Több év útkeresés után lelt rá saját hangjára, ekkor kezdett el anyanyelvén énekelni. Első nagylemezét a 4-es metró útvonala ihlette, amibe belelátja egész Budapest szellemiségét. Petruska András nem szeretne az új Cseh Tamás lenni, önmaga az első számú kritikusa, és több mint 500 koncert után is azt mondja, van hová fejlődnie és bőven tud még újat mutatni. Interjú.

petruska1

FÉLonline.hu: Többen hasonlítottak már téged Cseh Tamáshoz. A zenéd jellegében is felfedezhetőek hozzá köthető jegyek, melletted is dolgozik egy szövegíró – Babarci Bulcsú –, és a Szent Gellért tér esetében te magad mondtad, hogy Cseh Tamás (szobra) is megihletett. Tudatos vagy véletlen ez a hasonlóság?
Petruska András: Inkább véletlen. Korábban csak felszínesen ismertem a zenéjét. Akkor kerültem hozzá közelebb, amikor a Metropolitához írtam a dalokat a 4-es metró útvonaláról. Többen mondták azok közül, akiket beavattam a lemezkészítés folyamatába, hogy ez ilyen „Cseh Tamásos” téma. Ez szöget ütött a fejembe, egyrészt az jutott eszembe, hogy „hoppá, erre gondolhattam volna”, és megfordult bennem az is, hogy tudok-e újat mondani Cseh Tamás után ebben a témában. Ő egy egész generációnak mesélt, és mesél továbbra is a budapesti létről, a város bájáról. Apró jelenségek Cseh Tamás-i szűrön keresztül válnak Budapest valódi attribútumává. Elkezdtem figyelni a munkásságát, és elgondolkodtam azon, hogy mit tudok ehhez hozzátenni, mit tudnék máshogy megfogalmazni. A Szent Gellért tér kapcsán jutottam el a helyszínen található gitáros szobrához. Akkor fogalmazódott meg bennem, hogy ha egy zenei képeslapot írok Budapestről, akkor annak Cseh Tamás mindenféleképpen a része kell, hogy legyen. Ez a találkozás megindított engem, azzal a dallal kapcsolatban pont nem volt témám, amiről írni tudtam volna, és úgy gondoltam, hogy egy Budapestről szóló lemezen mindenféleképpen tisztelegnem kell a munkássága előtt.

FÉLonline.hu: Több helyről lehet hallani, hogy a korábban Cseh Tamás által betöltött pozíció ma betöltetlenül áll, nincs még egy olyan dalszerző-énekes, aki egy szál gitárral és a hangjával olyan zenét és úgy tudna előadni, mint ő. Mit szólnál, ha akár a sajtó, akár a közönség rád sütné, hogy te vagy az új Cseh Tamás?
Petruska András: Ez mindig megtisztelő. Másfelől én inkább a Petruska András szeretnék lenni. A sajtóban és az emberekben megvan az az (egyébként jogos) eligazodási igény, hogy valamit valamihez hasonlítsanak. Sok dologból táplálkozom, tartalmát tekintve közelít is a zeném az övéhez, bár nálam ugyanannyira hangsúlyos szerepet kap a forma is, nála inkább csak az előbbi számított. A közönség eldönti, hogy ebből mit visz haza magával – ki az esztétikai, ki a tartalmi élményből többet. Őszintén szólva nem annyira szeretem ezt a felcímkézést, Cseh Tamás egy remek előadó volt, akinek fennmarad a munkássága, de nem gondolom, hogy feltétlenül be kell tölteni az ő pozícióját. Jöjjenek új emberek új idők új dalaival.

FÉLonline.hu: A Szent Gellért tér videójában alsógatyában lófrálsz a városban – ez mennyire volt kellemetlen?
Petruska András: Mire a forgatásig jutottunk, már túl voltam azon a korlátomon, hogy gondot jelentsen a hiányos öltözék, az ötlettel viszont barátkoznom kellett. A forgatókönyv az elejétől fogva tetszett, úgy gondoltam, jól alátámasztja a dal üzenetét, egyedül az zavart, hogy mindezt nekem kell végigcsinálnom, fényes nappal, civil járókelők előtt. A csapat – amely egyébként Boggie világsikerű Parfüm című videóját is jegyzi – azonban hihetetlenül biztonságossá tette számomra ezt a nem mindennapi élményt, így igazán könnyen zajlott a munka. Ha abba gondolok bele, hogy a tériszonyom egy hőlégballonos utazást követően múlt el, akkor ez a klip jó alaposan megszólította és semlegesítette a bennem lévő megfeleléskényszert, vagy megítéléstől való félelmet. Senki sem bántott a forgatás alatt, a klip pedig egyértelműen pozitív visszhangokat kapott. Ha ezt túléltem, akkor mit aggódjak azon, ha valaki csúnyán néz rám, vagy éppen tévedek valamiben?

