Augusztus 20., Római-part. A Fellini Római Kultúrbisztró apró kocsijából kapott fröccsel a kezedben már le is vetheted magad a csíkos strandszékek egyikébe, hogy a kilátásban gyönyörködj a kavicsos Duna-partról. A lazításban és az elmélkedésben Kardos-Horváth János egy szál gitárral kísért dalszövegei segítenek. A dalszerző-énekes a múlt héten ünnepelte 33. születésnapját. Az akusztikus koncert előtt, számvetésként, az eddigi munkásságáról és a jövőbeli terveiről beszélgettünk.

xx_DSC1804

Fotó: Kaunitz Miklós

A mai, augusztus 20-i időpontra szervezett koncerttel egy másik alternatívát kínáltál azoknak, akiknek ez az este nem a tűzijátékról szól. Nem ez az első Kafkaz-koncert, ami egy nemzeti ünnep napjára esik, hiszen március 15-én is színpadra álltál. Tudatosan választod ezeket az időpontokat?

Ezek az időpontok inkább csak szerencsések, hiszen az ünnepek sokszor hosszú hétvégékre esnek, és olyankor szívesen buliznak az emberek. Október 23. környékén is szokott lenni koncert. Nem tudom pontosan, hogy mit is kellene csinálni ilyenkor. Aki szívesen néz tűzijátékot, vagy hallgatja az István, a királyt 20-án, az tegye azt! Aki március 15-én este a Bánk bán díszelőadására megy, az menjen! Sokféleképpen lehet egybe tartozni. Erre talán jó emlékeztetők a nemzeti ünnepeink. Én szeretek „nemzeti ünnepelni”. Bár egy kicsit magyartalanul hangzik, de szeretek magyarnak lenni!

A születésnapod (augusztus 27. – a szerk.) alkalmából egy ötórás Kafkaz-maratont  is tartasz jövő héten, a Hunniában (augusztus 29.- a szerk.). Nem túl fárasztó ennyit játszani egyhuzamban?

De igen. Ez nevezhető fárasztónak vagy szakmai kihívásnak is. Az utóbbinak egyébként mindenki örülni szokott. Viccesen mondom: lehetne rosszabb is! Ha például négy hónapon keresztül német popdalokat kellene énekelnem egy óceánjáró hajón, az amúgy hetente változó közönségnek, az sokkal fárasztóbb lenne. A profi vendéglátósok és köztem az a lényeges különbség, hogy én jobb híján önmagamat valósítom meg. Emellett vagy ezzel együtt szolgáltatok bulit, jó vagy rossz hangulatot, de mindenképpen valami olyat, amire  még ha kis számban is , de szerencsére van érdeklődés. Ezért nincs pofám azt mondani, hogy „nincs kedvem” vagy „fárasztó”.

Most, hogy belépsz a krisztusi korba, hogyan látod az eddig megélteket?

Néha úgy érzem, hogy több év telt el, mint a valóságban. Jó társaságban repül az idő, főleg, ha van jó vörösbor is. Sőt, akkor egyenesen száguld! Úgy érzem, hogy vannak jobb pillanatok, kiemelkedő időszakok. Van, amikor kussolni kell, és van, amikor a visszafogott közhelyek kellenek. Kénytelen vagyok elkülöníteni egymástól világokat. A történések sokszor utólag kapnak értelemet.

Úgy tudom, régóta tervezed, hogy a Kafkazt rendszerezd, az új dalok pedig folyamatosan születnek. Ezzel kapcsolatban kialakult már valamilyen konkrét terv?

