A legkeményebb drogok közül visszatérő Bérczesi Róbert egy nyár alatt újra aktivizálta eddigi legfontosabb zenekarát, a hiperkarmát, és fel is vették az oly régóta várt harmadik lemezt, a konyharegényt. A lemezbemutató koncert október 31-én lesz a Petőfi Csarnokban, a lemez egy nappal előtte jelenik meg. A frontemberrel mindezekről, továbbá a legsötétebb időszaknál régebbi múltról, zenéről, szövegről és jövőbeli tervekről beszélgettünk.

_RPF3893

FÉLonline.hu: Kezdjük a legelején: volt a Blabla előtt egy Later… nevű formáció. Ez mi volt pontosan?

Bérczesi Róbert: Ez egy körülbelül fél évig működő zenekar volt, amit utána átkereszteltünk Blablára. A Later…-t direkt három ponttal a végén írtuk. A névötlet a képregényekből jött, mivel elég nagy képregényrajongó vagyok. Ott szoktak lenni ilyen átvezető írások: később…, eközben…, mialatt hőseink… satöbbi. Ezzel a formációval garázszenekarként indultunk, többek között Nirvanát játszottunk, meg egy-két saját számot is. Az első négy ilyen sajátot angol szöveggel írtam meg, de hamar rájöttem, hogy nem túl jó érzés, hogy a közönség nem érti. Miután áttértem magyar szövegekre, akkor gondoltam úgy, hogy magyar nevet kéne adni a zenekarnak is, viszont akkor már legyen egy olyan, ami minden nyelven ugyanazt jelenti. A blabla, az mindenhol blabla.

FÉLonline.hu: Egy időben terjengtek olyan pletykák, hogy nem szívesen beszélsz a Blabláról.

B. R.: Szívesen beszélek róla, csak a dalokat nem tartom annyira erősnek, hogy azokkal bármit is lehessen kezdeni. Ezért is nem tervezem a zenekar visszatérését. Azokat a dalokat én afféle kamaszkori naplóbejegyzéseknek tartom, amik az idő próbáját nem állták ki.

FÉLonline.hu: A második, csak demóban elkészült anyag sem?

B. R.: Arról az anyagról átvettem dolgokat, amikre új szöveget írtam. Például azon van a Barátod akarok lenni című dal, aminek a zenei alapját lelassítottam, és abból lett a Csak az kiabál, aki fél című hiperkarma-dal zenéje. A Másé voltam mindig című dal – ez lett volna a kezdő dala ennek a lemeznek – zenei alapjára írtam meg a kérdőjel szövegét. A lemez tervezett címadó dalát, a Csillagtelepet pedig Szekeres András Stereomilk nevű zenekara dolgozta fel.

FÉLonline.hu: Ebben az időszakban miket hallgattál?

B. R.: John Lennon szólólemezeiből hallgattam egy válogatást. Ezen kívül nagyon sok Beatlest, rengeteg Depeche Mode-ot és még több Simon és Garfunkelt. A magyarok közül pedig leginkább a Kispált. Tehát a szövegvilágra Lovasi András volt hatással teljes mértékben.

FÉLonline.hu: Amikor elkezdted a hiperkarmát, mik voltak az elképzeléseid arról, hogy miben legyen ez az új projekt más a Blablához képest?

B. R.: Akkoriban tetszett meg nekem a rapzene. Leginkább a szellemisége. Ez a műfaj ugyan refrénben nem igazán erős, általában kiemelnek egy sort, és azt kántálják négyszer, illetve nyolcszor. Ettől függetlenül nagyon megtetszett, és mivel addig alapvetően énekeltem, gondoltam, hogy az éneklést és a rappelést egybekötöm. Az új évezred blues-zenéjének tartom a hiphop zenét: mindkét műfaj a feketék közösségéből ered, csak az egyik a gyapotföldről, a másik a gettóból, és ugyanaz a fajta, egyszerű szabályokra épülő csináld magad-zene. Ezen kívül, ami még tudatosan bennem volt, az, hogy elkerüljem a soráthajlásos rímeket, amik például abszolút mértékben a Lovasi védjegyei. Úgy érzem, megtaláltam a saját hangomat. Ezt úgy értem, hogy a saját hangfekvésemet. Nekem nincs olyan magas hangom, mint a Lovasinak, vagy az akkoriban dívó hajmetálbandák magas hangú énekeseinek, mégis megpróbáltam magas hangot kiénekelni, de rá kellett jönnöm, hogy az én hangterjedelmem inkább a középkategóriába tartozik. Ezzel megbékélve olyan hangnemben írtam meg a dalokat, amiket ki is tudtam énekelni.

_RPF3885

FÉLonline.hu: Az amondó lemeznél kezdődött el nálad a szövegírásban a párbeszédes forma. Miért? Ebből mostanra mennyi maradt?

