Ezerháromszáz, azaz 1300 ember volt kíváncsi szombat este az Ivan & The Parazol és a Fran Palermo évnyitó koncertjére. A két zenekar azonban nemcsak emberekkel, hanem egy igazán jó koncerttel is megtöltötte az Akvárium Nagyhallját.

IMG_7534

Az estét a májusban új lemezt megjelentető Fran Palermo nyitotta. A Fran Palermo-jelenséget nagyjából úgy kaphatjuk meg, ha fogunk kilenc fiatal, indierockot játszó srácot és hozzáadunk balkáni dallamokat, egy kisebb mariachi bandát, egy picit a Beatles pszichedelikus korszakából, egy iszonyatosan jó ütős szekciót, majd végül rengeteg kalapot és napszemüveget. Háttérnek tenger, pálmafák és kongadob. A zenekar frontembere az utóbbi időben kisebb-nagyobb imidzsváltáson eshetett át, mert szombaton egy egészen más Henri állt a színpadon, mint akit korábban megszokhattunk. A koncerten viszonylag hamar előkerült az Arizona, majd a közepe felé a nyomokban James Bond-főcímdalt tartalmazó Not Penny’s Boat is, amivel a zenekar az Index dalversenyén indult. A csapat az Am I Right Boy című dallal búcsúzott az Akvárium színpadától, ami a srácok talán legismertebb szerzeménye. Annyit azért érdemes megjegyezni, hogy mindenképpen jót tett volna, ha szombat este a Palermósok jobban ügyelnek a dalok dinamikájára. Szó sincs arról, hogy egy koncerten egy-az-egyben a felvételekhez hűen kellene elhangzaniuk  a daloknak, viszont a lelassításuk, elhúzásuk és vég nélküliségük eléggé feledhető élménnyé teheti az egyórás műsort is. Ugyanakkor a srácok ezzel együtt is egy olyan műfajt és hangzást képviselnek, ami egészen egyedi a jelenlegi magyar zenei életben. Többek között ezért is várhatjuk tőlük a májusi anyagot.

IMG_7575

Az Ivan & The Parazol a tavalyi Sziget-himnusszal, a Togetherrel robbantotta be az Akvárium hangfalait. Később elhangzott a zenekar magyar nyelvű dala, a Jól áll nekem az élet is, ami mostanában ritkábban kerül bele a repertoárba. A Tarnai Jani által írt There’s a Lady végén már sejteni lehetett, hogy most fog következni az este nagy attrakciója, mivel Vitáris Iván a dal vége felé több sort is idézett az Illés Virágok tengere című dalából („A hatalom szeretete nem a szeretet hatalma.”). Kisebb zenés intro után meg is érkezett a színpadra „az egyetlen beatlegenda, aki nem szereti, ha legendázzák”, azaz Bródy János. Bródy két Illés-dalt – Sárika, A lány és a csavargó – adott elő Ivánékkal. A számokat a zenekar nem „verte szét”, viszont kellemesen modern hangzást kölcsönzött nekik. Mindezt egy kis beatkorszak-visual kíséretében. Az Instant Reactionben Balla Máté gitárszólóját Simon Bálint dobszólója követte, majd Tarnai Jani is megmutathatta mit tud, a 1965 előtt játszott basszusgitár-intróval. A Take My Hand még mindig pont ugyanannyira jó, mint amikor a slágerlistákat ostromolta, a legújabb kislemez, a Modernial pedig – amihez a zenekar Szirmai Gergely rendezésével forgatott klipet – új hangulatot és ízt hozott az Ivan & The Parazol palettájára. A koncert alatt fogalmazódott meg bennem, hogy ezek a srácok egy teljes albumnyi versszak-versszak-refrén-versszak-refrén felépítésű, kellemesen semmilyen számot is elő tudnának úgy adni, hogy azzal ezer fölötti hallgatóságot vonzzanak be. Még szerencse, hogy ez az eset egyáltalán nem áll fenn, elég csak az utolsó előttinek elhangzott Lumberjack rémkeringő-betétjét említeni, ha a számok felépítését akarjuk dicsérni. „Úgy döntöttünk, hogy még pár évig nyomni fogjuk, jó?” – búcsúzott Vitáris Iván a közönségtől. Igen, jó. De még mennyire jó.

A koncertről készült többi képet a galériában tekinthetitek meg!

Fotók: Horváth Bianka