Rendhagyó körülmények között mutatta be első, Pure and Free névre hallgató lemezét a Stu33 (ejtsd: Sztyú). A pop-rock formáció az új dalokat akusztikus formában szólaltatta meg először élőben, de a sztoriban nem ez a pláne, hanem a helyszínválasztás: a Deák téri Starbucks sarkában meghúzódva tartották a sajtótájékoztatóval egybekötött lemezbemutató koncertjüket kedd este.stu4Fotó: Sebestény Gábor

Az esemény nyitányaként a Lánchíd Rádió egyik munkatársa köszöntötte a közönséget, mesélt egy kicsit az énekessel kötött barátságáról, majd a lemezvásárlás fontosságáról. Nem véletlenül, ugyanis a zenekar nem csak CD-n, de bakeliten is kiadta a bemutatkozó anyagot, ami ilyen szinten biztosan nem egy jó bevételi forrás, de mostanában ez a menő. (Hozzátenném, hogy képtelen vagyok megérteni, miért van mindenki ennyire rápörögve a bakelitezésre, amikor az a statisztika, miszerint több vinylt adnak el, mint CD-t, csak Amerikában igaz – hazánkban egyáltalán nem számottevőek az eladási számok.)

A bakelites kiadás utáni kezdeti antipátiám feloldódott a koncert kezdetekor. A zenekar kristálytiszta hangszerelésben adta elő azokat a dalokat, amik eredetileg hangos, torzított gitárokra íródtak, és egyik számon sem lehetett érezni azt a bizonyos hónaljszagot. Itt-ott mondjuk kissé a Coldplay és a Hooligans fúzióját véltem felfedezni bennük. Fülbemászó, szerelmes dalok építették fel a műsor vázát, amiben könnyed harmóniák barátságosan épültek egymásra – különösen élvezhető volt Géczi Teodóra csellójátéka, akinek a jelenléte hatalmasat dobott a koncerten. Kristálytiszta játéka végig fület simogató volt. Amikor az egyik dalban nem csak szívszorító magas hangokkal kísérte a többieket, hanem keményen, rockosan zúzott velük, borsódzott a hátam.
stu3Fotó: Sebestény Gábor

A csapat főhőse, Máté István – akinek kvázi-szólóprojektjeként indult a Stu33, mielőtt a mai, zenekaros formáját elnyerte volna – egy nagyon kellemes csalódás. Első ránézésre attól féltem, hogy egy tolakodó, nagyképű figurát látok majd magam előtt, de tévedtem. Barátságos, közvetlen és könnyed színpadi személyiség, pedig lenne mire nagyképűnek lennie; kimagaslóan jó énekhanggal és hangtartománnyal rendelkezik. Karizmatikus kiállása és jó megjelenése remek frontemberré teszi.

Nagyot emelt a koncert hangulatán a Fashion Street-i környezet és a helyet betöltő kávéillat, valamint az a tényező is, hogy a kirakaton túl az esti fényben esett az eső. A szerelmes számok mellett így egyfajta randi-hangulata volt az egésznek.stu2Fotó: Sebestény Gábor

Összességében nem nyújtott olyat a Stu33 akusztikus performansza, amit nem kaptam volna már meg más zenekaroktól korábban. De azért arról ne feledkezzünk meg – mint ahogy már korábban említettük –, hogy magán a lemezen torzított gitárokra íródott, hangosabb rockdalok szerepelnek. Ennek digitális meghallgatásával még kicsit várni kell, mert csak április közepén kerül ki az internetre, de aki kíváncsi rá, az fizikai formátumban előrendelheti!
A helyszín megválasztása nagy, kreatív pirospontot érdemel. A sajtótájékoztatót nem tartottam indokoltnak, az ott elhangzottakat jobb lett volna a dalok közti felkonfokba besűríteni, de hálás vagyok a zenekarnak, amiért egy ilyen különleges hangulattal töltötték meg a kedd estémet.
Üzenem nekik, hogy a mögöttem álló francia csajoknak is tetszett!