B. R.: Akkoriban a „hangok” a fejemben elkezdtek egymással beszélgetni, feleselgetni is nagyon sokszor, ezért is lettek párbeszédben megírva a dalszövegek. Az amondó szövegkönyvében gondolatjelekkel elválasztva írtam le ezeket, hogy valamennyire érthető legyen ez a kérdezz-felelek vagy épp egymásnak odamondogatós forma. De a lemez elkészülte után, amikor már megjelent a harmadik hang is, úgy éreztem, hogy ez inkább regénybe vagy forgatókönyvbe, esetleg színdarabba való szöveg, mert dalszövegként már nem értelmezhető, ha három vagy négy ember beszélget. Az új albumnál is vannak még párbeszédek, de itt már igyekeztem dalszövegszerűvé tenni a dolgokat, tehát hogy csak egy ember beszéljen egy ember fejéből.

FÉLonline.hu: Az amondó dalait milyen érzés újraénekelni? Nem zavaró vagy ijesztő annak a tudatában, hogy ezt egy elég nehéz időszakban írtad?

B. R.: Az első próba kezdetéig ilyen gondolatok engem is gyötörtek. Aztán a próbán minden aggódásom elszállt. Egyszerűen csak beleéltem magam, nem foglalkoztam azzal, hogy ezt milyen korszakban írtam, becsuktam a szememet, egy hullámhosszra kerültem a többiekkel lélekben, és arra figyeltem, hogy együtt lélegezzen az a hat ember, akik a zenekarban játszanak.

FÉLonline.hu: A Blabla Butának lenni jó című dalában az szerepel, hogy „Ezt érezned kell”. Ezzel szemben a senkitöbbet című új hiperkarma-dalban azt énekled, hogy „Ezt nem kell, hogy érezd, ezt meg kell, hogy értsd”. Ennek a kettőnek az ellentétéről mit gondolsz?

B. R.: Ezt nem tudom máshoz kapcsolni, csak a drogozáshoz. Abban az időben kezdtem el füvezni, és nagyon éreztem a feelinget – ahogy a zenész szaktársak mondani szokták –, és az „Ezt érezned kell” szöveg erről szól. A senkitöbbet szövege pedig pont arról, amikor elmentem a legvégső határig, ahonnan már gyakorlatilag csak a halál következhetett volna, vagy még annál is rosszabb dolgok. Akkor azt mondtam magamnak, hogy eddig volt az „ezt érezned kell”, de ezt most meg kell, hogy értsd: ezt a dolgot vagy abbahagyod, vagy innentől kezdve már nem lesz visszaút. Úgyhogy így a drogozással kapcsolatos élményeim lezárultak, mindent kipróbáltam, elég volt, köszönöm szépen.

FÉLonline.hu: Nemrég egy, a Lángoló gitárokon megjelent interjúban említetted, hogy a magyar zenei élet elég sokat változott abban a tíz-tizenöt évben, amit te a drogok társaságában töltöttél. Miben látod a különbséget?

B. R.: Egy alapvető minőségi változást vettem észre mind a hangzásban, mind pedig a szövegek tekintetében. Egyrészt elérhetővé vált az a zenekészítési technika egy hálószobában egy laptopon, ami tizenöt éve még csak a nagyobb stúdiókban volt elképzelhető, ezért világszínvonalú hangzású zenét csinálhat bárki, és igazából ehhez még zenélnie sem kell tudnia, csak egy programot kell tudnia kezelni. Szövegileg pedig azért változtak meg a dolgok, mert időközben felnőtt egy új generáció, akik sokkal okosabbak nálunk. Szerintem az emberek tudása generációról generációra nem összeadódik, hanem négyzetre emelődik, tehát az utánunk következők már sokkal okosabbak lesznek, de ez először nem feltétlenül tűnik fel: kettő meg kettő az négy, kettő a másodikon is négy, de négy meg kettő az hat, és négy a másodikon, az már tizenhat. Így ezek a srácok jóval okosabbak lettek, mint amilyen okosak mi voltunk.

FÉLonline.hu: Igazából erre azért kérdeztem rá, mert az új lemez bemutatóján fellép veletek Fluor Tomi is.

B. R.: Őt én is úgy ismertem meg, hogy mutatták nekem a Mizu című számát, amit egy nagyon jópofa dalnak tartottam. Aztán később hallottam arról, hogy ismeri a hiperkarmát, sőt sokat hallgatta az első lemezt, és ezen felbátorodtam. Nagyon örültem annak, hogy amiket én – bár énekelve – csináltam, az rappelésnek is abszolút mondható, mert amiket ezek a mai rapzenekarok csinálnak, azokban végülis ugyanezeket a ritmusképleteket használják.

FÉLonline.hu: Korábban már ejtettünk szót Lovasiról. Őt mennyi idősen hallottad először?

