A címben szereplő kijelentés egy Regős nevű pornófilmrendezőtől, Térey János Átkelés Budapesten kötetének Kígyóverem című verses novellájának főszereplőjétől származik, ahogy később ez is: „Ha megérintődni muszáj, én elvesztem!” (35., 37.) Ez a megjegyzés rávilágít a narrátori pozícióra is, ugyanis Térey János kötetében a történetek elbeszélője a lehető legnagyobb érzelmi távolságot tartja meg szereplőitől s azok problémáitól. Emellett ugyanazon a patetikus, esztétizált hangon szól a magánéleti kudarcokról, mint egy macska kiszenvedéséről vagy akár a múlt titkainak váratlan feltárulásáról.

téreyEz nagyrészt ugyanaz a hang, amit Térey korábbi szövegeiben megszokhattunk a narrátortól. Az teszi érdekessé e távolságtartó, emelkedett hangnemet, hogy maguk a szereplők is ezen a nyelven beszélnek, gondolkodnak. Egyiküknek sincs saját nyelve. Ahogy mindannyiukra rátelepszik a narrátor, mind egy nagy egész részeiként tűnnek fel, s ezt a nagy egészet csak a narrátor képes átlátni, a kötet novellái által felvillantott kisebb történetek ennek csupán a töredékei, építőkövei. (A fentieket ezen kívül bonyolítják még a korábbi Térey-művekből visszatérő szereplők is.) Ezzel a megoldással a könyv leginkább arra hívja fel a figyelmet, hogy a világon mindent kizárólag egy nyelvében megragadható, meghatározott nézőpontból vagyunk képesek befogadni, objektivitás nem létezik, és ez a nézőpont ugyanolyan fix és mozdíthatatlan egy megkeseredett sebészorvos, mint egy mindentlátó szupernarrátor esetében. Térey hősei mind a legátlagosabb budapesti emberek (nem a legtipikusabb irodalmi hősök tehát): a már említett pornórendező mellett felbukkan többek között egy diplomata, egy emigrált építészmérnök, egy gimnazista fiú, egy vasúti dolgozó, illetve egy özvegy énektanár is. Láthatóan nem célja azonban a szerzőnek, hogy valamiféle társadalmi tablót, tükörképet nyújtson, illetve csupán annyiban, hogy az egyedi történetek között néha felmutathasson valami azokon túlmutató általánosat, például egy generáció alapélményét. A szereplők sorsaiban csak a kiábrándultság közös: ki a szerelmében, ki a bátyjában, ki a vágyaiban, ki rajongásának tárgyában csalódik.

Ez (a csalódás) néha már a novella eseményei előtt lezajlott, a legtöbbször azonban ez adja a történetek csattanóját. Valóban novellák ezek a szövegek szabadvers formában, olykor szabályos metrummal. Egyfajta összművészeti alkotással állunk szemben: már maga a szöveg formája is átmenetet jelent (a két műnem között), s ehhez jönnek még a fotók. Minden novella előtt egy-egy régi fotót látunk, amelyek a fortepan.hu „közösségi fotóarchívumból” származnak. Ez rögtön fölveti annak a kérdését, hogy vajon hogyan őrizhető meg a (fényképek által megjelenített) személyes és a közösségi múlt a digitális, másodlagos nyilvánosság korában? A válasz: épp a közösség és az internet lehetőségei által. Az pedig, hogy ez az „értékmentő” gesztus Téreynél átvándorol az irodalomba is, annak a jele, hogy valahol mindkettő (a fortepan és hasonló kezdeményezések, és az irodalom – de legalábbis Térey) ugyanarra törekszik: a múlt felmutatására, a jelen tisztázására. A múltat pedig a legkönnyebben egyéni történeteken keresztül érthetjük meg. Ahogy a kötetbe emelt fotók egy-egy pillanatképet, hangulatot ragadnak meg a múltunkból (szerencsére a nosztalgia minden giccsétől mentesen), úgy a novellák is szereplőik életének egy-egy sorsfordító eseményét mutatják be. Ezek mellett az ország- vagy világméretű változások legfeljebb elmosódott háttérként tűnhetnek fel. (Eszünkbe juthat itt a Paulus tábornoka, vagy a Protokollból a magyar köztársasági elnök szlovákiai afférjának jelenete, ahol ez a valóságban is megtörtént esemény csak a Térey-történet szereplőinek jellembéli változásait volt hivatott bemutatni, nem pedig állást foglalni politikai, diplomáciai ügyekben.)

A szöveg műfaji átmenetisége és a történetekkel valamiképpen párhuzamos fényképek felhasználása mellett a kötetben fontos szerep jut a zenének is. Akárcsak Térey 2013-as kötetének (Moll), az egyik novellának itt is egy zenemű a mottója, egy másiknak pedig egy dalszövegrészlet. De a zene motívumként is gyakran feltűnik: több szereplő zenél, az egyiket például egy Muse-dal kísérti.

A kötet egyik legfontosabb motívumáról, Budapestről azonban még nem esett szó. A város, amely már a címben megjelenik (és a borítón, a régi Erzsébet híddal), a könyv belső borítóin pedig hatalmas térképe látszik. A tartalomjegyzék a címek mellett a novellák cselekményének helyszínét (kerület, utca stb.) is közli. Nem a legismertebb, legfelkapottabb budapesti helyek ezek, éppoly átlagosak, mint a szereplők többsége. Budapest nem háttérként, hanem alapként funkcionál, amelyen elhelyezhetők a kudarcos sorsok – és a város mindeközben mégis képes megőrizni nagyságát és szépségét. (Ezért is lehet sikeres a Google-alapú applikáció, amely térképen jeleníti meg a helyszíneket, képekkel, idézetekkel.) A narrátor gyakran el is időz a városi tereknél.

„Ott laknak, ahová más kirándulni jár,/ Növényi környezetben: őskori/ Kovakőbánya, kénes források fölött;/ Vaddisznódagonyás őserdő helyén,/ Lekopasztott szőlőhegyen. Meredek,/ „Húszfokos” a lejtő, jelzi a tábla./ Favázas, hazafias stílusú villák között indulnak fölfelé/ Cukrászdázni a rangos régiségbe” (16.), de más példát is említhetünk a már-már túlcsordulóan érzékletes leírások közül „A sugaras alaprajzú telep egyik küllőjén,/ Lekerekített sarkú, mesebeli típusházak közt.” (95.)

A korábban említett tényezők (műfaj, fotók, zene, Budapest) külön-külön talán nem, de együttes hatásukban mindenképp hozzájárulnak a kötet egyediségéhez. Azzal, hogy Térey sorozatosan (roncsolással vagy kitágítással) megtöri az összes formát, olyan műalkotást hoz létre – és most a teljes kötetre gondoljunk, úgy is, mint irodalmi szövegre és úgy is, mint könyvtárgyra – amely saját konvenciótöréseire, újszerűségére hívja fel a figyelmet –, és épp ez a legfőbb értéke.

Térey könyve nem állítja, hogy így élünk, azt sem, hogy így kellene élnünk, azt sem, hogy nem így kellene élnünk. Függetleníti magát az úgynevezett valóságtól, és ez a gesztus már önmagában igen szimpatikus.

Térey János, Átkelés Budapesten, Libri Kiadó, 2014.