Egészen Angliából utaztak idáig, hogy a Middlemist Reddel együtt ünnepelhessék a Supersonic Overdrive megjelenését. A November 7-ei lemezbemutató koncert előtt az este vendégével, a Disraeli Gearsszel beszélgettünk. Tom Kitson, Teia Fregona, Alex Moorse és Sam Delves arról mesélt, hogy milyen érzés kezdő zenekarnak lenni Angliában, és hogy mit szeretnek a legjobban Budapestben.

dg2

 Meséljetek a kezdetekről!

Tom: Alex és én egy iskolába jártunk, nagyjából 13 éves korunktól, szóval régóta barátok vagyunk.  Mindenféle zenekarban játszottunk együtt, még a suli jazz-együttesében is. Teiával és Alexszal 2008-ban találkoztam. Sokat beszélgettünk a zenéről, elkezdtünk jammelgetni, aztán egyszer csak már dalokat írogattunk.

Teia: Sam pedig… Igazából nem is nagyon tudjuk, ő hogyan került a zenekarba, egyszer csak megjelent. (nevetnek)

Alex: Leedsben pedig együtt jártunk egyetemre 3 évig. Ott már végeztünk, most költöztünk vissza Londonba.

Tom: És most itt vagyunk egy hajón! Ez egy igazán különleges élmény.

Hogyan definiálnátok a zenéteket?

Tom: A mi zenénk nagyon sokféle. Különböző stílusokból áll össze, nem is próbáljuk besorolni egy kategóriába. Rengeteg dolog befolyásol minket. Például Alex és én jazzt tanulunk, viszont nem vagyunk túl jók ebben a műfajban.

Teia: Mondjuk a basszus alapján inkább alternatív és indie zenekarnak mondanám magunkat. A kettő közül is az alternatív vonal az erősebb, mert összekeverünk mindent, amit jónak találunk.

Tom: És nagyon újszerűek vagyunk.

Sam: Eléggé hangos és hangulatos a zenénk.

Ez az első alkalom, hogy Budapesten jártok?

Teia: Igen! Sőt ez az első, hogy nem Angliában játszunk. A mai este a nemzetközi bemutatkozásunk.

Akkor izgultok is kicsit?

Alex: Nem, mindenki arra törekszik, hogy otthonosan érezzük magunkat. Még pizzát is vettek nekünk.

Van már kemény rajongói magotok? Mármint olyan emberek, akikre számíthattok minden koncerten?

Teia: Igen, egy fő. Van egy srác, aki az összes szövegünket tudja kívülről. Ezért minden koncerten meg szoktuk kérdezni, hogy ott van-e. Általában igen a válasz. Mondjuk a baráti társaságunk is egy stabil törzsközönség.

Tom: Ez persze attól is függ, hogy Anglián belül hol játszunk. Északon például mindig szép nagy hallgatóság előtt lépünk fel.

disraeli_melanie_hyams

Fotó: Melanie Hyams

Milyen gyakran szoktatok fellépni otthon?

Tom: Londonban nem túl gyakran, de országszerte azért rendszeresen. Most fejeztünk be egy mini turnét, északon és délen is játszottunk pár napot. Próbálunk kitörni Londonból, mert ott nincs túl sok hely, hogy új dolgokat próbáljunk ki. Már ha érted, mire gondolok.

Teia: Kicsit olyan, mintha klausztrofóbiád lenne.

Tom: Igen, olyasmi. Úgy tűnik, hogy itt Budapest a zenei élet központja. Minden nagy esemény ebben a városban történik, ha egy banda valamit el akar érni, ide kell jönnie. Angliában ez egy kicsit máshogy van.

Teia: Igen, bár Budapestből azért még eléggé keveset láttunk. De azt tapasztaltuk, hogy ez egy fantasztikusan gyönyörű város. A Middlemist Red pedig a legjobb idegenvezető, hiszen itt élnek, tudják mi az érdekes.

Tényleg, hogyan jött a budapesti fellépés lehetősége?

Tom: Somával három évig egy iskolába jártunk Angliában. (Nóvé Soma, a Middlemist Red énekes-gitárosa – a szerk.) A suliban barátkoztunk össze, és amikor visszaköltözött Magyarországra, akkor is kapcsolatban maradtunk. Így most itt vagyunk.

Angliában kis zenekarként mennyire nehéz képviselni magatokat a zenei piacon?

Teia: Az biztos, hogy ki kell állnod magadért, el kell érned dolgokat, és ez elég kemény feladat.

Alex: Szerintem ez igazából a türelmen múlik.

Teia: És azon, hogy mennyire koncentrálsz a zenére, amit játszol. Szerintem manapság ez az egyik legfontosabb dolog. Legyen előbb zenéd, ami miatt aggódhatsz, ne kezdj el azelőtt aggódni, még mielőtt okod lenne rá.

Alex: Ezzel egyetértek. De szerintem rengeteg időt kell tölteni azzal is, hogy gondolkodj a videókon és a látványvilágon. Ezen kívül pedig ki kell építeni az online jelenlétedet is. Ebben az a nehéz, hogy egy időben rengeteg mindenre kell figyelned.

Térjünk vissza egy kicsit Budapestre! Mi tetszett eddig a városunkban?

Teia: Nekem nagyon szimpatikus, hogy bár nagy az élet a belvárosban, mégis valahogy nyugis. Úgy értem, hogy Londonban mindenki mindig nagyon siet valahová, és hatalmas a tömeg. Itt ez nem így van. Emellett pedig természetesen a romkocsmák! Igen, eléggé úgy viselkedtünk, ahogyan egy turistának kell… Viszont a város gyönyörű.

Tom: Ez a világ egyik legjobb helye.

Teia: Arról ne is beszéljünk, hogy még sose játszottunk egy hajón. Fantasztikus, hogy nektek ilyenetek is van!

Meséljetek egy kicsit a jövőbeli terveitekről!

Teia: Nemsokára megjelenik majd az EP-nk. Szerencsére már abszolút tudunk a bandára koncentrálni, hiszen az év eleje óta mindannyian egy városban élünk. Szóval mostantól csak írunk, írunk és írunk.

Alex: Vagy csak itt maradunk Budapesten.

Tom: Tényleg, lehetnénk egy Middlemist Red coverband!

Teia: Igen, a Middlemist Blue.

Fotók:https://www.facebook.com/disraeligears/photos_stream