Izgalmas vizuállal kísért évzárásnak lehetettünk tanúi december 29-én a Trafóban. Az együtt kezdett évet együtt is fejezte be a magyar posztrock és a neopszichedelikus színtér két vezető zenekara.

IMG_0660

A Képzelt Város koncertjét a Dániából visszatért Miskolczi Márton sejtelmes analógszintetizátor-intrója nyitotta, miközben a tagok szépen lassan felvonultak a színpadra, és kézbe vették hangszereiket. Ez nagyon jól megalapozta az esemény hangulatát, már itt érezhetővé vált, hogy egy igencsak pontosan megkomponált fellépésről lesz szó.

Ez be is igazolódott, mert a számok közötti átállások üresjáratok nélkül történtek, szinte egy percre sem unatkozhattunk. A csapat által képviselt stílus nagyon jól működött már a lemezeken is, de élőben, háttérvetítés segítségével élte ki magát igazán; megteremtve az előidézni kívánt űrbéli, merengős atmoszférát. (Ez még úgy is sikerült, hogy a hétfő esti hangosítás eleinte nem volt díjnyertes.) A visszhangeffekt folyamatos használata jól illett Kovács Ákos hangjához. Az ének így kevésbé törte meg a dalok teremtette hangulatot, sokkal inkább a hangzás szerves részévé vált, mint a stúdiófelvételeken, de sajnos ez rossz hatással volt a dalszövegek érthetőségére. Ahogyan azt a zenekar honlapján írják, a hangzás nélkülözhetetlen eleme Barta Gyöngyi csellójátéka, ez azonban ugyanannyira igaz Miskolczi Márton billentyű- és gitárjátékára is. Az ő jelenlétük ad jól megkülönböztethető ízt a Képzelt Város dalainak akkor is, ha élőben csak a színpad két szélén szerénykednek. Persze azt is hozzá kell tenni, hogy a csapat zenéje eleve nem a színpadi virtuozitásról, az „énmajdmegmutatom” hozzáállásról szól. Ennél sokkal fontosabb a kompozíció és az, amit a zenészek együtt hoznak létre.

IMG_0642

A koncert vizuáljáért Bolla Szilvia felelt, aki korábban a zenekar Theodor című számához készített klipet. A háttérvetítés továbbvitte az ott megismert látványvilágot, és leginkább talán Stanislaw Lem Solarisának félelmetes, vészjósló óceánleírásaira emlékeztetett, nagyon jól kiegészítve magát a zenét. A Képzelt Város keretes szerkezetbe csomagolta Trafó-beli megjelenését: utolsó számuk levezetése alatt búcsúszimfónia-szerűen, egyenként távoztak a színpadról, miután rövid időre monumentálissá varázsolták zenéjükkel a relatíve kisméretű teret.

A másodiknak fellépő Middlemist Red már az első szám alatt a közönség tudtára adta, hogy innentől valami egészen másról lesz szó. Mozgalmas, pszichedelikus zenéhez mozgalmas, pszichedelikus vizuál járt. A reflektorokat is viszonylag hamar takarékra vették, hogy a közönség egészen elmerülhessen az absztrakt, örvénylő formákban, miközben a zenekart hallgatja.

A repertoárba ezúttal is belefért egy Kasabian-feldolgozás és a hangszercserés, kaotikus, kissé paródiára hajazó Black Lips, amihez a srácok saját bevallásuk szerint az azonos nevű zenekartól szerezték az inspirációt. Csak hat-hét pörgős, energikus dal után következett egy kis leszállás, a Fever In Your Eyes jóvoltából. Az együttes egész megjelenéséből és színpadi viselkedéséből sugárzott a tőlük megszokott fiatalos lazaság és nemtörődömség, ami talán kevésbé szimpatikus is lehet, de felfogható egyfajta zenébe való belefeledkezésként is.

IMG_0703

Érdekes, hogy bár a zenekar koncertjei még hordoznak magukon tinédzseres, gimnáziumi zenekarokra emlékeztető jegyeket, a Middlemist Red az utóbbi egy évben kisebb tömegeket volt képes megmozgatni, és mára már stabil rajongótáborral is rendelkezik. Talán ez a kettősség is jól jelzi, hogy mennyire példátlanul gyorsan tettek szert mostani ismertségükre. Csodálkozni azonban nem nagyon kell ezen, mivel bármennyire jól bekategorizálható zenéről is van szó, egyáltalán nem mondható egyhangúnak, unalmasnak vagy egy az egyben „tameimpalásnak”, amit a srácok csinálnak, ez pedig a koncertjeiken is visszaköszön.

Szokatlan párosítás volt éppen ez a két zenekar egyetlen estén. A közöttük lévő egyetlen kapcsolaton kívül (a Mamazone mint közös kiadó, illetve Győrffy Máté, aki a Képzelt Város gitárosa és a Middlemist Red menedzsere is egyben – a szerk.) semmilyen közös pontot nem találhattunk sem zenéjükben, sem előadásmódjukban. A két koncert között szinte teljesen ki is cserélődött a törzsközönség. Aki mégis mindkét zenekarra ott maradt, az kapott űrbéli merengést a Képzelt Várostól, aztán pszichedelikus pörgést a Middlemist Redtől, mindezeket a hozzájuk passzoló látvánnyal megspékelve. Az igazán lelkesek pedig részt vehettek a Képzelt Város következő, közösségi videoklipjének elkészítésében is. A vártnál talán kicsit kevésbé különleges, de mégis izgalmas évzárásnak lehettünk tanúi hétfő este a Trafóban.

Fotók: Komróczki Diána