A külföldi húzónév a második estén kimaradt, de helyette a sok hazai kedvenc fergeteges koncertekkel lepte meg a SZIN-ezőket. A dagonya felszáradt, a hőlégballon ismét a magasban, a fülekbe Csík zenekaros hegedűszótól Alvinék zúzásáig terjedő vegyes hangpaletta áramlik. Ami pedig változatlan: a kóválygó tömeg és a jó hangulat.

DSC_0060

 A délután persze nehezen indul, a Set the Clocks to Infinity nevű szegedi rockformáción még csak tizen-huszonvalahány fős emberfelhozatalt találni. „ – Te, látod azt a jó csajt a második sorban? – De hát nincs is második sor!” – hallatszik az asztaloknál a poénkodás. Ettől függetlenül jól nyomják a srácok, és érdemes is tovább kíváncsiskodni a „hazai termékek”, ez esetben a szegedi bandák után. Egy kisebb goás-hippis csordát a Sardinelli nevű, nehezen besorolható együttes szédít táncba, egy megöregedett Jim Morrisonra emlékeztető, sámánénekszerűséget nyomó fazonnal az élen. A hangzásviláguk abszolút beleillik egy olyan filmjelenetbe, ahol a szereplők villódzó fényekben extasyval, vagy gombával csapják szét magukat – ez nem tudom, a közönség hányadrészénél lehetett valós tény, de tény, hogy a show-jukkal nagyon megmozgatták a csípőket és a kezeket. Este még az egyik YouTube-os klipversennyel elhíresült Tha Shudras együttes képviselte Szegedet: a gázmaszkjaiknak, – amikben végig játszottak – és a versmondós performanszuknak köszönhetően örökre emlékezetébe véshette őket az egyszeri arra járó.

DSC_0085

A nagyszínpadon eközben a Csík zenekar és a Kiscsillag csapott a hegedű- és gitárhúrok közé. Kapóra jött ez a sorrend, hiszen Lovasi így be tudott ugrani vendégénekesnek a Csíkba is. Frontemberkedős idejében pedig a Kiscsillaggal egész sok embert hódított meg, ehhez segítségül szolgált mind a látványos háttérvetítés, mind a jól megmondós gumicsirkéje. Az új, sokaknak még meg sem jegyzett szövegű dalokból bőven akadt, de céltudatosan merítgettek a korábbi, szívesen hallható kedvencekből, besörözött feléneklésre tökéletesen alkalmasan.

DSC_0101

Van egy srác a SZIN-en, aki a Kispál-búcsúkoncert DVD-jéből kivett, csoportképes posztert igyekszik aláíratni minden rajta levő zenésszel. A 0. estén Beck Zolit már elkapta, most Lovasin és Lecsón volt a sor. Remélhetőleg sikerrel járt, és drukkolunk, hogy később Kis Tibiékkel bővítve a listát, ez a komplex autogramküldetés végül összejöjjön.

DSC_0134

A sörsátor padlója szinte egész este föl-le rezgett: hol a Paddy and the Rats híres dalai, hol a Fish!, a Supernem és az Alvin és a Mókusok rocknótái kényszerítették dobogásra és pogózásra a verítékező fanokat. Papp Szabiék alatt az egyik nagyszínpadon a Magna Cum Laude (akik a „SZINezd újra” daluk óta tiszteletbeli nagyszínpadi nagykövetek), másikon Szabó Balázs Bandája volt a soron, ez utóbbi, főleg a Bájolóval, már-már elvarázsolta a – nagy részben borozó széplányokkal teli – tömeget.

DSC_0184

Az éjféli utáni retrózást Zoltán Erika szolgáltatta, ami az előző esti, a Z+-os múlt homályából előkapart Kozmixhez képest újabb döbbent pislogást jelent a kései diszkós botorkálás közepette. És Dévényi Tibi Bácsi még csak ezután jön!… Na igen. Két nap még így is hátra van, sok meglepetés vár még ránk.

Fotók: Bodó Szimonetta