A Magidom intelligens, átgondolt, de mégis közérthető gitárzenéjével túl van már több lépcsőfokon, de folyamatosan keresik azt, amivel igazán áttörhetnék az ingerküszöböt. Tehetségkutatóztak, írtak sok jó dalt, előzenekaroskodtak, az utóbbi kettőt tervezik is folytatni. Milyen lehetőségei vannak egy kis-közepes zenekarnak ma Magyarországon? Mivel tűnhet ki valaki a feltörekvők ködéből? Benyhe Róbert énekessel és Bajnok Balázs gitárossal beszélgettünk.

magidom2

FÉLonline.hu: Több tehetségkutatón megfordultatok már. Máshol nem tudtátok érvényesíteni magatokat, esetleg ezt találjátok a legjobb kiugrási lehetőségnek, vagy csak így jött?
Benyhe Róbert: Próba szerencse alapon egy-két ilyenen kipróbáltuk magunkat, néhol egész jó visszajelzéseket is kaptunk. Abban egyetértés van a zenekarban, hogy a kereskedelmi tévés vonal egyáltalán nem a mi világunk, pedig volt már megkeresés az egyik csatornától. Jött egy invitálás, amit nyilván nem csak mi kaptunk meg.

FÉL: Miért nem mentetek el?
Bajnok Balázs: Mert ezek alapvetően show-műsorok, nem tehetségkutatók. Úgy gondoltuk, hogy ez nekünk kevesebbet hozna, mint vinne.
B.R.: Az a közeg, ahová mi vágyunk, ott ez kb. ciki, és mi magunk sem tudnánk vele azonosulni. Olyan, mint egy reality, vagy egy karaoke-show, ahol ráadásul nem játszhatjuk a saját dalainkat. Ha lehetne sajátokat játszani, akkor el lehetne sütni azt, hogy „bevisszük a sötétbe a fényt”, és megmutatjuk, hogy mi mennyire eredetiek vagyunk, de erre nincs lehetőség. És szerintem egyébként sem felelünk meg azoknak az eladhatósági kritériumoknak, amik egy ilyen műsorban kellenek.
Visszatérve a „rendes” tehetségkutatókra, azokkal kapcsolatban is elég szkeptikusak vagyunk, kis részben saját tapasztalat, nagyobb részben zenész barátoktól kapott információk révén. Van néhány nagyon nívós, és néhány rosszul szervezett, teljesen felesleges tehetségkutató.

FÉL: Akkor szerintetek nem ez a legjobb felület ahhoz, hogy egy kezdő zenekar megmutassa magát?
B.R.: Szerintem azért érdemes próbálkozni. Tavaly mi nyertük a Dunai Regatta Sound of the University tehetségkutatóját, ami egy rendkívül pozitív élmény volt, nem csak a győzelem, hanem a profi szervezés miatt is. De kevés olyan zenekart ismerek, akiknek egy tehetségkutató hozta volna meg az áttörést. Mi sem erre apellálunk, meg már nem is egy fél éves zenekar vagyunk. Ha eddig nem jött össze, nem hiszem, hogy egy tehetségkutató fog minket átlökni bármin. Ehhez egy szisztematikus építkezés kell, amihez természetesen jól jöhet egy rangosabb versenyen való győzelem.

FÉL: Említettétek az előbb azt a bizonyos közeget, akiknek szólni szeretnétek – pontosan kik ők? Ha tetszik, hogy néz ki az átlagos Magidom-rajongó?
B.R.: Ez elég jó kérdés, hogy tulajdonképpen ki a közegünk, meg hogy kinek játszunk. Nyilván valamilyen szinten magunknak is, de sokat gondolkodunk azon, hogy ez kinek lehet érdekes, vagy hogyan tudnánk érdekesebbé tenni, de most sincs konkrét válaszunk arra, hogy pontosan kik lennének a mi közegünk. Amikor elkezdtük, akkor egy baráti társaság volt a közönség keménymagja, ott volt 15-20 lelkes ember az első sorban, utána valahogy terjedni kezdett a híre.
Az átlagos rajongó 18-25 éves, valószínűleg egyetemista, talán inkább lány… Nem, Balázs?
B.B.: Nem mernék tippekbe bocsátkozni.
B.R.: Bár a Facebook-statisztikák alapján azt hiszem, eléggé kiegyensúlyozott a nemek aránya, úgy 60-40 lehet a lányok javára.

FÉL: Többször előzenekarkodtatok a 30y-nak, voltatok már Szabó Balázs Bandája és Halott Pénz előtt is. Mik a tapasztalataitok ezekről a bulikról?

B.R.: Először véletlenül kerültünk be a 30y elé egy eseményen, ott haverkodtunk össze velük. Varga Ádival, a basszusgitárossal (aki később a banda első nagylemezének producere lett – a szerk.) is ott lettünk jóban, odajött a koncert után, hogy tökre tetszett neki, és éppen a produceri szárnyait próbálgatja, így felajánlotta az együttműködést. Azóta is baráti viszonyban vagyunk vele.
Ezután a koncert után volt lehetőségünk előttük a Dürerben és több vidéki helyszínen is játszani. Mindenféleképpen megemlíteném, hogy nagyon kevés ilyen közvetlen és ennyire normális zenekar van a közegben, mint ők. Ha azt mondanám, hogy ők a példaképeim, az elég fellengzős lenne, inkább úgy fogalmaznék, hogy ők egy jó példa arra, hogyan kell megmaradni közvetlennek, normálisnak, nyitottnak és sztárallűröktől mentesnek.

