A kezdés előtt tíz perccel még szinte üres az A38 nagyterme. Aztán egyszer csak rengeteg ember jelenik meg. Az előre beígért teltház is megvalósul, húszperces késéssel pedig az előadók is feltűnnek. Így kezdődött a Rájátszás szeptember 18-i első klubkoncertje.

cikk2

A Rájátszás egy olyan projekt, ami a zene és az irodalom találkozásáról szól. Ez rögtön fel is tűnt mindenkinek, aki a nézőtérről figyelte a bevonuló fellépőket. Grecsó Krisztián kezében gitárt láthatott a nagyérdemű, az este folyamán pedig Háy János is előbb dorongot, majd gitárt ragadott. Már az első számot csendes áhítatban hallgatta a közönség, akik csinos borospoharakkal a kezükben figyelték a színpadon zajló eseményeket. Nekem itt ütött szöget a gondolat a fejemben, hogy inkább irodalmi esten, mint koncerten vagyunk. De a Rájátszás produkciója végig ilyen volt: kételyben tartotta a hallgatót azzal kapcsolatban, hogy hol is jár pontosan. Valószínűleg ez volt a cél.

cikk4

A koncertet jól elkülöníthető részekre lehetett bontani. Leggyakrabban egy-egy költő megzenésített versét hallhattuk a zenészek előadásában, ám gyakran az eredeti alkotó is részt vett a produkcióban. A fordított verzióban zenészek adták elő saját számaikat, ám a költők által újraírt szöveggel. Ez volt az a bosszú, amit Grecsó Krisztián nem egyszer játékosan emlegetett a színpadon: szerinte a megzenésített verseik szövegének nem sok köze volt az eredetihez. A zenés rész után pedig a költők olvastak fel saját verseikből. Kemény Istvánt szinte csak ekkor láttuk a színpadon, de ennyi idő alatt is teljesen hatalmába kerítette a közönséget.

Az este remek hangulatban telt. A fellépők – név szerint: Erdős Virág, Grecsó Krisztián, Háy János, Kemény István, Beck Zoltán, Kollár-Klemencz László, Egyedi Péter, Szűcs Krisztián, Sárközy Zoltán és Jancsovics Máté – nem féltek attól, hogy egymásnak szólogassanak be a színpadon. Ebben a játékban a kiemelkedően teljesített a Grecsó–Beck–Kollár-Klemencz trió, akik sok vidám pillanatot okoztak a közönségnek. A civódásból szinte teljesen kimaradó Erdős Virág fellépését a hallgatóság már visszafojtott lélegzettel várta, ahogyan azt a fellépők is sejtették. Nem véletlen, hogy az utolsó számként tartogatott Ezt is elviszem magammal alatt tombolt először a közönség a koncerten. A tombolás egyébként sem volt jellemző az este során: még az igen kedvelt Hány nap telik el?-re is csak szolidan bólogatott a publikum.

cikk3

És hogy milyen az, ha költők és zenészek állnak össze egy este erejéig? Egy nagyon jókedvű és kulturálisan is sokat adó produkció lesz belőle. Beck Zoltán szavaival fogalmazva viszont: „Szörnyű ez a társaság, én ennyi kinyomtatott setlistet szétdobálva még életemben nem láttam.”

Fotók: Tornóci András

A koncertről készült további képeket a galériában tekinthetitek meg!

[portfolio_slideshow id=18940]