FÉLonline.hu: A jövőben is konceptlemez formátumban gondolkodsz, vagy csak ennek az albumnak a témája adta magát ehhez?
Petruska András: Megfordítom a kérdést. A 4-es metró útvonala volt számomra a kiindulási pont, hiszen itt élek majdnem 30 éve Budapesten, szeretem is meg nem is, elvágyódom, de közben nem költöznék el, ide köt minden – ez a város nevelt fel. Ezt lehet szeretni és nem szeretni, de megmásítani nem. Mindenféleképpen érdekes számomra, hogy mit jelent ez az ellentmondásos viszony. A konceptlemezhez pedig azért a metró útvonala adta meg a témát, mert a 10 megállója, és a hozzájuk kapcsolt asszociációk, a helyszínek változásának dinamikája emlékeztet engem egy zenei utazásra. Tíz különböző hangulatát, arcát és színét mutatja meg Budapestnek, viszont mindegyik hozzá tartozik – ez emlékeztetett arra, hogy hogyan épül fel egy ideális konceptalbum. Például a Pink Floyd The Dark Side of the Moon vagy a Beatles Sgt. Pepper lemezein a dalok külön-külön is megállják a helyüket, hiszen például Kelenföld vagy a Kálvin tér is önálló entitások a saját világukkal, de ha az összes dalt összefűzöd, akkor egy magasabb művészeti egységet adnak ki. Számomra ezt sugallta a 4-es metró útvonala, aminek ugyanolyan fontos részei a kicsit koszosabb helyek, a belvárosi területek és a lakóövezetek is.
Azzal kapcsolatban, hogy a jövőben is ilyen lemezeket tervezek-e, az a kérdés merül fel először, hogy hol kezdődik a „konceptalbumság”. Megszülethet akkor is, amikor egy periódusban vagy egy hangulatiságban készül egy album, nem feltétlenül kell egy konkrét témára felépíteni ahhoz, hogy konceptalbum legyen. Én azt szeretem, amikor egy dalból ráismerek a zenekar adott korszakára – amikor két különböző dalt összehasonlítva rá tudok jönni arra, hogy azok egy lemezhez készültek vagy egymáshoz képest sok év eltéréssel. Valamennyire már látom a következő lemez vázát, de az még jó hosszú idő után fog elkészülni.

FÉLonline.hu: Mit látsz benne?
Petruska András: Az az igényem továbbra is megvan, hogy legyen a lemez elején egy felvezetés, egy kérdésfelvetés, ami mentén elindul, és amire az utolsó dal ad egy választ. Nagyon nehéz ezt konkrétumokban megfogalmazni, mert nem szeretnék olyan lemezt készíteni, amin a dalok csak a szerelemről, csak a felnőtté válásról vagy egy konkrét témáról szólnak. Sokat kell még gondolkodnom ezen, főleg ma, amikor a zenefogyasztás leginkább a dalokra korlátozódik, és nagyon nehezen köt le minket egy lemez 45 percen keresztül.

petruska2

FÉLonline.hu: Szerintem te pont egy olyan előadó vagy, akit inkább hosszasan érdemes hallgatni, mint dalonként. Általában ilyen téren hogy viszonyulnak hozzád?
Petruska András: Szoktunk beszélgetni a közönséggel is erről. Azok a rajongók, akik a koncertjeimre járnak, a lemezt inkább egészében hallgatják, de kapok olyan megkereséseket is, hogy „ez meg az a dal hol található meg és szerezhető be”.