FÉL: Előttük játszottatok a legtöbbet, hogyan gondoltok vissza ezekre a koncertekre?
B.R.: Egyrészt nekünk nagy élmény volt, egy Dürer-kert teltház azért elég jóleső érzés. A másik oldalon pedig nyilván van egy mérhető hozadéka is, ha a közösségi oldalakat nézzük. Az egyik legviccesebb az a dunaújvárosi Halott Pénzes bulinál volt, amikor a nagyrészt tinikből álló közönség tombolt az egyik legpszichedelikusabb számunkra, ütemes tapssal, nagy átéléssel.

FÉL: Esetleg ez nem sugallta nektek azt, hogy inkább Budapesten kívül van a közönségetek?

B.R.: Én azt gondolom, hogy először Budapestet kell megnyerni, több helyről ezt lehet hallani. Ha egy zenekarnak van egy budapesti bázisa, akkor sokkal könnyebb elindulni. A főváros inkább egy trendformáló tényező. Ha valami itt megy, akkor az valószínűleg vidékre is át fog törni. Ebből a szempontból nagyon fontos Budapest – nyilván itt is lakunk, itt élünk, elsősorban itt tudunk játszani –, ezen túl a vidék egy lassabb építkezés, egy gyúrómunka. Az viszont szinte biztos, hogy a vidéki emberek sokkal nyitottabbak. Koncertek után sokkal pozitívabbak a reakciók, sokkal kellemesebbek a beszélgetések.
B.B.: A vidéki közönség elképesztően megtisztelő tud lenni egy máshonnan érkező zenekarral szemben. Azt tapasztaljuk, hogy lelkesek, és örülnek annak, hogy egy zenekar nagy távolságról elment hozzájuk játszani.
B.R.: Meg hát egyelőre azért nem tudnánk önállóan elmenni vidékre, egyelőre az előzenekaros lépcső az aktuális számunkra.

FÉL: Egy korábbi interjúban említettétek, hogy nem nagyon szeretnétek stílusokkal felcímkézni a zenéteket. Akkor mi akar pontosan lenni a Magidom?
B.R.: Az első lépcső az, hogy mondjon valamit a nevünk annak, aki alapvetően hozzánk hasonló zenekarok – gitárzene, magyar szövegek, magyar üzenetekkel – számait hallgatja. Ez egész sok embert jelent. Nagy kérdés mind a negyvenötmillió hasonló banda számára, hogy mi az a plusz, amit meg tudnak adni, és elmennek az emberek a koncertjeikre. Mi is folyamatosan ezt próbáljuk megfejteni, és szerencsére azt érezzük, hogy sok embernek meg tudtuk már adni. Az például rohadt jó érzés, amikor feljön valaki azért a pesti lemezbemutatónkra azért, mert nagyon tetszettünk neki a Veszprémi Utcazene Fesztiválon.

FÉL: Hogyan képzelitek el az idei nyarat és a távolabbi jövőt? Említettétek, hogy folytatnátok még az előzenekarkodást is.

B.B.: Külföldi turnékra és hasonlókra semmiféleképpen sem vágyódunk, nem utaznánk olyan messzire, hogy ne lehessen 1-2 nappal később visszatérni Budapestre. Nem akarunk hosszú hetekre eltűnni egy turné miatt, így egy kis szervezőmunkával össze tudjuk egyeztetni a zenekart a hétköznapi teendőinkkel. Pár angol dalunk van, amiket elő is veszünk néha koncerteken, de az már egy lezárt korszaknak tekinthető, Magyarországon belül akarunk működni.
B.R.: Nagy, mainstream fesztiválokon nem leszünk, de kisebb helyekre, mint például a Bánkitó, megyünk. Nagyon szeretnénk újra menni Veszprémbe, mert az akusztikus zenélés számunkra nagyon fontos, minden egyes dalunk olyan formában íródik meg.
B.B.: Hosszú távon pedig szeretnénk minél több helyre eljuttatni a zenénket – elsősorban koncertezéssel, de persze nem sértődünk meg, ha a rádiók elkezdenek játszani. Pár angol dalunk van, amiket elő is veszünk néha koncerteken, de az már egy lezárt korszaknak tekinthető, Magyarországon akarunk működni.

FÉL: Nagylemezzel rukkoltatok elő tavaly ősszel, hosszú távon is ilyen formátumban gondolkodtok, vagy rövidebb kiadványokban?
B.B.: Ahogy jön. Az biztos, hogy most ősszel egy EP-megjelenésünk lesz.
B.R.: Nekem például szívügyem az album. Művészi szempontból szépen ki lehet fejezni összetett gondolatokat egy albummal, a számsorrendet is szeretem összerakni, grafikát tervezni hozzá… Az viszont tény, hogy az embereket már egyre kevésbé érdekli, és nem mehetsz mindig a saját fejed után. Lesz még Magidom lemez, de a közeljövőben várhatóan mi is inkább kisebb dózisban, viszont rendszeresebben fogunk jelentkezni, ezáltal a figyelem is remélhetőleg folyamatosabban összpontosul majd a zenénkre.

A Magidom ma este a Kuplungban koncertezik a Lioker és a Szabadtéri Négyakkordos Performansz (SZ4P) zenekarok társaságában.