Eszembe jutottál arról, hogy rád gondoltam,
a nap mint nap
szétszedett reggelemben,
amint egy bögre müzlis tej
és a gyomorfekvő sültkolbász között vacillálok.
Mígnem már időm sincsen. Indulnom kell.
De még fel sem öltöztem.
Még visszafordulok.
Mindig eggyel többször, mint Columbo.

Este még minden egyben volt.
A kupleráj a lakásban,
a félig behúzott függöny,
a fél doboz tepertőkrém,
a gyülemlő szórólapok, tesco katalógusok,
helyi témák és metro újságok,
a felgyűrődött szőnyeg,
az ágynemű, a fél pár zokni a kanapé mellett,
a holnap meg kéne locsolni növények,
az előszobából beszűrődő fény
és a darabjaiból felépülő otthon.

Már nem emlékszem,
de gyötrelmes éjszakám lehetett,
hogy mindezt szétszedtem.
Reggelre nem marad más,
mint egy fél doboz tepertő krém,
olcsó szórólapok,
reklámújságok, soha nem olvasott ingyen lapok,
a száradó növények,
a buszra szállás, a lemerült i-pod,
és a hezitáló gyomor.