Nem volt könnyű dolga annak, aki időben el szerette volna csípni a kedvenc fellépőjét a Szegedi Ifjúsági Napok 0. napján. Noha némi sorban állással és a bevezető sörivás perceinek belekalkulálásával az embernek mindig számolnia kell, – adott esetben sátorállításra fordítandó plusz idővel is – a kapuban most mégis egy stabil két órás ácsorgás várhatott az érkezőkre. Szerencsére ezt túlélve, mindenki elégedett sóhajjal konstatálhatta: megérkezett végre, és már a buli is kész.

DSC_0074

A fennakadás és a bejárati mizéria egyik fő oka az volt, hogy a tervezettekkel ellentétben a kaput nem reggel 10-kor, hanem délután fél 1-kor nyitották meg. A lassúságot emellett az is okozta, hogy idén a megszokott fesztiválkarszalag mellé egy másik, papíralapú szalagot is kap a vendég, egy leolvasható vonalkóddal. Ezt minden egyes be- és kimászkálásnál egy dolgozó segítségével le kell csippantania. Az egyenkénti becsekkolások jól lelassították a beengedési folyamatot – plusz számolni kellett még a szokásos csomagkipakolással, -taperolással – és ez a csipogtatós, kétes hírnevű újítás további hőbörgéseknek és összeesküvés-elméleteknek is teret adott. Ezt a vonalkódozós rendszert mindössze biztonságtechnikai okokból vezették be, hogy amennyiben kimenekítésre kerülne sor, nyomon tudják követni, még hányan vannak benn. Ám egyes felháborodottak szerint ez is csak arra jó, hogy ha valaki véletlenül elveszítené a szalagját, újabb 15000 forint lehúzásával tudjon csak újat venni. Ez a feltételezés persze alaptalan: a sérült vagy elvesztett szalagot – ha időben bejelentik – a dolgozók díjmentesen pótolják. A rendszerfejlesztéseknek és az új eszközöknek a fogadtatása mindig ilyen vegyes. Idővel azonban, bizonyára ezt a vonalkódos „másik” szalagot is meg fogják szokni.

DSC_0072

A SZIN-en sok más is megváltozott, talán főleg a szervezőcsere miatt. Nincs RE:pohár, amivel pont Szeged számított az egyik „legzöldebb” fesztiválvárosnak, és most megint a műanyag korsók potyognak a földre szanaszét; a Night Movie Medence évek óta hiányzik a régi SZIN-eseknek; de telepakolták a fél partszakaszt vidámparkos, vurstlis játékokkal – ez utóbbi legalább sokakat szórakoztat, és új, közös bulizást jelent az arra császkálóknak. A 0. nap külföldi sztárfellépője a Pendulum Dj Set („csak” dj set, szóval ez megint visszás kérdés, hogy mekkora produkciónak érezhető ez), de ezzel sincs igazán megkülönböztetve a 0. a többi naptól, mert nem egyetlen előadóra alapozott és nem is ingyenes, mint tavaly – végülis kifejezetten megérkezős, bulielkezdős, pénztárcát máris megcsappantó kezdőnap ez.

DSC_0183

A mainstream 0. nap képviselői, mint például az Ocho Macho és a 30Y hozták a szokásos, úgymond kötelező formájukat, óráról-órára bővülgető és felörülgető tömeggel, néhol kicsit csendes tömeghanggal és unalmasan (de lehet, hogy csak a kezdőnapi lelkesedést kellett sok nézőnek összekaparni). A sok helyszín kifejezetten alkalmas olyan előadók koncertjeibe való belekóstolásba, akiket még egyáltalán nem vagy csak nagyon régen hallott az ember. Ezen a nyomvonalon elindulva meglepően jó bulikat lehetett találni, mint például a SZINtéren a ZUP, vagy az egyik sörsátorban a Zorall fellépése. A SZINtér nevű, kisebb befogadóképességű, de szabadtéri helységgel még gondok lehetnek, ugyanis a SZIN Nagyszínpadhoz annyira közel van, hogy egy-egy felkonf alatt tisztán és menthetetlenül áthallható a Nagyszínpad fellépője. De ennek ellenére – mint a felcsendülő számok alatt egyből kiderült – a megfelelő hangosítás segítségével máris megkapjuk azt a zeneélményt, amiért jöttünk.

DSC_0190

Hajnaltájban szemerkélő eső köszöntött be a kajálni-piálni, illetve már csak diszkózni jövő-menő népség feje fölött, és a mélyfekvésű sátrak is egyből veszélybe kerültek. Reggelre – mint a sátorból kikecmeregve láthatóvá vált – esővízben állt a terület. Estére remélhetőleg ennek nyoma se lesz.

Fotók: Bodó Szimonetta