De ez az egész így van jól, mert a szerda este tényleg csak a zenéről szólt, a dalokról, és az égvilágon semmi másról. Ilyen az, amikor egy énekes-dalszerzőt és zenekarát teljes figyelem övezi a színpadon. Ripoff Raskolnikov esetében ennél több pedig nem is kell egy jó koncertélményhez.

Fotók: Horváth Bianka