A Fák jú Tanár úr! azon ritka (moziba kerülő) filmek egyike, melyre bárki beülhet, garantáltan jól fog szórakozni.

Bár az alkotók minden bizonnyal nem egy tökéletes vígjáték létrehozására törekedtek, a német precizitás mégis felfedezhető a filmben: a műfajból eredő elmaradhatatlan elemek, azaz a vicces – szerelmes – sírós pillanatok finoman keverednek a társadalmi kritikával, és egy olyan csomómentes elegyet alkotnak, hogy öröm nézni. Semmi erőltetett poén, a romantikus szál sem szirupos-csöpögős, a világ működését karikírozó momentumok sincsenek töményen a nézőre zúdítva: mindennek megvan a maga tökéletes helye, és egy könnyed, felszabadító művet kapunk végeredményként. Talán ebben rejlik a film sikerének titka.

Zeki Müller (Elyas M’Barek) siralmas eredménnyel ugyan, de elvégezte az általános iskolát. Igaz, már rég túl van a tinédzser évein. Nos, ez korántsem olyan fontos számára, mint az, hogy végre szabadulhat a börtönből. Kint rengeteg összelopott pénz várja, melyet bártáncos alkalmi szeretője (Jana Pallaske) rejtett el számára. Mikor a rejtekhely felkeresésére indulnak, kisebb akadályba ütköznek: az elásott pénz helyére egy iskola épült rá. Zeki jelentkezik az intézmény karbantartói pozíciójára, de a szétszórt igazgatónő (Katja Riemann) helyettesítő tanárnak venné fel, amit a férfi a fizetés összege hallatán azonnal elfogad. Éjszakánként a pincében lyukat fúrva próbál eljutni a zsákmányig, nappal pedig áltanárként ücsörög az osztályteremben. A rosszfiú határozottsága és kemény fellépése már ráfér az iskolára, mely tulajdonságai miatt kolléganője, Lisi Schnabelstedt (Karoline Herfurth) rögtön meg is kedveli Zekit. Bár eleinte minden lépése csakis önös érdekből történik, az ösztönösen jövő cselekedetei jó hatással vannak az intézmény vérkeringésére. A bűnöző erkölcsi tanításaival formálja át az iskola fekete bárányai, a 10/B tanulóinak jellemét, és miközben „szívből” próbálja őket jobb útra terelni, ő maga is belátja, hogy mennyivel örömtelibb élete most, hogy új kerékvágásba került. Mindeközben kezd Lisivel is összemelegedni, de sem ő, sem a lány nem ismeri fel érzéseit a másik iránt. A két „tanár” személyisége egymásnak szöges ellentéte, és ezt nagyon is jól tudják egymásról: Lisi rájön, hogy Zeki az ő diplomájának fénymásolatát adta le az igazgatónőnél; Zeki pedig ásás közben talál egy időkapszulát, ahol Lisi már gyerekként bevallja, tanár szeretne lenni, mert akkor anélkül lehetne sok gyereke, hogy meg kellene híznia. Lisi a tanárok között szürke kisegér, míg Zeki egy szexi Adonisz. Az isten is egymásnak teremtette tehát őket.

2

A film elég erős kezdéssel alapozza meg a mű hangulatát, John Newman Cheating című száma csendül fel, miközben Zeki elhagyja a börtönt, és elindul a sivatagszerű környezetben – mely ezer színben pompázik – a nagyvilágba. A Fák jú Tanár úr! színvilágában nagyon erős, többségében meleg, vidám színeket alkalmazott a rendező, Bora Dagtekin (Török kezdőknek, A férfi a legjobb orvosság). A soundtrack is hasonlóan ütős, csupa ismerős dallam (Passenger, Neon Trees, Busted) csendül fel a háttérben és járul hozzá a kellemes hangulathoz.

Zeki szerepe kifejezetten Elyas M’Barek számára íródott, akivel a rendezőnő már a Török kezdőknek című TV-sorozat, majd filmes adaptáció során is együtt dolgozott. A színész izmos felsőteste nem kis szerepet játszott ebben, amit aztán a film forgatása során ki is használtak, a nők legnagyobb örömére. Karoline Herfurth a Csajok a csúcson 1-2. után inkább drámákban (Parfüm – egy gyilkos története, A felolvasó) mutatta meg tehetségét, mintsem vígjátéki szerepekben. Ennek ellenére Lena Schömann producer jól ismerte Herfurth egészen kitűnő képességeit a komikus szerepek eljátszásában, így ő kapta Lisi szerepét a filmben, ahol valóban nagyszerű játékot láthatunk tőle.

A Fák jú Tanár úr! Németországban olyannyira sikeres lett, hogy hamarosan már be is jelentették a folytatást. A mozikba kerülés utáni harmadik hétvégéjén már túl volt a 3 milliós nézőszámon, összességében pedig a 2013-as évben hat millió embert vonzott be a mozikba, ezzel minden más előadást túlszárnyalva. Hozzánk csak most, jó egy évvel a német és osztrák bemutatók után érkezett meg, de jobb későn, mint soha. Majdnem két és fél óra kellemes kikapcsolódást nyújtó, nevettető, szemet gyönyörködtető mozi ez, és senki nem fogja bánni, hogy nem máshol költötte el a pénzét.