Idén másodjára csinált teltházas bulit az A38 Hajón az Ivan & The Parazol. A Take My Hand óta a sikert sikerre halmozó, külföldi eredményeket is elérő banda töretlenül, levegővétel nélkül halad előre. Vitáris Iván énekessel és Simon Bálint dobossal beszélgettünk magyar rajongók iránti szeretetről, Zacher Gáborról, bakelitekről (ami igazából vinyl) és sok minden másról.

_DSC9265

FÉLonline.hu: Iván, te sokkal magasabb vagy, mint gondoltam.

Vitáris Iván: Én is meg szoktam lepődni más előadókon. Úgy tudom, hogy Jack White nagyon magas, november 11-én megyünk ki Bécsbe megnézni, hogy tényleg így van-e. Én például Roger Glovert a Deep Purple-ből sokkal magasabbnak gondoltam, de ott van Seasick Steve aki olyan középtermetű, az nem volt meglepetés. De azon meglepődtem, hogy a Band of Skullsból Russell, a gitáros nagyon kicsi. Színpadon nem jön át egyértelműen a magasság, általában a nagyok kisebbnek, a kicsik nagyobbnak tűnnek.

FÉLonline.hu: A Facebook-események alapján egy jó ideig nem lesz Budapesten koncertetek. Hova tűntök el?

V.I.: Nem tűnünk el. Elárulom azt a nagy titkot, hogy a Nagy-Szín-Pad!-on kívül még nem játszottunk az Akvárium klubban, csak 2-3 éve a kisszínpadon, amikor még Gödörként futott. Akkor a The Carbonfools lépett fel a nagyszínpadon, ami azért vicces, mert most decemberben is ugyanígy lesz, úgyhogy egy 2-3 éves „anniversary”-t tartunk, ahogy csúnyán mondja az angol.
Decemberben a zenekar életében egy nagy horderejű esemény következik, amit már nagyjából bejelentettünk, de nem biztos, hogy mindenkinek egyértelmű: turnézni fogunk az Illés zenekarral. A Beatünnep nevű rendezvényük keretein belül vidéken és a Sportarénában is fogunk velük játszani, ami egyrészt nagyon megtisztelő, másrészt iszonyat jó tapasztalat lesz. A mi rajongóink viszont nem biztos, hogy meg tudják engedni maguknak az Illés-koncertek jegyárát, ezért raktuk be decemberre az akváriumos bulit.
(Belép a szobába Iván édesanyja, gyermeke pedig megnyugtatja, hogy mindjárt megy.)
Milyen érdekes, hogy egy mai rock koncerten még a szülők is megjelennek! Ez negyven éve nem így volt. Gondolj bele, hogy a nagy generáció zenéjét mennyire nem szerethették a szüleik. Na, mindegy – a lényeg az, a kérdésre visszatérve, hogy nem tűnünk el, nincs alkotói szünet vagy hasonlók, a koncertezés mellett folyamatosan írogatunk számokat is.

_DSC8665

FÉLonline.hu: Novemberben háromnapos mini turnéra indultok Hollandiába – meséljetek erről egy kicsit!

Simon Bálint: A városok név szerint: Amsterdam, Groningen és Horn. Mindhárom helyszínen a Birth of Joy nevű holland zenekar vendégei leszünk. Már Austinban és New Yorkban is találkoztunk velük, és tavaly pont itt, a Hajón láttuk őket vendégül. Az a buli annyira jól sikerült, és annyira hálásak voltak, hogy lehoztunk nekik sok embert, hogy eldicsekedtek ezzel a managementjüknek. Ők kutya kötelességüknek érezték, hogy viszonozzák nekünk ezt a gesztust, ezért meghívtak ők is magukhoz.

FÉLonline.hu: Ezen kívül merre mentek külföldre? Lehet már tudni bármiről, mondjuk egyéves távlatban?

S.B.: Naná! Szép lassan meg fogjuk hódítani az egész világot. (nevet)

V.I.: A mi szintünkön ez úgy néz ki, hogy arra koncentrálunk, ami éppen kilátásban van. Most Hollandia körül kell megszervezni azokat a lehetőségeket és megtalálni azokat a kapcsolódási pontokat, amelyeken utána tovább tudunk indulni. Nagyon fontos dolgok történhetnek kint – találkozunk majd kiadókkal, booking cégekkel, koncertszervezőkkel. Ezek akár még azt is meghatározhatják, hogy a következő évre mik lesznek a terveink.

FÉLonline.hu: Most melyik országokat látjátok esélyesnek?

V.I.: Három régiót tudnék kiemelni – Németország, Franciaország és a Benelux államok. Szerintem ezek azok az országok, amelyek kiemelten kíváncsiak az újdonságokra és a nem feltétlenül széles rétegek által ismert zenekarokra.

