Beszámolóm elején ki kell emelnem, hogy bár az Irodalom és interdiszciplinaritás tematika többnyire a megközelítések különbözőségével kecsegtetett, a konferencia mégis igazolta, amit Áfra János főszervező a programfüzetben írt, hogy talán „sikerült rámutatni a közös gondolkodásban rejlő lehetőségekre”  is.

_MG_0901

A második nap Csehy Zoltán szekcióelnök vezetésével vette kezdetét, aki szellemesen azt mondta, hogy az előadások végére kéri a záró poénokat. A reggeli beszédek munkacíme a Biologikum poétikája volt, melynek első előadója Horváth Márta, a SZTE BTK Germán Filológiai Intézet adjunktusa, Mi végre a regény? címen prezentált. „ Koponyánkban kőkori elme lakozik” – hangzott el. Előadásának tárgya tehát az volt, hogy mely pszichés tényezők felelősek a történetmondásért. Szerinte az elmeolvasási képesség kizárólagosan az ember tulajdona, melynek megléte megkönnyíti a társas érintkezést. A történetmondás és annak hallgatása, az elmeolvasási képességet gyakorlatoztatja, tehát e viselkedésformákat jutalmazza a szervezet. Az ezt követő rövid vita során Horváth Márta rávilágított arra, hogy bár az elmeolvasás nem egyenértékű az empátiával, de a történetmesélés fejleszti azt. Tehát a gyermekek fejlődésében a mese nagy szerepet játszik, jelentősége az oktatásban épp ezért elengedhetetlen.

Ezt követően Juhász Tamás, a Konstantin Filozófus Egyetem, Közép-európai Tanulmányok Kara és a Magyar Nyelv és Irodalom Tanszék doktorandusza folytatta. Irodalom – film – biológia: A Xenomorf mint biológiai létforma című előadásában mutatta be a Sci-fi kultikus „idegenjét”. Az Alien franchise rajongók számára érdekes témát választva arra vállalkozott, hogy összehasonlítsa a fiktív lényeket mint biológiai létezőket aszerint, hogy mennyiben hasonlítanak a valóságban fellelhető állatok élettanához. Árnyalta, hogy a regények és könyvek megjelenése hogyan módosította a Xenomorfok fiziológiájáról, és inteligenciájáról alkotott képünket az idő során.

_MG_1010

Turcsányi Réka Mária, az ELTE BTK Anglisztika Tanszék BA-hallgatójának előadásából annak zárlatát emelném ki. Evolúció és a növények szerelme, avagy rövid bevezetés Erasmus Darwin költészetébe című előadásában azt a konklúziót vonta le, hogy míg a 21. század a világot megismerhetőként tételezi, mégis elzárkózik bizonyos tudományterületektől, vagyis érdemes elgondolkodni azon, hogy „természettudományos gondolkodás, humán gondolkodás vagy csak gondolkodásmód létezik.”

Az egyik legnagyobb vitát kiváltó előadás L. Varga Péteré volt, aki beszédében az „Unalmasan sorjázó nullák és egyesek” – Az esztétikai tapasztalat médiatudományi kérdéséhez címmel kifejtette, hogy a betűk térbeliesítésének, vagyis az írógép megjelenésének és a kézírás megszűnésének mi volt a jelentősége az ember önértésének szempontjából. Ez a váltás – magyarázta – azt a felfogást számolta fel, hogy a gondolat és a kézírás szoros összefüggése, az egyén gondolatairól, a szubjektumról hű képet adhat. Szirák Péter szerint metaforikus értelemben mindez úgy is felfogható, mintha az emberi gondolkodás a médiumok és gépek hatására leválna az emberi testről, mivel az információs hordozók az idő visszafordíthatatlanságának igényét teszik lehetségessé az ember számára.

