Második, Hol a labda? című nagylemezét mutatta be az öttagú Napkutya, óriási pozitívenergia-bombát dobva le szombat este a Kuplungban.

napk5

Az estét a Fák Alatt Zenekar nyitotta. A csapat a hegedű hozzáadásával csavart egyet a magyar alternatívon, miközben saját szerzeményeik egy része erősen az indie felé kacsingat. Az alig háromnegyed órás koncert legemlékezetesebb feldolgozása talán az Arctic Monkeys Sun Goes Downjának teljes magyar fordítása volt, ugyanakkor nem hagyható ki a sorból az elmaradhatatlan Ghostbusters, vagy a rendkívül jó zenei humorral összefűzött Jerk It Out – Rumadai – The Bad Touch egyveleg sem. A FAZ nemcsak az énekes-gitáros Pál Gergely “Pé” születésnapját ünnepelte, hanem egy új számmal is készült erre az alkalomra. A zenekar talán legnagyobb erőssége, hogy pont annyira veszik komolyan magukat, amennyire az feltétlenül szükséges. Emellett mégis egyedi, tartalmas dalokat tudnak színpadra állítani, egy ilyen rövidke előzenélés alatt is igazán megmutatva magukat.

Az este fő műsorszáma azonban a 2012-ben alakult Napkutya fellépése volt. A zenekar saját műfaját “buddha-pop-punkként” aposztrofálja, és ennél jobban talán nem is lehetne leírni a jelenséget. A punkos energia és a megmondós dalszövegek megmaradnak, a dalok azonban sokkal okosabbak és néha egy kis lazításra is van idő. Maga a koncert is ennek szellemében kezdődött: miután a zenészek némi kutyavonyítás keretében megjelentek a színpadon, iszonyatosan dögösen és energikusan robbantak be már az első számmal. A közönség ekkor már nagyjából háromszor akkora és sokkal lelkesebb volt, mint az előzenekar esetében.

napk1

Oplasznik Péter gitáros-énekes koncertkezdő megjegyzéséhez híven – “Hülye lesz az egész koncert” – egy kis ökörködés is belefért a rendkívül jól felépített, közel egy és háromnegyed órás (!) koncertbe, a rengeteg pörgés mellé. A csapat nagyon jó érzékkel húzta a közönség agyát, többször is visszavéve kicsit a tempóból (persze azért ilyenkor sem lágyultak el), hogy aztán megint pattanásig feszített tempójú számokat sorakoztasson egymás mögé. Nem is tudom, emlékszem-e olyan koncertre a Kuplungban, ahol végig ennyire jó hangulat uralkodott volna, illetve a zenekar és a relatíve kis hallgatóság ennyire érezte volna, hogy mit akar a másik. A közönség énekeltetése már az elejétől fogva teljes egészében működőképes volt, soha nem haltak el a refrének, vagy a versszakok.

Az este másik születésnaposa Nagy Amarillisz volt, akinek karakteres hangja talán az együttes egyik legfőbb jellegzetessége. Hihetetlenül jól színesítette a dalokat, rengeteg pluszt adott hozzá a hangzáshoz. Az ő köszöntésére stílszerűen az Ég a gyertya, ég előtt került sor. Közvetlenül ez előtt, a Van, akinek a mája című szerzemény előadásába csatlakozott a vendégként meghívott Varga Livius, kongával és némi szövegeléssel.

napk2

A Napkutya kicsivel éjfél után hagyta csak el a Kuplung színpadát, miután mintegy húsz szám erejéig szórakoztatták a közönséget, hangzásukkal végig betöltve a teret. Talán senki sem számított arra, hogy pont itt botlik bele egy igazi, fényekkel, vetítéssel és füsttel megtűzdelt, nagyszabású koncertélménybe. Persze, mint minden hosszabb estének, ennek is megvoltak a maga hullámvölgyei, de ez ennél az időtartamnál már szinte elkerülhetetlen. Aki eljött, az semmiképpen sem bánta meg, hogy részt vett a Napkutya kisszínpados nagykoncertjén.

Fotók: Sélley Holmberg László és Kiss András