S.B.: Azt kell tudni, hogy ezekben a régiókban évente több ezer fesztivál van. Az idei legnagyobb headlinerek, például az Arctic Monkeys, Macklemore vagy a Bastille, hetente kapnak körülbelül 50 ajánlatot fesztiváloktól, de ezek közül maximum csak hármat-négyet tudnak elvállalni. A fesztiválpalettán lévő óriási túlkínálatnak és a Sziget-himnusszal (a zenekar Together c. száma – a szerk.) járó nemzetközi promóciónak köszönhetően jövő nyáron remélhetőleg végigturnézzuk Európát.

V.I.: Nagyon jó lenne azt a lehetőséget megragadni, hogy egy közép-kisszínpados zenekarként megmutathassuk több fesztiválon, hogy mit tudunk. Azt érezzük, hogy a magyar könnyűzene mind minőségében, mind megjelenésében is alkalmas arra, hogy külföldre exportáljuk, és ezt már többen be is bizonyították. Mi is ezt az utat akarjuk járni. Magyarország egy behatárolt, kicsi piac az ennek megfelelő lehetőséggel, és nagyon szeretnénk kipróbálni magunkat a világ több pontján. Akár még Indonéziába is elmennénk, ha ott jó a közönség. De az egyébként biztos, hogy nem engedjük el Magyarországot – a magyar közönség a legjobb a világon, ők olyanok számunkra, mint bármelyik embernek az anyukája, mi az ő kisbabáik vagyunk.

_DSC8735

FÉLonline.hu: Amikor kint voltatok Amerikában, akkor volt róla szó, hogy lehetnétek ott is sikeresek,  de ez csak akkor valósulhat meg, ha bőröndbe csomagoljátok a zenekart és kiköltöztök. Ezt elvetettétek?

S.B.: Szó sem volt arról, hogy mi bőröndbe csomagolunk, és kiköltözünk Amerikába. Lehet, hogy ott is tudnánk sikeresek lenni, de ez nem úgy megy, hogy kinézel magadnak egy országot vagy kontinenst, és akkor „gyerünk oda”. Arról van szó, hogy van egy törzsközönségünk itthon, amit meg akarunk tartani, emellett kikacsintunk különböző országokba, régiókba, városokba, ahol felmérjük a lehetőségeinket.

V.I.: Nagyon jó azt látni, hogy sok magyar zenekar azt gondolja, hogy van helyük a nyugati piacon. Ott van a Moog, a Heaven Street Seven, a Bohemian Betyars, az Ektomorf vagy a Till We Drop – ők fontos sikereket értek el külföldön. Ezt az utat járva szeretnénk megtudni, hogy a mi zenénk mire képes.

S.B.: Az a mi előnyünk, hogy egyre növekvő közönségünk van itthon, ami lehet, hogy sok zenekarnál nem volt így. Jó példa erre, hogy a Parkban 1300-an voltak kíváncsiak a Popkidsszel tartott közös bulinkra.

V.I.: Igen, jó érzés egy olyan szilárd tömegből elindulni, akik biztosítanak abban, hogy amit csinálsz, az jó. Ez minket is, a szakmát is és a külföldiek hozzáállását is megerősíti. Marhára meggyőző tud lenni mások számára, ha fel tudsz valamit mutatni az otthoni eredményeidről. New Yorkban történt egy vicces sztori, amikor a körülbelül negyven emberből álló közönség egyik tagjának mutattunk egy fotót, hogy otthon mekkora közönségnek játszunk, és elájult, hogy „úristen, ti akkor szupersztárok vagytok otthon”. Ez nyilván nincs teljesen így, de nagyon megtisztelő, hogy négy év működés után ebben az országban ennyire befogadott minket a közönség és a szakma egyaránt.

S.B: Amikor kimentünk Amerikába, akkor sokaktól megkaptuk, hogy „hülyék vagyunk”, „csak a pénzünket szórjuk”, „úgyis lesz minden sarkon egy jobb zenekar” stb. Szeretném azt hinni, hogy gondolatokat ültetünk el más zenekarok fejében. Igaz, még egy teljesen más korszakban, de ha sikerült az Omegának, az LGT-nek, a Siriusnak, akkor nekünk miért ne sikerülhetne? Őket ráadásul rengeteg lehetőségtől zárta el a Vasfüggöny. Nekünk nem kell attól félnünk, hogy nem tudunk nagyot alkotni, ha van egy Prezink, egy LogMeInünk és még sorolhatnám – olyan kreatív energia van a magyarokban és Budapestben, ami a világ meghódítására abszolút alkalmas.

FÉLonline.hu: Hogy álltok mostanában a buzizással? Sűrűn kaptok kritikát például az öltözéketek miatt.

