A K2 színházi társulat Bakfitty című előadásáról

Friedrich Dürrenmattnak a Nagy Romulus történelmietlen komédia 29 éves korában meghozta a sikert. A história úgy áll, hogy Romulus Augustulus a Nyugatrómai Birodalom utolsó császára volt. Apja, Oresztész, a birodalom katonai vezetőjeként kiskamasz fiát trónra juttatta. A kiskamasz uralkodót persze a keleti blokk nem ismerte el. Nem tehetett semmit a birodalomért: egy hanyatló monstrum végnapjain trónoló jelentéktelen történelmi figura maradt.

bakfitty
Dürrenmatt átfordította groteszk humorba a történelmet. A négyszázhetvenhatodik esztendőt írjuk. Spurius Titus Mamma sorsdöntő üzenetet hoz a császárnak „JÖNNEK A GERMÁNOK” tárgymegjelöléssel, benne olyan információkkal, amik talán kihúzhatják a csávából a szorongatott latinokat.

Csak a civilizáció beleköp a futár levesébe. Sorszámok, formanyomtatványok, pecsétek, időpontfoglalások hosszabbítják az útját a császár elé.
Általános a fejtlenség. A főudvarmester sehol, meglépett az államkasszával. Március idusa van, azaz ki kellene fizetni a tisztviselőket. De miből? A másnapos Romulus császár utolsó arany babérleveit tépegeti koszorújáról, és egy kétarcú műkereskedőnek szórja az ölébe mellszobrait nagykeráron. Mindezt ímmel-ámmal. Valójában csak a tojásai érdeklik.

Odoaker, germán hadvezér százezres hadai már dúlják a birodalmat, a kapuk alatt járnak. Romulus császár pedig kényelmesen reggelizget. Az uralkodói család, a vezető politikusok és stratégák pánikolnak. A hadügyminiszter, Maresnek, ötven testőrrel kellene ellenállnia. Romulus ezt így kommentálja: „Mennél nagyobb a hadvezér, annál kevesebb katonára van szüksége”, és folytatja früstükjét.

De jő a megmentő! Cesar Rupf, nadrággyáros! Üzletet ajánl Róma megmentésére. Ha megkapja Rea hercegnő kezét, és törvénybe iktatják a kötelező nadrágviseletet, ő leteszi azt az összeget, amiért cserébe Odoaker kiürítteti Itáliát. A császár azonban megtagadja a frigyet, ezzel az utolsó esélyt is arra, hogy megmentse birodalmát.

Nincs más hátra, mint az önmegsemmisítés. A levéltár ég, az uralkodói család kétségbeesetten vadászik legalább egy tutajra, hogy Nápolyba szökjön. Romulus azonban tovább eszegeti tojásait, és szépen, lassan felfedi lapjait.

romulus_coll

A rendezőket még induló színészként ismertem meg. Emlékszem, mikor Fábián Péter kezében tartotta a közönség szívét és Hamlet koponyáját a szekszárdi Deutsche Bühnében előadói estjén. Benkó Bencét legtöbbször a zenekarai koncertjein láttam (Alagsor, Macskák Esernyővel). Közös rendezésükhöz, a Magyar Monoszkóphoz még 2010-ben volt szerencsém, mikor szókimondó, nemzetkritikus darabjukat begerillázták a palkonyai faluházba. És azon a nyáron megalakult független társulatuk, A K2 Színház.

Fábián és Benkó legutóbb akkor rengette meg a világom, mikor a Yorick visszatér kétszereplős előadásukat láttam, amit Baka István Yorick monológjai versciklusából állítottak össze. Ezért nem is volt kérdés, hogy megnézem, miként int be ismét a hipokrita, sznob világnak a K2 független színtársulat.

A Bakfitty – sírásás két részben – folytatja Dürrenmatt „történelmietlen” hagyományát, és figyelembe véve az eredetit, megspékeli azt egy jó adag „magyarvalósággal” és keresetlen szavakkal.

A darab legsikerültebb eleme Romulus figurája. Nagypál Gábor színészi teljesítménye nemcsak az, hogy órákon át képes sózogatni 5-6 főtt tojást, hanem az is, hogy képes meglett emberként hűen kitartani „Róma bírájának” szerepében. Ez a Romulus úgy nem tesz semmit a birodalmáért, hogy a néző egyszerre átkozza és dicsérje érte.

Eleve tojás. Mielőtt a darab elkezdődött a Stúdió K-ban, a szép számú közönségen keresztül verekedte magát a jegyszedő lány „elnézést”, „szabad lesz”, „bocsánat”, a főtt tojásokkal a kezében. Már innen tudtuk, a srácok ismét készülnek valamire. Dürrenmatt tojásai a K2 Romulusának karakterét is a trónon tartották.

romulus
„Én tönkrevágtam Rómát, mert rettegtem múltjától, te meg Germániát, mert borzadtál jövőjétől” – mondja Romulus Odoakernek. Kettejük legnagyobb pillanata az, amikor a császár hátat fordít, s térden állva várja, hogy lesújtson a hadvezér. Az pedig letérdel mögé, s nyújtja felé kardját. Kettejük patthelyzete nyilvánvaló, a történelem intézi önmaga sorsát. Vezéreik nem többek már, mint hivatásukban csalódott civilek. „Lehet, hogy ezt kicsit túlgondoltuk…” – mondja Odoaker.

Meglehet. Azonban a Bakfitty, mint a főtt tojás himnusza, a politika cinikus kritikája, és a modernizált történelem eklatáns példája megérdemelte a sokkörös tapsvihart. A K2 újra tükröt tartott kis baromfiudvarunknak, kot-kot-kodács.

Stúdió K, 2015. április 17-18.