A Született bűnözők nem tetszene Tarantinonak.

Vajon mi kell ahhoz, hogy valaki sikeres bűnöző lehessen? A lelkiismeret megfelelő mértékű hiánya? Valószínű. Bátorság? Lehet róla szó. Önbizalom? Mindenképpen. Hidegvér és megfontoltság? Elkerülhetetlen. De ne hagyjuk ki az egyik legfontosabbat a felsorolásból, az intelligenciát. Hisz’ mit csináljon szegény, szerencsétlen gazemberünk, ha az agya némely esetben csak a helyet foglalja a koponyájában? Akkor mi lesz vele? Nos, akkor sodródik az árral, és eltöketlenkedi a dolgot. Legalábbis a Született bűnözők esetében ez történik.

Quentin Tarantino Jackie Brownjának az előzményfilmjéről van szó, de a két film csak karaktereiben közös, más tekintetben a Született bűnözőknek semmi köze nincs a 97-ben készült gengszterfilmhez. Ordell Robbie már nem a Samuel L. Jackson-féle Ordell, az a nagypofájú faszagyerek, az n-betűs szót túlzóan használó és érdekes frizurájú fegyverkereskedő, hanem egy klasszisokkal szelídebb változat, akit most Yasiin Bey (aki amúgy Mos Def) alakít, legalábbis megpróbál.

lifeofcrime1

A páros másik tagja pedig a hű társ, Louis Gara, aki még mindig az a csendes, esetlen és töketlen alak, akit Robert de Niro megformált, de most nem annyira katatón, sokkal többet szerepel, és még egy gyengédebb oldalát is megismerhetjük. Ezt a Louist pedig John Hawkes formálja meg, akit kis hazánkban talán a Martha Marcy May Marlene című filmből ismerhetünk.

Tehát tizenöt évvel a Jackie Brown eseményei előtt járunk. Adott ez a két piti bűnöző, frissen szabadulva a börtönből. De nem tanultak a leckéből, még mindig a könnyebb módszerrel akarnak pénzt keresni. Így kitalálják, elrabolják egy detroiti, nem éppen legálisan bizniszelő üzletember (Tim Robbins) feleségét, és váltságdíjként szerény egy millió dollárt kérnek cserébe. Már maga az elrablás kivitelezése is nyögvenyelős volt, de akkor siklik minden félre végleg, amikor kiderül, hogy a férj nem nagyon szeretné visszakapni az amúgy elég dögös feleségét, Mickey-t (Jennifer Aniston). Inkánn megszabadulna tőle, mivel egy bögyös barna, Melanie (Isla Fisher) karjaiban újra megtalálta a boldogságot. Ekkor megindul a csiki-csuki a két fél között.

Élvezetesnek élvezetes ez a film, néhol még vicces is, de valahogy nem az igazi. Szóval, ha van pár órányi elcsapnivaló időd, és rosszfiús-zsarolós-fenyegetős-bűnözők dögös nőkkel-féle filmben gondolkodsz, jó eséllyel akad majd pár szórakoztatóbb gyöngyszem is, például Samuel L. Jacksonnal, az ő dörmögős hangjával, és anyaszomorító szitokszavaival.