Németh Csilla, a Selye János Egyetem, Magyar Nyelv és Irodalom Doktori Iskola doktorandusza, a (Torz) testképek a (poszt)modern (Kunst)kamerában címmel taglalta a torz testképek és azok identitásformáló szerepét, történetét, választ keresve arra, milyen okból váltak azok a popkultúra részévé. Bár érdekes dolgokról beszélt, a hallgatóság kérdéseire már nem tudott érdemben felelni.

kultok_masodik_nap-01

A délelőtti előadássorozatot záró Lázár Bencze András, a SZTE ÁOK Pszichiátriai Klinika, SZTE ÁOK Magatartástudományi Intézet rezidense A szinesztézia és a kreativitás – a szó-szín szinesztézia vizsgálata szépírók körében előadásában az írók kreativitására utaló pszichés jelenségekről számolt be. Kimutatta, hogy a szinesztézia és kreativitás között szoros kapcsolat áll fenn, ahol a szépírók körében meglehetősen jobban működik a „szenzoros integráció folyamata.”

Az előadók problémafelvetései a hosszabb-rövidebb viták ellenére a hallgatóságban felmerülő reflexiókat nem oldhatják fel. A szünetek sokkal inkább alkalmasak voltak arra, hogy egy-egy előadót fülön csípve kikérdezzük, vagy egy kávé mellett hallgatótársunkkal belemelegedjünk a hallottakba.

Ebéd után a nap második felétől az előadások a Hálózatok és experimentalizmus munkacímen folytatódtak tovább. A nap hátralevő részében Németh Zoltán szekcióvezető irányította a beszélgetéseket.

Daróczy Bálint, az ELTE IK Informatika Doktori Iskola doktoranduszaként és Pál Dániel Levente mint költő és az ELTE BTK Irodalomtudományi Doktori Iskola doktoranduszaként voltak jelen, közösen prezentáltak A kontextus alapú morfológia egy interdiszciplináris modelje címen. Kísérletet tettek arra, hogy a mindenkori irodalmi alkotás befogadását, recepcióját gráfok segítségével modellezzék, feltételezve a modell lehetséges gyakorlati hasznát mind a kutatók, mind a befogadók számára a jövőben, mint módszertant. Előadásuk jelentősége számomra abban állt, hogy két tudományterület képviselőjének munkálkodását a különböző metanyelvek használatának ellenére összhangban érhettük tetten.

Szirmai Anna izgalmas történeti áttekintéssel látta el a közönséget az olasz kísérleti költészetről és a számítógépes költészetről. Ezt követte Martore Vanessa, az ELTEK BTK Irodalomtudományi Doktori Iskola doktoranduszának előadása, melyben a költészet digitális világába kalauzolta el a hallgatóságot Számítógépes költészet a versgenerátor nyomában előadás címen, melyben az elektronikus irodalomban a médium nem tudja színlelni a mű anyagiságát – mondta. Végül be is mutatott egy régi versgenerátort, mely program segítségével kombinatorikus módon hoz létre grammatikai épségű verseket, ám a programot hordozó flopi már elveszett, sőt a lejátszás lehetősége is szertefoszlott. Ezért már meglevő archivált versek alapján szemléltette működését. Ez a prezentáció ilyen értelemben L. Varga Péter előadására rímelt. A beszélgetés során Papp Tibor hozzászólásaival gazdagította az amúgy is színes előadás anyagát.

_MG_1229

Hérincs Dániel és Csehy Zoltán előadása valamint Magolcsay Nagy Gábor, Papp Tibor, Sós Dóra Gabriella rendhagyó vizuális költészeti bemutatója után a MODEM 3. emeleti kiállítótermében a Rimetria összművészeti formáció költészet napi bemutatóját láthattuk. Az esemény, bár hosszúnak bizonyult az egész napos agytágítás után, meditatív jellege miatt egyenesen pihentető volt. (Tánc: Debity Boglárka, Gyöngy Dániel és Turchányi Zsófi, zene: Szőr Zoltán aka Forgotten Dreams, versek: Áfra János.)

Az évről évre megrendezett konferencia, ha nem is lett a felvetett problémákat megválaszoló vállalkozás, de a Kultok IV. kitűzött céljainak, hogy párbeszédet teremtsen irodalmárok és nem irodalmárok között, immár negyedjére is megfelelt.

Fotók: Vékony Zsolt