Távbeszélgetés Törőcsik Marival, Toldi-adaptáció, és Quimby-hakni a fenyegető felhők alatt – idén is bejelentkezünk Nagyharsányból a VII. Ördögkatlan fesztivál első napjának másnapján.

IMG_4273

 A időjárás-előrejelzéseknek megfelelően egész első nap messzi dörgések központozták az álmos várakozást, de az eső végülis udvariasan kivárta az esti Quimby-koncert végét. Cserébe reggelig áztatta a földet, úgyhogy a szerda biztosan dagonyázással telik.

A keddi nap első eseménye a negyedéves fizikai színházi rendező-koreográfus osztály négy órai előadása lehetett volna, de jegyet már csak az esti ismétlésre sikerült szerezni. Úgyhogy a tényleges első állomás a Narancsliget volt, ahol Bérczes László a szokásos bájosan közvetlen modorában hivatalosan is megnyitotta a fesztivált.

IMG_4285

Nem győzte kihangsúlyozni, hogy a tényleges munka mekkora része köszönhető Kiss Mónikának, és egy kihangosított telefonhívással megszólaltatta az Ördögkatlan betegeskedő fővédnökét, Törőcsik Marit is, majd átadta a terepet a megnyitó előadóinak. Ökrös Csaba és Szarvas József is megemlékeztek a másik fővédnökkel, a néhai Cseh Tamással közös munkásságukról – Ökrös keserűen elhegedülte a bánatát, Szarvas pedig fát ültetett a nagyharsányi gyerekekkel. Utána pedig a k2 társulata valamiért megszeppent falusi zenekart játszott.

IMG_4388

A Toldi nyolc órai előadására sikerült végülis bejutni, és nem okozott csalódást. Arany János darabjának teljes szövegét felhasználta a színművészetisek feldolgozása, de fizikai színházi elemekkel is bőven gazdagította. A díszlet merészen kopár volt: csak néhány szék, egy matrac, és pár mozgatható ablakkeret jelent meg a színpadon. A szerepeket egymás között folyamatosan cserélgetve, a harci jeleneteket egymásra kent festékkel leképezve játszották el a színészek a közismert történetet. Az egyetlen kár, hogy nem volt több élőzenei betét, mert az a kevés, ami volt, az kimondottan jól hangzott.

IMG_4457

A színház végeztével este a nagyszínpadon várta a Quimby a közönségét, de talán nem eléggé. Több új számmal készültek ugyan, de ezzel együtt is meglehetősen unottá vált a koncertjük. Sőt, Varga Livius úgy tűnt, hogy sokkal inkább kíváncsi a villányi borvidék kínálatára, mint a saját zenéjére – becsületesen elénekelte a maga részeit, de a számok között artikulálatlan részegségbe zuhanva magyarázott.

Programok szempontjából az Ördögkatlan nyitónapja meglehetősen rövid volt, de ez még csak egy hosszú és telített hét kezdete. Az évek során sikerült már ennél méltóbb módon is megnyitni a fesztivált, de különösebb panaszra így sem lehet ok. A folytatás pedig töretlen színvonalúnak ígérkezik.

Fotók: Horváth Bianka