A nyári Sziget fesztiválos koncertje után ismét kis hazánkban járt a Klaxons, hogy felrázza vasárnapi kómájából a magyar közönséget.

kalxon 3.

 Háromnegyed tizenegykor még nem sok jele volt annak, hogy hamarosan a nu rave hősei állnak színpadra. Az Akvárium NagyHalljában csak nagyon lassan gyülekeztek az emberek. A szombat hajnalig tartó bulizás, a nagyi pacalpörköltje, a másnapi iskola vagy munka gyötrelme látszott leginkább a kóválygó arcokon. Majd tizenegykor mintegy varázsütésre megtelt a nézőtér, az első sorban Klaxons-hímzéses farmermellényes és a koncert minden pillanatát telefonnal megörökíteni kívánó rajongókkal, így tisztes sikítás kíséretében léphetett színpadra a fehér ruhás kvartett, hogy egy igazán ütős bulival búcsúzzon a magyar közönségtől.

A repertoár javarészt az idén megjelent Love Frequency számaira és az első album szerzeményeire épült. Míg a Love Frequency dalai a lemezen egytől egyig elektronikus tánczenék, élőben sokkal izgalmasabban szólaltak meg, és nagyobb hangsúlyt kaptak a gitárok is. Ennek ellenére az extázis leginkább csak az első sorokra volt jellemző, kiemelkedett a számok sorából viszont a Magick, ami valóban ugrálós őrületet váltott ki az egész közönségből, és a Show Me a Miracle euforikus varázslata.

klaxon 2

A számok között volt jó pár „köszönöm”, „you are fantastic” és a sokadik magyarországi látogatásra már a „mi újság?” is jól ment James Rightonnak a billentyűk mögött. A turné közepén tartó zenekartól egy kisebb állomás lévén nem kaptunk kirobbanó energiákat, viszont kifejezetten üdítő volt időnként elkapni, ahogy a színpad szélén gitározó Simon Taylor-Davis szája széles mosolyra húzódik.

klaxon 1

Bár a koncert előtt derült ki nem sokkal, hogy a Klaxons tagjai a turné után nem folytatják a közös zenélést, a zenekar a leghalványabb célzást sem tette erre. Nem egy búcsúzó bandát láttunk, nem köszöntek el a közönségtől szívszaggató szavakkal vagy nagy hálálkodással és ez így is van rendjén. Azzal búcsúztak, amiben a legjobbak: egy ütős koncerttel. A kicsivel több, mint egy órás koncertet záró, It’s Not Over Yet miatt pedig csak reménykedni tudunk, hogy a szám a kétségbeesett rajongóknak küldött kacsintás volt.

Fotók: Molnár Fruzsina