A Ladánybene 27 ismét öregebb lett egy évvel, amit november 21-én egy fergeteges buli keretén belül ünnepeltek meg. Ahogy minden évben, a koncertnek idén is az A38 Hajó adott otthont. 

rolandpozsonyi_20141121_21

Bár az évek száma rohamosan nő, ez mit sem vesz vissza a csapat lendületéből. Még egészen fiatal lehettem, nem több mint 10 éves, amikor meghallgattam a zenekar mai napig legismertebb slágerét. A Kell egy ház klipje a Republic Szállj el kismadárja után a második videó volt, amivel találkoztam. Ekkor még a videoklip fogalmával sem voltam tisztában, nemhogy a raszta haj jelentésével! Mégis megfogtak a mosolygós arcok és Miksa mókás hajkoronája. Szintén a kis csapatnak köszönhetem, hogy 2005 nyarán megszerettem az élő zenét. Életem első koncertjén a Ladánybene zenéjét hallgathattam, és innentől kezdve nem volt megállás. Rengeteget jártam klubkoncertekre a Blue Riverre és négy Reggae Campen is részt vettem, a legutóbb idén nyáron. Kijelenthetem, hogy a lelkesedésem nem szűnt meg, de ezzel nem vagyok egyedül. A szülinapi koncert kihagyhatatlannak ígérkezett, éppen ezért meg is telt a hajó.

Az ünnepeltek előtt a The Bootz Bros melegítette be a közönséget. A csapat karrierje 2008-ban indult, amikor még ismert előadók dalait dolgozták fel. Mára azonban számos saját szerzemény is napvilágot látott. A fiatal srácokból álló banda minőségi zenét játszik, rengeteg hangszerrel és lelkes előadókkal. Nincs velük semmi baj, de engem valamiért nem sikerült megfogniuk. Nem éreztem azt a pluszt, mint annak idején a Riddim Colonynál vagy az Irie Maffiánál, akiket szintén az LB27 élőzenekaraként hallottam első ízben. Az mindenesetre dicséretes, hogy az együttes továbbra is fellépési lehetőséget biztosít az újabb generációnak. 

rolandpozsonyi_20141121_17

Miksáék, ahogy az ilyenkor lenni szokott, apró csúszással álltak a színpadra. Az évek múlása csak az énekes őszülő szakállán látszik, a csapat lendületessége azonban továbbra is megmaradt. Ugyanazt a lelkesedést látom, mint 9 évvel ezelőtt, ugyanazok a mosolygós tekintetek és a tánc. Amit szintén nagyon szeretek a zenekarban, hogy nincsenek fölösleges szavak. Sokan úgy gondolják, hogy ha a világbékéről papolnak fellépés közben, akkor megváltoztatják az emberek hozzáállását. Bár jó előadókhoz híven ők is kapcsolatot teremtenek a közönséggel, nem éreztem azt, hogy meg akarnak téríteni.

A számok repertoárja rendkívül változatos volt. A legújabb szerzeményekkel kezdtek, mint az Arccal a sárban vagy az I know di situation, majd olyan régi slágerekre tértek át, mint a Zöld az élet vagy a Van még a világon. Természetesen a Kell egy ház sem maradhatott ki, ez utóbbit kétszer is eljátszották. Egyszer a koncert közepén, és a záró dal is ez volt. Egy jó szülinaphoz híven hozzájuk is jöttek vendégek. Néhány szám erejéig csatlakozott a PASO motorja KRSA, valamint LUKI.

rolandpozsonyi_20141121_26

A buli végén torta is volt. Bár őszintén reméltem, hogy ez a rész most kimarad, a zenekar idén is átvehette a jamaikai színekbe bújtatott desszertcsodát. Ennek ellenére kijelenthetem, hogy ismét hatalmas élménnyel ajándékozott meg a Ladánybene 27 zenekar. Köszönöm az eddigieket – és még nagyon sok ilyen estét kívánok nekik!

Fotók: Pozsonyi Roland, www.kellegy.hu