FÉLonline.hu: A Metropolita az első olyan szerzeményed, amin magyarul énekelsz. Korábban angol szövegekkel szerepeltél. Hosszú távon mire számíthatunk?
Petruska András: Eddig azért énekeltem angolul, mert inkább angolszász zenét csináltam. Bevallom, ebben benne van egyfajta kocka-szemléletem – nem nagyon szeretem a magyar könnyűzenének azt a válfaját, amikor az alapvetően angolszász nyelvre, annak rövid szótagjaira és hangsúlyaira épülő pop-rockot magyarul énekelik meg. Egy bluesos frazír „ü” betűvel megénekelve elég hülyén hangozhat. Én akkor szerettem volna magyarul énekelni, ha rálelek a zenémben a magyarságra. Azért is jött négy év szólózás után az első lemezem, mert kerestem a saját hangzásomat. Furcsa módon pont Londonba, az egyik legnemzetközibb európai városba kellett eljutnom ahhoz, hogy érdekesnek találjam a magyar identitásomat, a magyar népzenét, hogy ezeket bele tudjam integrálni a könnyűzenébe, abba a világba, amit már elkezdtem kijárni. Felfedeztem a moldvai csángó tánczenéket, a kalotaszegi hajnalénekeket, a széki zenét, és egyre jobban elkezdett érdekelni a magyar világ. Elgondolkodtam azon, hogy hogyan tudom ezeket beletenni abba a zenei világba, amit én addig képviseltem – egyelőre azt látom, hogy sikerült működőképesen megvalósítanom, és nagyon boldog vagyok emiatt. Ugyanezt csinálta a Mumford & Sons vagy a Fleet Foxes, akik a saját kultúrájukat beemelték abba a közegbe, ami nagyon „mai” és nagyon „21. századi”, és híresek is lettek, mert nagyon működőképes zenét csinálnak.

petruska4

FÉLonline.hu: Nemrég a Facebookodon jelentetted be, hogy egy nagyszabású produkcióban fogsz hamarosan szerepelni a Papp László Sportarénában. Mit lehet erről tudni?
Petruska András: Az Illés 50. születésnapjáról van szó, a Beatünnepről, ami több vendégzenészt és produkciót is felvonultat, de én a házi zenekarban leszek vokalista, aminek nagyon örülök. Leginkább a tábortűz mellől és osztálykirándulásokról ismerem a dalaikat, és ha egészen őszinte vagyok, zenészként nem ezek voltak a leginspirálóbb pontok számomra, viszont ahogy most elkezdtem jobban képbe helyezni magam a progresszív dalaikkal kapcsolatban, nagyon komoly kincsekre lelek. Nagyon megtisztelve érzem magam, hogy ilyen zenészekkel működhetek együtt. Emellett 4 év alatt, több mint 500 koncert után megfogalmazódott bennem, hogy sok „előretoltság” után jól esne kicsit háttérbe vonulni, beépülni egy zenekar vázába, és ekkor jött ez a lehetőség – a lehető legjobb időpontban.

FÉLonline.hu: Nem félsz attól, hogy az egyszemélyes felállásod egy idő után kikophat, esetleg egy idő után már nem tud elég innovatív lenni, nem tud újat mutatni a közönségnek?
Petruska András: Ez elsősorban az előadón múlik. A közönséget szerintem nem lehet átverni. Ha bennem nagy a szerelem, akkor a visszajelzés is hasonló lesz. Ha éppen fáradt vagyok, vagy nem vagyok olyan hangulatomban – ami természetesen előfordul –, azt megérzi a közönség is. Főleg az egyszemélyes előadóknál érvényesül az, hogy csak őszintén lehet csinálni. Pont ezért van az, hogy az elsőszámú kritikusom én magam vagyok. Azt gondolom, hogy elsőként fogom érezni, ha eljött az ideje a váltásnak. Egyelőre sok potenciált látok az egyszemélyes, pontosabban a minimalista megszólaltatásban – merthogy a lemez megjelenése óta Temesvári Bence hegedűssel turnézom –, nagyon sok közeghez van még így lehetőségem eljutni. Rengeteg fejlődési lehetőség van még a produkcióban, és zeneileg is folyamatosan megújulok. Eljön majd az a pont, amikor bővülni fog ez az egész. Kellő alázattal és kellő önkritikával kell végeznem a dolgomat.

András Budapesten legközelebb december 20-án lép fel a Kino Kávézóban, egy különleges karácsonyi koncertet fog adni.