Január 15-én nyílt meg a Fiatal Képzőművészek Stúdiója Egyesület (FKSE) tagjainak új kiállítása a Stúdió Galériában. A kiállítást a Parcella megnevezéssel illették, ugyanis a kiállító művészek mindössze egy meghatározott négyzetméternyi területtel „gazdálkodhattak”.  

Azonban azt, hogy ez a kiállítófelület, parcella, hol helyezkedjen el a kiállítótérben, már ők határozhatták meg. Ennek következtében a kiállított művek helyet kaptak a földön, a falon, átmenetben a faltól a plafonig vagy a sarokban. A percella határát ragasztócsíkok jelezték, melyet a fizikai értelemben már nem léphettek át a művészek. Ezzel a gyakorlattal a kiállított művek nem váltak a kiállítótér részeivé, annak különálló egységei lettek, melyek a saját maguk által teremtett területen belül működnek. Így ahelyett, hogy az egymás mellett álló művek között párhuzamot vontunk volna és egy egészben szemléltük volna a kiállítást, minden egyes alkotás elhatárolódott, önállósodott.

A kiállítás másik érdekes momentuma, hogy nem szigorú értelemben vett műalkotásokat láthattunk, hanem sokkal inkább projekteket, egy-egy művész kutatásának az összefoglalását, ötletének a megvalósulását. Ezzel a gyakorlattal pedig átlépték a konkrét parcella fizikai határait és így belepillanthattunk egy sokkal nagyobb kezdeményezésbe.

Trapp Dominika parcelláján a kísérleti gasztro konyha elképzelésének megszületését és megvalósulását lehet nyomon követni. A Hopfenreich elnevezésű kézműves söröket készítő berlini bárral együtt dolgozva olyan ételeket készítenek, melyek harmonizálnak a Hopfenreich söreivel és azokkal együtt fogyasztva kulináris élvezetekhez juttatnak. A kezdeményezést Sauerei-nak nevezték el, ami egyfelől utal a savanyúságra, mint ízre és ételre egyaránt, valamint disznóságot is jelent a szó mindkét értelmében. A parcellán az étlapon és a különböző receptek kombinálásán kívül több személyes momentum is megjelent, mint például az elhanyagolt családtagok levelei, akik szeretnének hírt kapni arról, hogyan boldogul a Saurei, vagy a vendégek köszönő e-mailjei.

1.Fénykép-0113

Básthy Ágnes három képét állította ki, melyek mind részei egy nagyobb munkájának. Básthy saját szavaival élve a szocializmus térben megvalósult ideáit örökíti meg képein. A lakótelepi panellakásokon nem fogott ki a rendszerváltás, megmaradtak a szocializmus őrzőinek. A minél kisebb területen megvalósuló építmények célja, hogy minél több embernek lakhatást biztosítsanak. A lakótelepek megvalósítói pedig még az „esztétikára” is ügyeltek a köztereken felállított betonszobrokkal, asztalokkal, melyek azonban mára funkciójukat vesztették. A monokróm képek csak még jobban kiemelik ezeknek a tárgyaknak jellegtelenségét.

Illés Zsófia Szonja a Collective Plant elnevezésű városi önellátással foglalkozó projektjét mutatta be kollázsban. A művészeti kezdeményezés során a munka fogalmának újraértelmezését kísérelték meg. A jelenlegi munkaerőpiacon, míg egyesek több munkát végeznek egyszerre, addig mások évekig keresgélnek fizető állás után sikertelenül. A munkanélküliek szinte minden esetben kilátástalannak ítélik meg jövőjüket, ez a talajvesztettség pedig cselekvésképtelenné teszi őket, nem látják meg, hogyan javíthatnának a helyzetükön. A Collective Plant egy hónapos kísérlet volt, melynek során a közterületeken található fogyasztható növényeket kutatta fel és gyűjtötte Illés Zsófia Szonja, és azt vizsgálta, hogy ezzel a típusú munkával eltöltött idő milyen és mennyi értéket teremt, nevezhető-e egyáltalán munkának? A gyűjtés/kutatás során kialakult csapat mára sem oszlott fel, hanem lassan egy állandó kirándulásokat szervező társasággá vált.

2.Fénykép-0118

Ádám Anna a Gray Box Projects keretein belül egy videoinstalláción keresztül mutatta be a The Fitting Project című performanszt. A Gray Boksz Project 2014-ben jött létre Sally O’Neill táncos-koreográfus együttműködésével. A kezdeményezés célja, hogy olyan projektek létrehozásával térképezzék fel a white cube és black box átmeneti területeket, melyekben jelen van egyszerre a kortárs tánc és a kortárs képzőművészet. A The Fitting Project pedig ennek az elképzelésnek az egyik megvalósulása. A The Fitting Project performansz lényege, hogy a művész különböző ruhadarabokat próbál fel és azokban igyekszik megtenni egy-két lépést legalább, legtöbbször sikertelenül. Nemcsak fizikailag, de pszichésen is korlátozzák a ruha viselőjét. Mindez azt üzeni számunkra, hogy sok, számunkra kellemetlen szerepet öltünk magunkra, amelyek utána nélkülünk, önállóan kezdenek el működni. Ádám Anna a projektben arra kívánja felhívni a figyelmet, hogy hogyan lehet kezelni ezeket a berögződéseket, sztereotípiákat, és arra keresi a választ, hogy adaptálódunk-e hozzájuk, vagy ők mihozzánk, lehet-e alakítani mindezt, és ha igen, hogyan.

3.Fénykép-0150

A kiállító művészek műveit nagyban jellemzi a társadalmi érzékenység és szerepvállalás, mindegyik parcella a maga nemében elgondolkodtató. A rendszerváltás utáni problémák feldolgozását és megoldását az Y generáció magára vállalta. A kiállítás végére nem csupán az egyes parcellákat sikerült „bevetniük” a művésznek, hanem gondolatokat is ültettek el, az én fejemben legalábbis biztosan.

A kiállító művészek: Ádám Anna, Básthy Ágnes, Felsmann István, Hordós Boldizsár, Hunya Krisztina, Illés Zsófia Szonja, Kállai Kata Eszter, Korponovics Roland, Miklós Szilárd, Mucsi Emese, Murányi Mózes Márton, Őze Eszter, Sipos Eszter, Szalipszki Judit, Trapp Dominika, Zagyvai Sára, Zsámboki Miklós

A kiállítás február 12-ig tekinthető meg a Stúdió Galériában.

A fotókat a szerző készítette.