S.B.: Ezzel nem érdemes foglalkozni. Kétféle ember van: az egyik nem szeretne kitűnni, és inkább betársul a szürke hétköznapok világába, a másik típus pedig meg szeretné mutatni magát az embertársainak, ami nem egy rossz dolog, hanem egy döntés. Ahhoz, hogy valaki kitűnjön, bátorság és elhivatottság kell, és akik nem szeretnének kitűnni, azokat ez idegesíteni fogja. Ennyi az egész.
V.I.: De most már legalább van olyan is, aki azt mondja, hogy „Hülyén néztek ki, de kurva jó volt!” (nevet)

FÉLonline.hu: Mit szóltok ahhoz, hogy itt volt a koncerteteken Zacher Gábor?

Mindkettejük szeme kikerekedik, egyszerre, hangosan: ITT VOLT?!

V.I.: Zacher Gábor egy hatalmas ember. Életeket ment, szereti a rock zenét és jó fej. Ő egy olyan rajongónk, aki zöld műtőcuccban jött el dedikáltatni a lemezt. A munka, amit ő csinál, sokkal komolyabb a miénknél. Ha a zenekarnak bármilyen baja van (és erre sajnos volt példa), akkor ő volt az első, aki segített orvost szerezni. A Nagy-Szín-Pad!-hoz őt választottuk mentorunknak. Nagyon tiszteljük azért, amit csinál, és amilyen elhivatottsággal csinálja azt, és örülünk annak, hogy a zenénkkel örömet tudunk szerezni egy olyan embernek, aki amúgy 0-24-ben életeket ment.

_DSC9224

FÉLonline.hu: A Mode Bizarre nemrég megjelent bakeliten is. Miért éri ez meg nektek? Nem csak az anyagiakra gondolok.

V.I.: Csak és kizárólag azért, mert én szerettem volna a polcomon tudni. Nem, egyébként a bakelit az egy téves elnevezés, utoljára a gramofonokhoz gyártottak olyat, amit mi bakelitnek hívunk – a helyes megnevezés a vinyl. Igazából a típus adta lehetőségeket szerettük volna kihasználni. Sokkal jobban szól, mint a CD.

FÉLonline.hu: És ez tényleg érdekli az embereket?

S.B.: Olyannyira, hogy amikor mondtuk az embereknek Amerikában, hogy megvehetitek a cuccainkat a merch pultnál, akkor megjegyezték, hogy nincs vinyl, csak CD.

V.I.: Nyilván benne van az is, amit sokan mondanak, hogy “múltidézés”, “retro” stb. Mi inkább szeretnénk azt táplálni a közönségbe, hogy a zenehallgatás egy rituálé. Amikor a zene még elfoglalt egy helyet az életedben, akkor a hallgatásának is megvolt a maga rítusa – megfogtad, kibontottad, feltetted – jobban rákoncentráltál. Szerintem fontos visszahozni az életünkbe olyan dolgokat, amik az elektromos eszközök és a technológia miatt valamennyire kikoptak. Valahol a bakelitvásárlás olyan, mint amikor valaki dobozos cigi helyett tekertet szív.

S.B.: A vinyl egyik jellegzetessége ugye az, hogy nem tudod tekergetni (vagy csak nagyon nehezen), végig kell hallgatnod az egészet. Zenekarok életében egy lemez egy korszakot jelent, amit nem tudsz úgy megismerni, ha átugrálsz bizonyos dalokon. Meg egy olyan világban, ahol öt dollárért tömérdek mennyiségű zenéhez hozzáférhetsz interneten, kicsit úgy érzed, hogy minden a tiéd, de mégsem becsülöd meg annyira, mint saját tulajdonod. Ha viszont egy vinylt fogsz a kezedben, aminek te vagy a tulajdonosa, akkor sokkal inkább magadénak érzed az egészet.

V.I.: Több olyan elemet használtunk egyébként a Mode Bizarre-ban, ami kerek egésszé teszi a lemezt. Az I Got a Feeling That I’m Underneath-ben például a végén hallatszik az, ahogy kimegyünk a stúdióból. Mostanában mindig a Fonográfot reklámozom, de muszáj megemlítenem a legutóbbi élményemet. iPodon én is hajlamos vagyok arrébb nyomkodni a dalokat, de nemrég meghallgattam az FG4 lemezt vinylen, és a Koordináták című dal végén például a zene elhalkulása után hallod Szörényit megszólalni, hogy „Bocsi, van tüzed?”, és meggyújtják egymásnak a cigit. Vagy hasonlónak az iskolapéldája a Pink Floydtól Dark Side of The Moon. Ezek hatalmas élménnyé teszik a zenehallgatást. Szerintem a vinyl fölött nem múlt el az idő.

Képek: Tordai Márton

A koncerten és az interjún készült további képeket tekintsétek meg a galériában!

[portfolio_slideshow id=19106]