Péntek este fél kilenc, A38 nagyterem, teltház. A Middlemist Red bemutatja az első nagylemezét. Két év alatt lehetetlen volna idáig eljutni? Nem, hiszen nekik sikerült.

02

 A Middlemist Redről eddig csak pozitívan lehetett nyilatkozni. Szerencsére ennek a megváltoztatására péntek este sem volt okunk, hiszen egy fantasztikus élménynek lehetett részese a zenekar közönsége. A terembe belépve az első, ami szinte mindenkinek szemet szúrhatott, a színpadra épített látványelemek voltak. A letisztult, mégis a tekintetet magára vonzó, egymás mellett elcsúsztatott fehér arc sziluettek remekül illettek a zenekarhoz, a koncert során pedig fantasztikus animációkat vetítettek rájuk. Na de ne szaladjunk ennyire előre!

07

Először beszélnünk kell az este vendégéről, a Disraeli Gearsről. Az együttessel a koncert előtt beszélgettünk, ekkor azt mondták, hogy ők már annak is örülnének, ha csak egy ember is eljönne meghallgatni őket. Ezt a számot a budapesti közönség meglehetősen túlteljesítette, hiszen rengetegen voltak kíváncsiak az Angliából érkező zenészekre. Előzenekar ritkán kap ekkora ovációt, de a Disraeli Gears ezt meg is érdemelte. A varázslatos hangzásvilág mellett Teia, az énekesnő hangja is messze repítette a gondolatainkat a hajóról. Szinte biztos, hogy a közönség nagy része bármikor szaladna jegyet venni, ha a zenekar önállóan is fellépne nálunk. Remek választás voltak a bemelegítésnek, így a Middlemist Redet már mindenki kellőképpen átszellemülten várta.

09

Ők pedig nem okoztak csalódást. A koncepció nagyon egyszerű volt: lejátszották a Supersonic Overdrive-ot az elejétől a végéig. A közönség pedig készségesen megbolondult a zenéjükre. Az indexen olvashattuk, hogy volt olyan, aki egyenesen egy ’60-as évekbeli rock-koncerthez hasonlította a hangulatot. Igaza is volt, hiszen a teltházas hajó közönsége szinte őrjöngött. A Black Lips és a Single Switcheroo alatt még a padló is megmozdult az ütemesen ugráló tömeg súlya alatt. A nézőtéren extázisban mozgó testekhez pedig tökéletesen passzolt a színpad látványvilága, az arcokra vetített animációk, és a srácok fiatal korukat meghazudtoló profizmusa, ahogyan egy-egy számot előadtak. Egyszerűen kerek volt az egész.

Ráadásként, a Supersonic Overdrive után megajándékozták a lelkes rajongókat, és a régebbi számaikat is lejátszották. Aztán a varázslatnak hirtelen vége szakadt, és a tömeg már csak arra eszmélt, hogy engedelmesen sodródik kifelé a teremből, hogy aztán szétszéledjen a pesti éjszakában, és még a Middlemist Red hatása alatt folytassa a pénteki bulizást.

Fotók: Pozsonyi Roland

Az estéről készült további képeket a galériában tekinthetitek meg!

[portfolio_slideshow id=19547]