A harmincadikai dátum már a nyár utolsó hétvégéjére hívta fel a figyelmet: a szezonnak vége, menthetetlenül közelít az ősz. Itt volt hát az alkalom (ennek tudatában is) még egyszer a pénztárcába nyúlni, és jó zene mellett elfogyasztani a búcsúkortyainkat. Ehhez a „talpalávalót” különböző, népszerű hazai előadók szolgáltatták.

DSC_0240

A délutáni, bemelegítős sávban az egyik legmeglepőbb látvány talán a Dorothy nevű, csak csajokból álló rockzenekar volt. Ők nemhogy törékeny kacsóikkal kőkemény gitárokat és dobverőket ragadtak (ami félreértés ne essék jól áll ám a kezükben), de minden nőiességük dacára még Tankcsapda-éneklést is bevállaltak – ezt Lukács Laci se gondolta volna. A visszatapsba még telefonszám-követelés is jutott. Az engem érő másik döbbenet, az egyébként is vészjósló nevű Fatal Error zenekar lett, a Cegléd-Budapest tengely felől. Fellépésük összetevői ugyanis az alábbiak voltak: rossz hangosítás, kockás pizsamagatyák, szintetizátor-fejelgetés. Igazi trash-élménnyel szögezte le az arra tévedőt, így a Brains nagy részéről le is maradtunk miattuk.

DSC_0268

A nagyszínpadi esteledésnek a Vad Fruttik és a Punnany Massif biztosított zenei aláfestést, a maguk jól ismert dalaival. Aki szereti egyiküket-másikukat, kiörömködhette magát rajtuk; aki meg nem, az többek között a Mystery Gangre vagy a Subscribe-ra vándorolhatott át. Az éjjeli műszakot a Road és az Intim Torna Illegál vezette le. Közben, mint az eddigi napokon is, folyamatosan élt és csendben mozgott a Silent Disco. Fel-le szállongott a légballon is, annak a maradék sorban állónak; valamint koraeste a Color Run Hungary szervezésében egy öt-tíz perces önfeledt, színespor-hajigálásra került sor, egymás arcát egy nagy, közös porfelhőben bekékítve-bezöldítve. Színes-koszos fejjel a szembe jövők reakcióit figyelni külön szórakozást jelentett utána.

DSC_0357

A színporos akció jópofa koronát emelt erre a napra, és a rendezvény lezárására. Összességében elégedettség látszott az idei SZIN-ezők arcain, bár vegyes véleményeket lehetett hallani. A beléptető rendszernek kétes fogadtatása lett csakúgy, mint a vidámparkosabb installációknak, és a több nagy külföldi előadó hiánya is gyakori panasztárgy volt. Ezek szervezési ügyek, amelyek talán kedvezőbb irányba fordulhatnak – mindenesetre a SZIN-en érezhető volt olyan jónak a hangulat, hogy jövőre is izgatottan vágjunk neki az Újszegedi Partfürdőnek. De most pihenjünk egyet.

Fotók: Bodó Szimonetta