– THe pUnch interjú

Kis zenekarnak lenni manapság Budapesten egyáltalán nem könnyű. De mit gondol erről a THe pUnch, akik nemrég jelentették meg Beside című kislemezüket, nagylemezüket pedig már készítik? Dormán Miklóssal (basszusgitár), Veller Lászlóval (gitár, vokál), Vitéz Gergővel (dob, vokál) és Mogyorósi “Jim” Tiborral (ének, gitár) a Keleti Blokkban, a főváros egyik legnagyobb próbaterem központjában beszélgettünk. 

10601273_10204587760800304_660128682_n

 

Hogyan kezdődött a THe pUnch története? Voltak már korábbi zenekaraitok is?

Jim: Mindannyiunknak voltak már előző zenekarai, nem a pUnch-csal kezdjük. Először Miki meg én ismertük meg egymást, az is egy érdekes szituáció volt, ahogy találkoztunk. De ezt egyébként már rengetegszer elmondtuk. Sőt volt olyan, hogy én már kitaláltam alternatív sztorikat is. Például, hogy nagy esőben álltam egy gomba alatt, aztán jött a Miki, bekéredzkedett a gomba alá, az ettől nagyobb lett. Majd az eső nem állt el, így ettünk a gombából, aztán jött a Laca, meg a Gergő is.

Laca: Szóval az egész zenekar csak Miki és Jim képzeletében él, mivel minket csak behaluznak a gombától. Nem, igazából a Miki, meg a Jim egy koncertre mentek, amikor találkoztak. Aztán jöttem én, és számos dobos váltás után Gergő. Ez három éve történt.

A zenekar 2009 óta létezik. Mi történt a Gergő megérkezése előtti két évben? Akkor még csak örömzenélés volt, hobbiszinten?

Laca: Nem, csak az előtte lévő időszak nagyon bizonytalan volt, főként a dobosok miatt. Például volt egy srác, aki Erdélyből származott, vele azért nem lehetett számolni, mert ha hazament, akkor hosszabb ideig nem tudtunk működni. De a többi dobossal is mindig volt valami.

Jim: De nem azért mert megbízhatatlanok voltak, csak valami mindig közbejött.

Laca: De hogy mennyire volt komoly? Akkor is születtek számok, amiket még ma is játszunk. Szóval a szándék, a komolyság az megvolt.

Miki: Viszont számtalanszor az történt, hogy a dobosok nem tudtak komolyabban részt venni a számok írásában. Ezért ezekben a régebbi darabokban nagyon érződik, hogy a dob nem annyira szerves része a zenének, mint most, hogy már Gergő is részt vesz az alkotásban.

Laca: Ezenkívül még nagy fordulópont volt, amikor lett egy saját próbatermünk. Itt vannak a cuccaink, van egy bázis, ahol próbálhatunk.

Hogy döntöttétek el, hogy stílusilag milyen irányba indultok el?

Jim: Ez nem volt döntés, mindig úgy volt, hogy amit jónak érzünk. Ami kielégíti, az esztétikai, szellemi és spirituális igényeinket, azt próbáljuk játszani.

Miki: Nagyon nehezen alakult ki, mire mindannyian egy hullámhosszon tudtunk dolgozni, és már nem az volt, hogy mindenkinek volt egy elképzelés a fejében, amit megpróbált megvalósítani. Most már a dalírás együtt megy, részekből építjük fel, nem egy elképzelést csupaszítunk le mindenki igénye szerint. De igazából a lényeg, hogy nem nagyon szeretjük a bekategorizálást, azt szeretnénk, hogy valami olyat csináljunk, ami csak a mienk.

Ezek szerint abszolút együtt írjátok a számokat?

Jim: A szöveget általában én írom, de ez változó. Van olyan, hogy valaki elkezd játszani, és akkor lesz egy ilyen kollektív rezgés, amiben találkozunk, ennek lesz egy terméke. Emellett, előfordul az is, hogy valamelyikünk hoz egy szerkezetileg összerakott anyagot és ezt egészítik ki a többiek.

Miki: Például ez történt ma is. Jimnek volt egy száma, ami már régóta lappangott a fiókban, és talán most ért meg a zenekar arra, hogy ezt ritmikailag is megértsük. Ez azt is jelenti, hogy már sokkal inkább értjük egymás zenei gondolkodását.

Mennyire nehéz összeegyeztetni a zenélést, és a munkát?