Igen, Negyven mínusz néven készül egy egységcsomag. Ez egy negyven dalt tartalmazó szubjektív válogatás lesz, amivel egy főleg vidéki állomásokra koncentrált turnét tervezek. Az állomásokon a jegyek mellé vagy „fölé” lesz az mp3-akat tartalmazó CD. A címben szereplő mínusz az életkorukban megegyező emberek halmazát jelenti. Ez egy szerzői kiadás lesz, nem hiszem, hogy a boltokban lehet majd kapni. Esetleg ha valaki ír a neten hogy szeretné, akkor igyekszünk elpostázni neki. Az első nyomás ezer példányból áll. Ez egy picit komolyabb dolog, mint a fénymásolt fanzine-ek, vagy a szamizdatok. Érdekes, hogy a zenei CD-k a DVD filmekhez képest miért ennyire drágák. A tavalyi-tavalyelőtti nagy sikerű filmeket már ezer forintért vagy olcsóbban is meg tudod vásárolni a hipermarketekben, de ilyen akciókat a zenei albumoknál ritkán találni. A KHJ Negyven mínusz inkább egy gesztus és egy kis serkentő azoknak, akik még járnak koncertekre.

Régebben felmerült egy könyv ötlete is. Ezzel kapcsolatban várható előrelépés?

Igen, a negyven dal szövegét gyűjtöm össze. Ezek mellé pedig van nagyjából 30-40 blog bejegyzésem, amiket beleépítünk ebbe a félig-meddig könyvbe. Régebben sok felületen kezdtem blogot, csak mindig abbahagytam őket pár hét után. Már elküldtem a kéziratot, hamarosan jön a szerkesztés, az illusztrációk stb. A gyerekeim már 6-6 és 8 évesek, és egyik-másik rajzuk nagyon tetszik. Azt is el tudom képzelni, hogy illusztrációként benne lesznek a szöveggyűjteményben.

DSC_0236

Fotó: Marczel Szabolcs (Strand Fesztivál)

Manapság több hazai alternatív előadó és zenekar is adott ki nyomatott memoárt. Ilyen Lovasi András, Kiss Tibi, sőt, külön Quimby-könyv is megjelent. Pásztor Anna egy kereskedelmi tévéműsorban szerepel ősztől, a Tankcsapda pedig sört reklámoz már egy ideje. Sokan vádolják őket azzal, hogy eladták magukat. A Kaukázusban szerintem megvan a potenciál arra, hogy hasonlóan a fentiekhez, divatos underground legyen. Neked mi a véleményed erről?

Kaukázus-könyvről is volt már szó korábban. Néhány sztorit össze is szedtünk, de az a koncepció, amely értelmet adna, vagy összefogná ezeket a különös történeteket, még nem ugrott be egyikünknek sem. Az általad említett zenekarok és előadók mind betartották a játékszabályokat. Megmaradtak annak, amik vagy akik. Valójában annyira jók, hogy a fősodor médiában is megállnák a helyüket. A Kaukázus – sajnos vagy nem sajnos – kevés játékszabályt fogad el. Bele is akarunk ebbe a szakmai elitbe tartozni, meg nem is. Mindenesetre nincs rajtunk nagyobb kényszer vagy nyomás, mint máson. Például most ősszel, a Tom-Tom kiadónál megjelenő új Kaukázus-lemez úgy tud megjelenni, hogy a szerzői jogról lemondunk, a royalty-t pedig (az egyösszegű kifizetés a kiadó felől a zenekarnak – a szerk.) egy alapítványnak adjuk. Közhely vagy sem, de valószínűleg a gyermekkórházaknak kell a legtöbb pénz, ezért nekik adakozunk.

Ha már gyerekek, akkor beszéljünk kicsit a gyerekzenekarodról, a Hahó együttesről! Nem furcsa az, hogy ennyire különböző közönségrétegeknek játszol az egyes formációidban?

Nem. Sőt, kifejezetten jó. A gyerekvállalás – a viccet félretéve – nagy dolog. Manapság már nem divat a gyerek, mert sokak úgy gondolják, hogy „minek is szülessenek erre a beteg világra?”. De szerintem mégiscsak teljesebben éli meg az az életét, aki gondoskodhat gyerekekről.