B. R.: Először talán tizennégy évesen. Győrben az unokatestvérem mutatta meg az első Kispál-kazettát, a Naphoz holddal címűt. Igazából akkor egyáltalán nem fogott meg. Utána a gimnáziumban – második vagy harmadik környékén – jött velem szembe a zenéjük. Volt Komlón egy Fonotéka nevű hely, ahol bármilyen zenét meg lehetett hallgatni, mert az akkori gimnáziumi történelemtanárunk összegyűjtötte ezeket hobbiból, és be lehetett ülni. Voltak székek, fülhallgatók, és mindenki kényelmesen hallgathatott zenéket. Itt hallottam először az Ágy, asztal, tv című lemezt, ami elementáris hatással volt rám. Utána másolt kazettán be is szereztem, és rengeteget hallgattam. Onnantól kezdve a Lovasi szövegírási technikája és az éneklési stílusa teljesen rányomta a bélyegét az én szövegeimre, illetve az énekhangomra.

FÉLonline.hu: Sokan vannak így.

B. R.: Igen, én ezt úgy hívom, hogy a Lovasi-iskola.

_RPF3894

FÉLonline.hu: Léptetek fel együtt az idei Szimfonik Live előtt?

B. R.: Ez volt az első közös fellépésünk, és nagyon jó volt vele két szólamban énekelni, mert ő is megtalált egy olyanfajta hangot, ami nem ez a magas, kissé üvöltözős éneklés, hanem egy olyan énekhang, ami nagyon kellemesen kiegészítette az enyémet. Úgyhogy nagyon szeretnék a jövőben is fellépni vele, illetve megbeszéltük, hogy csinálunk egy közös dalt. Erre már vannak ötleteim is, de mielőtt megmutatom neki, azért ki szeretném dolgozni.

FÉLonline.hu: Szerinted vannak olyan szavak, amiket ha beleteszel egy dalszövegbe, akkor mindig ugyanolyan jól tudnak működni?

B. R.: Biztos, hogy vannak ilyenek. Minden szövegírónak van egy sajátos szókincse. Például a Republicban Cipő viszonylag szűk szókincsből dolgozott: nap, hold, ilyesmi. Ha azokat egy számítógépes programba betöltik, és az véletlenszerűen kidobálja a sorokat, akkor is nagy eséllyel jön ki belőle értelmes szöveg, és szerintem ez egyáltalán nem degradáló dolog.

FÉLonline.hu: Olvastam, hogy forgatókönyvterveid is vannak. Ezen belül gondolkodsz olyasmin, ami összeköthető a zenéléssel?

B. R.: Igen. Mindenképpen összekötném, olyan szinten, hogy ha film készül valaha is ebből a forgatókönyvből, akkor annak a zenéjét szeretném én írni. Mindenképpen zenés film lesz, és az egyik fontos szereplő zenész lesz benne. A főszereplőt nem szánom zenésznek, de azokat a tapasztalatokat mindenképpen beleépítem a karakterébe, amiket zenélés közben megélek, illetve a drogozás alatt megéltem.

FÉLonline.hu: Szerintem a hiperkarmában mindig is volt valami kicsit filmszerű.

B. R.: Egészen tizenöt éves koromig író akartam lenni. Attól kezdve, hogy megtanultam írni, megpróbáltam összehozni egy regényt, aztán magával ragadott a rock and roll feeling, meg az, hogy egy három perces dalt sokkal könnyebb megírni, mint egy kétszáz oldalas regényt vagy forgatókönyvet. Nem volt hozzá türelmem. Most, hogy egy kicsit lenyugodtam, megint előjöttek ezek a kamaszkor előtti ötletek. Ezeket szeretném összehozni, de ez tényleg elég kemény dió lesz.

_RPF3888

FÉLonline.hu: A Barikák nevű formációddal mi a helyzet most? Azt tudom, hogy lemez jogi problémák miatt nem tudott elkészülni. Megmarad élő projektnek?

B. R.: Ez már induláskor is afféle szabadidős dolog volt, terápiás zenélgetés. Ezen kívül nagyon sok verset és népdalt a lányoktól tanultam meg. Annak idején irodalom- és énekórán ezekre nem annyira figyeltem oda, mert hangulatában rendkívül szomorúnak és lelombozónak tartottam mind a magyar népzenei világot, mind a magyar költészetet. Elég csak a himnuszunkra gondolni, egy vigasztalhatatlanul szomorú szöveg. Azóta megértettem ezeket, és a lányok révén találtam olyan verseket is, amelyek azért nem ilyenek. Szeretném, hogy a jövőben is fellépegessünk itt-ott, de egyelőre annyi dolgom és annyi ötletem van, hogy az még túl sok is, és nem szeretném magamat elaprózni, mert akkor a nyomástól esetleg megint a drogok felé fordulnék, azt pedig még egyszer nem bírnám ki. Úgyhogy óvatosan kezelem a dolgokat, és egyelőre a hiperkarmát csináljuk.

FÉLonline.hu: Az önéletrajzi könyved mikorra készül el?

B. R.: Fel van már mondva diktafonra, a nagy része le is van gépelve, a jövő évi könyvhétre fog megjelenni. Felejtő lesz a címe. A megjelenés egyébként egybeesik a hiperkarma tizenöt éves jubileumi koncertturnéjával is, ami egyben a harmadik lemez turnéja is lesz. Ezek a közeli tervek a zenekarral.

A fotókat készítette: Pozsonyi Roland