Jelen írásnak nem szerzője, pusztán szerkesztője vagyok. Naplókivonat ez, melynek írója névtelenségben kíván maradni. Megkért, rendezzem jegyzeteit belátásom szerint. Így született meg az alábbi szöveg, melyet most engedélyével a nyilvánosság elé tárok.

 *

Olyan ez a hely, mint egy állatkert, ahol összezárnak mindenféle állatot. De talán még az állatkert is kulturáltabb, mert ott a gazellát nem zárják össze az oroszlánnal.

Amúgy jó kórterembe kerültem. Sokat röhögcsélünk. Van itt egy csöppet bunkó öreg, aki nevelésre szorul kicsit, mert éjszaka mindig behugyozik. Egyszer nem volt rajta pelenka, és ráhúztunk egy kilukasztott zsákot. Simán ráhúztuk, vicces volt. Egyébként reggelente földobálja a pelenkáját az ajtóra, elég bunkó. Dobálja a kaját is, a lábával meg összeszed mindenféle fertőzést, aztán viszi az ágyba.

A foglalkozáson, ami általában csak fél óra, kártyázunk Pista bával. Na, ő egyszer udvarolt ott egy csajnak. Meg akarta csókolni a kezét, észre sem vette, hogy ceruzát fog vele. Majdnem kiszúrta a szemét, mi meg derültünk rajta egy nagyot. Hát elég bolondos öreg, megéri a pénzét, de verset költeni, azt tud. Van vagy hetven verse megfogalmazva. Azt nem tudom, hogy lehet ilyen helyes, értelmes szőke lánya, ő pedig hogy lehet ilyen bunkó és igénytelen.

Aztán van itt egy szegény fogyatékos fiú, aki beszélni is alig tud, de megérti, ha mondom neki, hogy tegye be a szekrénybe a kekszet, megérti. Üdítőt is adtam neki, meg egy kendőt búcsúzóul. Nos, őt majdnem megfojtotta egy idegbeteg nőszemély. Az a copfos, nagydarab ember meg úgy odavágta a fejét, hogy csak úgy nyekkent. Szegény fiú, nem idevaló. Még ki is kötözték. Hát szégyellheti az anyja, hogy ilyen helyre zárta. Biztos nincs pénzük a fogyatékosok helyére vinni. Még az az elmebeteg is megharapta szegényt, az az őrült, csupasz kleptomániás. De szerencsére lekötözték, úgy nyígott, mint egy bornyú. Amúgy a srác szereti a színes virágokat, adtam is neki párat, hadd nézegesse. Az enyémet is odaadtam, de már nem tudja szegény, hová tette le, szegény, nem tudja már.

Egy cigány srác pedig öngyilkosság miatt van itt, teljes lelki traumában. Az egyik régi barátja állandóan zaklatta, ezért bevett egy csomó gyógyszert, aztán ráhívták a mentőt, bekerült ide. Akkor találkoztam vele, amikor behozták a 26-os kórterembe és kikötözték. Azt állította, hogy csak megkarcolta a kezét az asztal kiálló szálkájával, erre aztán lekötözték és jól benyugtatózták. Nem tudtam rajta segíteni, féltem, hogy a végén engem is lekötöznek. Később, amikor jobban lett, elmesélt mindent, hogy mit miért csinált. Mondtam neki, hogy ez nem megoldás, hogy járjon közösségbe, ismerkedjen barátságos emberekkel. Kicsit úgy tűnt akkor, hogy némi lelket öntöttem belé, de ez már a 21-es kórteremben volt. Elkezdett ragaszkodni hozzám, elkérte a telefonszámom és a címem, hogy tudjon majd képeslapot küldeni nekem. Most azt mondja, én vagyok a legjobb barátja, mert felvidítom, és mert jókat mondok, viccelődök. Azt mondja, föl kéne lépnem valahol komikusként. Hát, szerintem nem vagyok annyira okos szófosó.