A Kaukázus feloszlása után azt mondtad, hogy már eleged lett a mókuskerékből. Nem félsz attól, hogy újra egy nagyon monoton munkafolyamatba kerülsz vissza, ha ennyi projektet futtatsz párhuzamosan?

Én az emberek jóindulatából élek, de nem hagyatkozhatok mindig erre. Az éjszakai életben sok mindenkivel találkoztam, akiknek sokféle elképzelésük volt velem kapcsolatosan, hogy mi mindennek lehetnék én a szószólója. Nincs energiám megsértődni, de fárasztónak tartom, ha valaki nem tud megbocsátani. Éppen ezért ezeket az embereket inkább elkerülöm.

A K.U.S megjelenésekor ígértetek még egy lemezt a Kaukázussal. Ez mikorra várható?

Igen, sőt koncert DVD-nk is lesz, ami az albummal együtt fog megjelenni. A K.U.S.-on megjelent számok közül néhánnyal, amelyek kiállták a próbát. De talán új hangszerelést kap majd a Riadó. Jönnek még új dalok is, hiszen ez is egy teljes lemez lesz. A fizikai korong másik oldalán pedig ott lesz a koncertfelvétel.

Ezzel az együttessel is mindenki téged azonosít, hiszen te írod a dalszövegeket. Nem működhetne ez az egész egy egyszemélyes produkcióként?

Nem, az zeneileg kevés lenne. Én még viszonylag jól lavírozok ebben a helyzetben, mert sikerült megőriznem a szabadságomat. De ott van még a zenei tartalom, a szöveg, a szervezés, a vetítés, és még sok-sok ember profizmusa. Ezek mind-mind összeadódnak: ez a zenekari teljesítmény. A produkcióban mindenkinek sok energiája van, csak a közönség látja úgy, hogy az énekesé a fő érdem.

kaukazus-promo-2014_kisebb

Augusztus elején vendégelőadóként vettél részt az Anna & the Barbies Woodstock az Ugaron elnevezésű éves elvonulásán. Szerinted egy ilyen rendezvény a Kafkaz- vagy a Kaukázus-rajongókkal is működne?

Néha úgy érzem, hogy megvalósulhat, és jó is lenne. De jobban örülnék annak, ha csak megmondanák, hogy mikor és hova menjek, hogy főzzek egy jó bográcsgulyást. Ha nekem nem vezérként kellene ott lennem, akkor nagyon szívesen mennék. De nem szeretném azt érezni, hogy meg kell mentenem az ott lévők lelkét. Őszintén szólva, a közös bulizás helyett valami social project érdekelne inkább. Nagyon tetszik, hogy vannak magyarok, akik Kőrösi Csoma nyomán Észak-Indiában, a Himalája tövében, a világ végén napelemes iskolát építenek. Tudom, hogy ez nem szórakozás, mégis egy más tempó, más dimenzió. A szórakozáson túl hasznos is, és kicsit kiszakad a keretek közül.

Mert mindig az új a legjobb.

Meg lehet próbálni professzionálisan működni. Én nem a nyomokra koncentrálok. Nagyon sokat kaptam a rendszertől, az iskoláktól, az egészségügytől, a szülőktől, a magyar társadalomtól stb. A Himalája közepén az előbb említett iskolában gáz, áram, műanyag, Paks és még sok más globalizációs tevékenység nélkül nyilvánvalóan nem így nőttem volna fel, nem lennék ez az ember. De attól még hogy itt vagyok, ebben a viszonylagos jólétben, gazdagságban, szerencsére nem tudom kizárni a harmadik világot. Jártam ott, és láttam, hogy mi van. Onnan nézve nincs jogunk nyüszögni. De nyilván ehhez kell egy rálátás. Valami olyasmit képzelek el, hogy okosabban is lehetne osztozkodnunk, mert amit mi itt kidobunk, abból mások, máshol családokat tudnának eltartani.