Litván Műfordítók Egyesülete komoly feladatra vállalkozott a közelmúltban: a 2015-ös évet a Magyar irodalom évének nevezte ki. Az egyesület a litván–magyar irodalmi kapcsolatok erősítése és további magyar műfordítások megjelentetése Litvániában. Hogy miért is nehéz ez a vállalkozás? Nagyon kevesen fordítanak magyarról litvánra, illetve az ezzel foglalkozó fordítókat is nehezen sikerül elérni – mesélte a kezdeményezés elindítója, a svájci származású, ám Vilniusban élő Markus Roduner.

Ennek a törekvésnek a keretében adott otthont három irodalmi eseménynek Vilnius 2014 decemberében. Elhangzott a Vilniusi Egyetemen egy előadás A szövegtől a szövegig; Gondolatok a magyar költészetről és a fordításáról címmel, ahol a magyar líra fordításával kapcsolatban elmélkedett Tatár Sándor. A költő aztán közös felolvasóestet tartott Schirin Nowrousian német költőnővel, majd december tizenhatodikán Dóka Péter mutatta be munkásságát a Vilniusi Egyetem magyarul tanuló hallgatóinak.

Tatár Sándor és Schirin Nowrousian felolvasóestje

December tizenharmadikán került sor Tatár Sándor és Schirin Nowrousian német származású, Litvániában élő költőnő közös felolvasására. A Vilnius belvárosában álló MintVinetu kávéházat hamar megtöltötték az emberek: sokan csak a hátsó sorokban állva tudták végighallgatni a szerzőket. A kávéház falait díszítő könyvek és a háttérben álló pianínó kellemes környezetet adott az eseménynek. Markus, a moderátor első kérdése az volt: „Beszél itt valaki magyarul?” Sajnos egyedüli magyarként emeltem fel a kezem, ezért kiegyeztünk abban, hogy elég, ha németül és litvánul közvetítik az eseményt.

Az est különös nemzetközi jelleget kapott. Tatár Sándor magyar, illetve Schirin Nowrousian német és francia versei az eredeti nyelvű felolvasás után litvánul hangzottak el. Hallottunk olyan verseket, amelyeket már lefordítottak litvánra, például a Ma újra hallgatok, a Thészeuszi tézisek vagy a Háború és béke, illetve Schirin Nowrousian felolvasásában olyan német költeményeket is, amelyeknek jelenleg még nincs litván fordítása. Markus készségesen fordította a németül elhangzott szavakat litvánra – a német volt a közös nyelv közte, a költőnő és a magyar költő között. A közönség érdeklődéssel figyelte a kuriózumnak számító magyar nyelv dallamos hangzását, amelyről számos megjegyzés is érkezett a bemutató végén.


 

Dóka Péter író-olvasó találkozója

Dóka Péter író-olvasó találkozója a Vilniusi Egyetemen, a Báthory István teremben zajlott, amely rendszeresen ad otthont a magyar vonatkozású eseményeknek. A találkozón részt vett a magyar kulturális nagykövet, Pece Zoltán és felesége, a Litvániai Magyarok Báthory István Kulturális Szövetségének elnöke, illetve az egyetem számos magyarul tanuló hallgatója is. A szűk körű találkozón a szerző négy könyvét mutatta be a litván közönségnek, emellett hallhattuk véleményét arról, miért örült különösen a Litván Műfordító Szövetség meghívásának: véleménye szerint a könyveket minél több helyre el kell vinni. Ezen okból járt Erdélyben és Szlovéniában is, és szokatlan tapasztalattal tért haza: néha egy-egy könyv jobban működik külföldön fordításban, mint a magyar eredetiben. Litvániai útja során, habár nem ért litvánul, már vett is néhány gyerekkönyvet abban a reményben, hogy talál egy-egy gyöngyszemet, amit meg lehetne jelentetni magyarul.

Ezután megismerhettük Az ellopott zsiráf, a Lila királylány, a Betyárvilág és A kék hajú lány rövid történetét és fordítási előmeneteleit. A könyvek közül A kék hajú lány litván fordítása már folyamatban van, megjelenését pedig a 2015-ös évben remélhetjük. Dóka Péter kihangsúlyozta, hogy a melodramatikus meseregény hatalmas váltás volt számára addigi pályájához képest. A kék hajú lány azáltal válhatott sikeressé, hogy a gyermekirodalom tabuit, miszerint csak „szép és jó” dolgokat szabad gyerekeknek szánt írásokban ábrázolni, ledönti.

Rövid tanakodás vette kezdetét, amikor a Betyárvilág című kötethez értünk: lefordítható-e a kötet a számos magyar vonatkozás miatt, illetve mi lehet a lefordíthatatlannak tűnő ’betyár’ szó legjobb litván megfelelője? A Lila királyból meghallgathattunk egy rövid részletet, majd a szerző mesélt az észtországi megjelenésről is, amelyet 2015-re terveznek. Nem véletlen, hogy pont észtre fordítják a könyvet, hiszen a mesés történetet Anne Pikkov észt grafikus különleges hangulatú illusztrációi díszítik. Végül a magyar nyelv legszebben hangzó szavairól tanakodtunk, és próbáltunk rövid történeteket alkotni belőlük. Említésre került a ’szürke’, a ’zsúfolt’ és a ’kedves’, a beszélgetés végén pedig megtudhattuk Dóka Péter kedvenc litván szavát is: ez a ’meilė’, vagyis a ’szerelem’.


 

A magyar kultúra Litvániában

A decemberi eseményeket összegezve tehát elmondható, hogy a magyar irodalom lassan, de biztosan kezd utat törni Litvánia területére is. Találhatunk számos klasszikust, például Jókai, Gárdonyi, Petőfi és Móricz műveinek fordítását, azonban a kortárs irodalom megjelenése még erősen hiányos. Az utóbbi években jelent meg litvánul Kertész Imre Sorstalansága, amely azóta is kiemelt helyet foglal el a könyvesboltokban, illetve Rejtő Jenő Három testőr Afrikában című regénye, amelyhez az orosz fordítást vették alapul.
A Magyar irodalom éve során tervezett további megjelenések és író-olvasó találkozók létesítése remek lépés a litván–magyar irodalmi kapcsolatok szorosabbra fűzésére. Reméljük, a magyar irodalmi műveket éppúgy élvezettel olvassák majd a litvánok is, mint mi magunk.