Hogy végleg mennem kell, nem lepett meg.
Egy ideje már csak az üres poharat emeltem
a számhoz, mintha innék. A meglepő az volt,
hogy A hangyák élete című versembe küldtél,
holott szívesebben választottam volna Rilkét
vagy Csajka Gábor Cypriant, magamtól is
frissebbet, lakhatóbbat. De – mint közölted –
azóta sem változtattam semmin, ezért a példás
büntetés. Nem érthettem egyet ezzel, duzzogva
húzódtam hát a töltényhüvelyként kopogó betűk
közé. Aztán a váratlan kegyelem torkolattüze,
mert a hangyák még a régi hangyák voltak,
és mint rossz útra tévedt szolgát vagy uralkodót,
visszafogadtak. Így kezdődött elölről az életünk.