Laca: Miki meg én még egyetemisták vagyunk, Jimnek van munkája.

Gergő: Én pedig össze-vissza dolgozom.

Laca: Számokat masterelsz, vágsz, zenekaroknak hangosítasz…

Gergő: …emellett pultozni is járok.

Miki: Amúgy nem nehéz, ha van egy előrelátható időterv. Ez most Jim munkaterve, ami nagyon hasznos, mert tudunk előre számolni, hogy mikor kell ráérnünk. Így most sokkal szervezettebb, mint korábban.

10599808_10204587801281316_1910890360_o

Tehát ha jól veszem ki a szavaitokból, akkor most kezdtek kicsit komolyabban is foglalkozni a zenekarral.

Jim: A komolyan vétellel eddig sem volt gond, csak talán nem láttuk a fától az erdőt. Meg, ahogy érik az ember, egyre tisztábbá válnak a céljai, a motivációi, és most már a többieknek is legalább akkora szerepet játszik a zene az életében, mint az enyémben.

Miért pont most jött el az album ideje?

MIki: Egyrészt most már van elég anyagunk…

Gergő: …mármint majdnem elég.

Jim: Másrészt ki tudunk válogatni belőle egy olyan dalsorozatot, ami koherens.

Gergő: A lényeg, hogy dalmennyiség eddig is lett volna elég, de azok nem fértek volna össze egy albumra. Most hetvenszázaléknyi anyagunk van, szóval még hiányzik egy-két szám. Ezen kívül a zenekar is most érett meg rá.

Laca: Ha optimisták vagyunk, szeptemberre meglesz a maradék is.

Mennyire vagytok budapesti zenekar? Figyeltek arra, hogy vidékre is eljusson a zenétek?

Gergő: Nem jellemző, de Esztergomba kétszer is játszottunk. Mondjuk ugyanazon a helyen.

Laca: Ja, Esztergom király hely, ott szeretünk játszani.

Jim: Igazából ahova hívnak minket, és ahol tudják vállalni, hogy legalább az útiköltségünk meglegyen, oda mi szívesen megyünk. Ennél többet úgy látszik, nem nagyon lehet elvárni.

Laca: Meg én győri vagyok, és most ott újra lesz lehetőségünk fellépni. De igazából ez ilyen önszervező dolog. Budapesti, nem túl ismert zenekarként nem könnyű.

Mennyire látjátok nehéznek, a sok fővárosi zenekar közül való kiemelkedést?

Laca: Ez érdekes, én baromi sokat gondolkoztam ezen. De kell hozzá egy jó adag szerencse is. Például a middlemistéktől Soma (Middlemist Red, Nové Soma-énekes, gitáros) mesélte, hogy az ő mondásuk az lett, hogy “Jó időben, jó helyen.” Vagy ez, vagy kapcsolatok, de igazából én sem tudom.

Jim: Igazából engem ezek a dolgok hihetetlenül hidegen hagynak. Már csak azért is, mert az, hogy valaki éppen aktuálisan ismert, az nem feltétlenül mutatja a dolog valódi értékét. Szellemiségében, és elhivatottságában ez abszolút irreleváns.

Akkor inkább te a minőségre mész?

Jim: Igen, mondhatjuk így.

Van már kialakult “kemény mag”? Akik mondjuk, minden koncerteteken ott vannak?

Gergő: A Facebook szerint sok van, amúgy kevesebb.

Laca: Éljen az őszinteség.

Laca: Ez változó. Volt már olyan is, hogy tényleg csak egyedül léptünk fel, mégis nagyon jó buli volt, sokan eljöttek.

Jim: De vannak visszatérő arcok, és szerencsére mindig jönnek újak is. Bár én nem látom őket, mert a reflektorok rohadt erősen világítanak.

Utolsó kérdés, és sejtem, hogy nem én vagyok az első, aki megkérdezi. Mi az oka, annak, hogy a nevetekben játszotok a kis-és nagybetűkkel?

Gergő: Szerintem ennek csak vizuális oka van, legalábbis nekem tetszik.

Jim: Na, jó, elmondom akkor a hiteles sztorit. Én végig kisbetűvel akartam, de a Facebook nem engedte meg, végül indulatomban így sikerült beírni.

Laca: Csak úgy random.

A zenekar új Beside című single-jét itt tudjátok meghallgatni: http://thepunchmusic.bandcamp.com/