Most már csak az zavar, hogy az a csupaszkodó ürge itt mászkálgat és nyögdécsel, azt sem tudja, mit csinál. Ha véletlenül benéz, ráordítok, hogy takarodjon innét! Mert akkor nem mer bejönni. Az egyik vicces szobatárs törülközőt csavargat, hogy majd azzal jól odacsap neki, hogy ne is próbálkozzon, mert egyébként nagyon alattomos. A WC-papíromat is így vitte el. Elfordultam, egy pillanat műve volt. Egy törülközőt is elvitt volna, ha nem szólok rá. A másik kórteremben az üdítőmet mind megitta, csak akkor még ráhagytam, nem tudtam, mi baja. Mondtam magamban, hogy idd meg mind, oszt nőjön béka a hasadban! Aztán odahugyozott kora reggel az egyik szekrényre. Pont nem volt az ágynál senki. Ez egy igazi pszichopata őrült, nem tudja, mit csinál, és néha rémisztő képet vág. Nincs gumiszoba, hogy bezárják oda, pedig ki lehetne alakítani szivacsokból.

Nekem ez a hely elég szorongásokkal teli, rosszul vagyok a hangoktól, már reggel nagy a nyüzsi. Nem mertem még mászkálni se, csak ha WC-re mentem, vagy kajáért, de nem sok étvágya van az embernek ilyen helyen. Ha hoznak ezt-azt, elosztogatom, mert úgysem bírom megenni. Például a kunyerálós drogosnak, ad érte teát. A csipeszemet persze nem fizette ki, pedig azt mondta, megér hetvenet.

Amúgy a kis roma fiúnak nagyon jó szíve van, meg aztán rendszerető. Eltanulta a nővérektől, hogy ágyazzon be, és helyrehozta, felfrissítette mindenki ágyát, az enyémet is. Csak valakinek hátul nem tetszik, mert fél, hogy eltűnik valamije. Mindig viszi a pipáját a fürdőbe és azt mondja magáról, hogy skizofrén. Elemezget, ez egy kicsit zavaró. Mellesleg hívő. Mondtam neki, hogy isten bennünk lakozik, de nem értett velem egyet. Ezután sokat beszéltem neki a pozitív gondolkodásról.

A bezártság, a stressz okozza az íráskényszert. Teljes pánik. Nem tudom, mikor kerülök ki. Az egyik nővér észrevette szorongásom, de nem mondtam semmit, mert nem tudom magam kifejezni. Belül reszketek, és nem tudom magam kifejezni. A gyógyszereket nem akarom bevenni, mert rosszabb állapotba kerülök tőlük. Egy pár napja szerelmi érzések kerülgetnek, lehet, hogy beteg vagyok. Épp most törnek rám ilyen érzések, amikor így is gondban vagyok? Pihenésre lenne szükségem, nem érzésekre. Szorongani annál rosszabb. Folyton csak a lány jár az eszemben, és az, hogy készítek neki egy karkötőt. Már vagy huszonkét éve nem éreztem ilyesmit, akkor sem mertem megmondani az illetőnek. Nagyon féltem, inkább szenvedtem az érzésektől minden nap, borzasztó volt nem megmondani, de én olyan beszari vagyok. Nem tudom magam kifejezni. Inkább elfutok. Bezárom magam, és eldobom a kulcsot. Nem tudom, mi lesz így velem, lehet, hogy egyedül maradok. Az érzéseimmel együtt. Nem jók az érzések, csak fájdalmat okoznak. Nem tudom, mi történik velem.

A feje tetejére állt ez a világ, a feje tetejére. Az egész rendszer. A rendszer nem tudja, mit csinál. Az emberek az őrület megszállottjai. Menekülnek a normális életből. Beteg ez a világ, az őrült társadalom fertőz. Kiszolgáltatott helyzet. A pénz hajszolása, az egészségtelen életvitel. Nincs semmi értelme. Nyomorékot csinálunk magunkból. Kitartással és összefogással el lehetne érni, hogy egy jobb és élhetőbb világban éljünk. Hit, remény és egymás megértése a kulcs. Az ember csodálatos teremtmény. Önzőség, birtoklási vágy, egoizmus, brutalitás, világnézet. A lélek a testben néha megfeledkezik magáról.

Hát most tudjátok meg, mind egy helyről jöttünk. A szeretet szent lángja égjen bennünk.