A száműzött vikingek nem lesznek a kedvenceink novemberben.

A vikingekről, úgy általánosságban, már mindenkinek van egy kialakított képe. Mondjuk a történelmi tanulmányai alapján, vagy egy olvasott könyv, egy megnézett film, de mostanában inkább egy sorozat (Vikingek) eredményeképpen. A lényeg: a vikingeket vad, könyörtelen, erős és kemény harcosokként ismerhettük meg, akik szépen faragott hajóikon indultak hódító útjaikra és rablóportyáikra.

Az Északiak – A viking saga pont ezt az eszményt rombolja szét, és döngöli a skót mezők rögös földjébe. A filmben bemutatott harcosok ugyan vikingszerű külsővel rendelkeznek, hisz megvannak a kötelező jellemvonások: a hosszú, világosabb haj, valamint a magas és szálkás testalkat, melyet állatbőrből készült ruhákba burkoltak. A kis csapat vezére, Asbjorn (Tom Hopper), egyenesen ezen típus díszpéldánya. De átverés áldozatai vagyunk, itt meg is áll a vikingszerűség. Asbjorn és emberei nem igazi, kegyetlen harcosok, hanem egy sokkal enyhébb, felvizezett változatai azoknak. Ahogy haladunk előre, ők egyre többet és többet veszítenek vikingségükből, csalódást okozva így a nézőknek. De ezt a mégsem-viking létet mintha a film már a legelején is bevallaná öntudatlanul: Asbjornék útra kelésének az az oka, hogy az általuk túl kegyetlennek tartott rezsim elleni lázadásukat végül leverték, így nem volt további maradásuk hazájukban. Úgy néz ki, az igazi vikingek otthon maradtak megtervezni a következő kolostor elleni támadást.

northmen-a-viking-saga 2

A filmet Claudio Fäh rendezte, akiről nem baj, ha hirtelen nem jut semmi az eszünkbe. Jelentősebb filmjei még váratnak magukra, de a teljesség kedvéért jegyezzük meg, hogy az ő nevéhez kapcsolódik néhány Szellemekkel suttogó epizód megrendezése, valamint az Árnyék nélkül második részét is neki köszönhetjük. Ezzel szemben a film operatőri munkája magára vállalta azon nemes feladatot, hogy ellensúlyozza a film fogyatékosságait, olykor a helyszínt is kihasználva egy-egy igazán kreatív és szemkápráztató beállítással elterelve figyelmünket főhőseink bukdácsolásáról. Mindez Lorenzo Senatore-nak köszönhető, aki többek között bábáskodott a Feláldozhatók két részének, a 300 folytatásának, valamint az idén bemutatott két Herkules-filmnek a megszületésénél is.

A történet egy küzdelemmel indul, vikingjeink ádáz csatát vívnak a háborgó és viharos tengerrel. Az elhangzó, viking életmódot magasztaló vers tovább heroizálja az egész jelenetet, de a tucatnyi északi végül alulmarad, és hajótörést szenved. Skócia partjainál feleszmélve rájönnek, hogy letértek a helyes útvonalról, és ahhoz, hogy újra hajót szerezhessenek és tengerre szállhassanak, ellenséges területen kell átkelniük. Útközben túszul ejtik Ingheant, a skót király leányát, és az érte kapott váltságdíjban látják haladásuk biztosítékát. De a lány végül átáll hozzájuk, és a föld által sugallt látnoki képességével egyre fogyatkozó csapatuk szerves részévé válik. (Meg természetesen Asbjorn szíve választottjává, de a szerelmi szál kibontásában is eléggé ügyetlen a film.) Ám a legnagyobb segítséget Conall, a remete szerzetes jelenti szereplőink számára. Nem csak egyedül leterít vagy öt banditát, hanem ő vezeti ál-vikingjeinket a veszélyes útvonalon, nem egyszer kihúzva őket a katyvaszból. Olyannyira fontos karakterré válik, hogy Asbjorn teljesen rátámaszkodik, a friss ismeretség ellenére, megbízva benne mindenhova követi őt. Talán emiatt, az őt alakító Ryan Kwanten az egyetlen ismertebb színész a filmben. A (butuska) szépfiú típusa helyett végre egy bölcs „vezér” szerepében is megmutatkozhat.

NORTHMEN_D4S0027

De barát mellett ellensége is van kis csapatunknak, nem kevés problémát okozva nekik. A felbőszült skót király a lánya visszaszerzésére legbrutálisabb embereit küldi, a Farkasok névre hallgató, megállíthatatlan zsoldos hordát (akik nem mellesleg a Kárpátok hegyvidékéről származnak). Na ők az igazi harcos fenegyerekek, míg vikingjeink sajnos csak az előlük folyton eliszkoló Nyuszikák. Őket tudjuk tisztelni kitartásukért, és kegyetlenségükért. A film végére már azon kaphatjuk magunkat, hogy inkább nekik szurkolunk, hogy most már igazán ledarálhatnák szegény Asbjornékat, megkímélve őket a további hányattatásaiktól. Persze, mindez (sajnálatos módon) nem történik meg.

Manapság már mindenhova odabiggyesztik a saga-kifejezést (a nézők becsalogatásáért akármit), de az Északiak esetében kicsit eltúlzott és merész lépésnek tűnik. A történet se nem elég nagyszabású, se nem elég hősies ahhoz, hogy kiérdemelje e címet. Hiszen még hősei sincsenek…