A budapesti Katona József Színház rövid története

A 3-as metró Ferenciek téri megállójától egy utcányira, a Váci utcával párhuzamosan, a cukrászdák és a ruhaboltok között rejtőzik egy színház. Lehetne mondani, hogy igazából senki se tudja, hogy került ide, a Petőfi Sándor utca 6. azonban már 1916 óta működik folyamatosan színházként.

katona1

A Katona 1982-es megalakulása mindenképpen fontos és kiemelkedő pillanat a magyar színháztörténetben. Nemcsak meghatározó rendezőinek (Székely Gábor és Zsámbéki Gábor) korábbi vidéki (kaposvári, szolnoki) tevékenysége miatt, amelyek az újítás és a nyitottság jegyeit mutatták, hanem azért is, mert ez a nyitottság egyáltalán megjelenhetett egy államilag működtetett színházban 1982-ben. A Katona előzményei az akkori Nemzetihez köthetőek, amelyhez a már említett két vidéki színház vezetőinek, illetve színészeinek egy jelentős része 1978-ban érkezett. A szakmai különbségek, a Nemzeti hőn áhított értékmegőrző eszménye, illetve Zsámbékiék nyitottsága az adott korra és környezetre reflektáló elképzelései között ütköztek meg, amelynek következményeként Zsámbékiék elhagyták a színházat. Ezt nem nézhette tétlenül a kulturális vezetés, így a Nemzetiből távozóknak felajánlották egy saját, önálló színház lehetőségét. Ez lett a Katona. Az első igazgató Székely, a művészeti vezető Zsámbéki lett. Az akkori Nemzeti két jelentős művésze, Gobbi Hilda és Major Tamás szintén a fiatalokkal tartott a Katonába. 1991-ben a színház új stúdiószínházat nyitott a Ferenciek tere másik oldalán, Kamra néven.

A 2014–15-ös évad őszi bemutatói már lezajlottak: október 15-én a Sufniban Székely Kriszta egyetemi hallgató diplomamunkája, Faßbinder: Petra von Kant keserű könnyei, október 16-án a Kamrában Peter Weiss M/S-e Dömötör András rendezésében, 17-én pedig a nagyszínpadon egy kortárs szerző, Joël Pommerat A két Korea újraegyesítése című darabja. A későbbiekben többek között Zsámbéki Gábor rendez Brechtet, illetve Schilling Árpád Faustot. A fiataloknak szervezett ifjúsági program idén is folytatódik.

katona3A Katona felfogásáról, stílusáról leginkább az mondható el, hogy törekszik a hierarchikusan működő ellentétek elkerülésére: itt a színész nem a rendező alárendeltje, hanem ugyanolyan aktív, a rendezővel együtt gondolkodó létrehozója egy-egy előadásnak. A Katona nem alárendelt művészetként fogja fel a színházat, ami korábban meg- és előírt drámákat játszik, hanem autonóm művészetként. Azonban ez nem azt jelenti, hogy másodlagosnak tekintené az irodalmi értéket, sőt: kifejezetten egészségtelen konfliktusnak tartja az irodalom és a színház, a dráma és az előadás szembeállítását. A közös pontokat keresi, párbeszédre törekszik a színház falain innen és túl.