Kölcsönhatásban van-e egymással a színház és az irodalom? Milyen módokon? Mi a különbség dráma és színdarab között? Az alábbiakban ezekre a kérdésekre keresünk válaszokat. És találunk, mert vannak.

Irodalom és színház kapcsolatáról azért furcsa beszélni, mert első ránézésre nagyjából evidensnek tűnik: az irodalom mint szó etimológiai logikáját követve elmondhatjuk, hogy minden leírt szöveg irodalomnak tekintendő, a színdarabok szövegei pedig ideális esetben szövegkönyvbe vannak jegyezve. Ha ez utóbbi nem így történne már viszonylag jelentős ideje, akkor ma nem valószínű, hogy ismernénk Szophoklész vagy Shakespeare darabjait, tekintve, hogy a leírt szöveg adja ezen darabok létezésének legegyértelműbb dokumentációját. Arról már folytathatók viták, hogy az ily módon irodalomként tekintendő szövegek mennyire működnek a vizuális hatásoktól, az előadás(ok)tól függetlenül. Ez erősen szubjektív, régebbi darabok esetén ráadásul a legalaposabb kutatások is csak megközelítőleg tudják rekonstruálni, hogy maga a szerző hogyan rendezte (vagy rendezte volna) meg a darabot.

irodalom és szinhaz1

Erika Fischer-Lichte A dráma története című könyvének bevezetőjében Max Hermann 1918-as szövegére hivatkozva azt állítja, hogy a színház (a színpadon előadott darab) és a dráma (a leírt forma) két ellentétes dolog: a dráma az egyéni nyelvművész, a szerző alkotása, a színház viszont a közönség és az őket szolgáló – színészek, rendezők, színházi dolgozók, vagyis egy konkrét darab vizualitásáért felelős – emberek teljesítménye. Ez különbözteti meg a színházat az irodalomtól. Az viszont kétségtelen, hogy a dráma és az előadás igen gyakran összetartozik. Ez az összefüggés határozza meg a drámaszöveg szerkezetét is: ami az előadásban a színészi test helye, az a dráma irodalmi szövegében a szerepet jelölő név.

Mindebből úgy tűnik tehát, hogy a színház verbalitása nemigen létezhetne irodalom nélkül abban a formában, ahogyan ma létezik. Nem is beszélve arról a fordított helyzetről, amely azóta játszódhat le, amióta fontos és meghatározó lett a szerző személye. Itt gondolok akár a bemutatott darabok szövegének utólagos, könyv formában való kiadására, akár arra, hogy egy sikeres prózaírót felkér egy színház, írjon nekik drámát, vagy amikor egy már előzőleg megírt prózából készül színpadi változat. Ez pedig azt jelenti, hogy a színház és az irodalom egyre szorosabb kölcsönhatásba kerülnek egymással.

Forrás: Erika FISCHER-LICHTE: A dráma története. Ford. Kiss Gabriella, Jelenkor Kiadó, Pécs, 2001.