A JAK Kötet előttiek sorozat keretében október 16-án este a Roham Bárban került sor Borda Réka és Szenderák Bence bemutatkozására, akikkel Sopotnik Zoltán beszélgetett. Én ott voltam, azonban ha az eseményről bármi valótlanságot állítanék, az ezzel kapcsolatos reklamációkért a Roham dolgozóihoz tessék fordulni.

A Rohamban ugyanis úgy tűnik, képtelenek megoldani, hogy egy koncerttel párhuzamosan úgy szervezzenek le egy irodalmi estet, hogy a két program ne zavarja egymást. A zene és a beszélgetés nem folytak ugyan egymásba, de a koncertet megelőző folyamatos nyüzsgés és forgalomnövekedés már igen nehézkessé tette, hogy az est irodalmi szereplőinek rendesen lehessen érteni minden mondatát, és ez azután sem változott, hogy egy kicsit feltekerték a volumét.

jakkötetelőttiek_borda_szenderák

A program plakátja a Facebookon (készítette: Borda Réka)

Ami egész biztosan adott volt, az a látvány: az est szereplői mögé ugyanis a trash-művészet szép példájaként Borda Réka kifejezetten aznap estére szánt munkái, azaz űrben lebegő macskák voltak kivetítve. Ezekről később.

Hogy a két szerző közös pontja mi, azt nehéz meghatározni, az erre adott válaszok eltérőek voltak: irodalmi tudósításban talán zavarba ejtő a geciség kifejezést használni, Szenderák Bence azonban ezt a tulajdonságot nevezte meg – szelíd és ironikus hangsúllyal – a közös pontnak, természetesen a közös indulási körülmények – Deákpoézis, Gömbhalmaz – mellett. Borda Réka ellenben bevallotta, hogy szerinte semmi közös nincs bennük, sőt szakmai kérdésekben még veszekedni is szoktak, még egy Réka által írt prózaszöveg egyetlen szaván – ami, mint Bencétől később megtudtuk, egy orvosi szakkifejezés – is képesek voltak összeveszni. Átgondoltan még nem akarnak irodalmi hagyományt folytatni, egyelőre inkább a szelíd és csendes tájékozódás útján vannak, Rékától pedig megtudtuk, hogy jelenleg nagyon szereti Petrit.

Sopotnik Zoltán egyébként igen jó érzékkel építette fel az este menetét, és jókor kerültek elő a szerzőknek azon tevékenységei, amelyek – mondjuk így – finoman bulvárba illőek. Borda Réka esetében itt a Búspoétákra gondolok, aminek kapcsán egyébként sok félreértésbe keveredett, egy meg nem nevezett kortárs szerző például csak azért akart vele találkozni, hogy erről beszélgessenek, és fogalma sem volt arról, hogy Réka egyébként verseket is ír, nem csak úgy abszolút kívülállóként cirkál a szerzők között. (Ez a példa amúgy szerintem pontosan rávilágít arra, amiért a Búspoéták született, nevezetesen hogy az irodalmi élet belterjes terület, és nehéz oda bekerülni.) Szenderák Bence pedig elmondhatja magáról, hogy az egyik, elsők között publikált verse – az egészen más című, amit az est folyamán fel is olvasott – komoly felháborodást váltott ki a Palócföld – addig – törzsolvasójából, aki ezzel a szöveggel érzékeltette a fiatal irodalmi élet hanyatlását. Bence egyébként a fiatal irodalmi élet szereplőjeként közel sem érzi azt, hogy minden friss irodalmi eseményről tudna, és mindenhol itt lenne. Figyel, szemlélődik, amennyire tud – mondja szerényen.

A háttérben lebegő macskákra csak ezek után kérdezett rá Sopotnik, a válasz pedig pont annyi volt, amennyit egy laza művészetbefogadó is megengedne magának: az űrmacskák viccesek, és feldobják az estét, ezen kívül Réka szereti a trasht. Semmi extra, de vicces és szerethető. És valóban. Ezen kívül szó esett még a szabad és a kötött formák ellentéteiről (Réka a szabad formával könnyebben birkózik meg, Bence szerint a kötött is működhet sok esetben), illetve arról, hogy ha most kiadhatnának egy kötetet, annak mi lenne a címe. És bár erre biztos választ még nem tudtak adni, ez egyáltalán nem baj. Fiatalok, van idejük.

 

JAK Kötet előttiek: Borda Réka – Szenderák Bence, 2014. október 16. RoHAM