Krusovszky Dénes 1982-ben született Debrecenben, költő, kritikus, szerkesztő és műfordító egy személyben. A Junior Prima Díj (2008) és a József Attila-díj (2012) mellett jó pár kitüntetéssel is büszkélkedhet. A Mindenhol ott vagyok a negyedik önálló- és első gyermekverskötete.

krusovszky-mindenholottvagyok300

A költő első gyermekeknek szóló műve leszámol a műfaj kimondatlan konvencióival. Nem arra tanít, hogy mi milyen színű és nem kalauzol a mesék világába. Ezek a történetek egy gondolkodó, igazi városi kiskamasz rácsodálkozásai az élet keserű részeire, egy lassan felnőtté váló ember szemén keresztül. Olyan kérdések, gondolatok merülnek föl, mint „Vajon milyen rosszaságot követtek el azok, akiknek most az aluljáróban meg a parkban meg a kapualjban kell aludni?” (35.), vagy „A galambok általában koszosak és elég gyakran sánták is, de legalább sosincsenek egyedül. A néni viszont egyedül van.” (13.) E kérdésekkel és utalásokkal megszólítja a felnőtt közönséget is, egyértelműen utalva arra, hogy nekik is feladatuk lenne foglalkozniuk azokkal a problémákkal, amikre a kisfiú felfigyel.

A könyvet tíz éves kortól ajánlja a kiadó, érthetően, mivel nem egy igazi „gyerekműfaj”, komoly, szomorkás és bizony jól felkészült szülőket kíván, mert ha a gyerek eddig nem gondolkozott ezeken a témákon, a verseskötet elolvasása után bizony fog, és kérdezni is, rengeteget.

A három fejezetre osztott kötet (Nekem lila, Műén, Anya tükre) negyven rövid szöveget tartalmaz, elsőre fél óra alatt elolvasható, aztán rájöhet az olvasó, hogy annyi érdekes gondolatot rejt magában, hogy újra, egyenként, akár többször is el kell olvasni azokat, és bizony bőven lehet gondolkozni a tartalmán. Boros Mátyás rajzai illusztrálják a kötetet, egy nagyon jól eltalált, sovány „kiskölyök” elevenedik meg a rajzokon, szépen támogatva a könyv hangulatát, számítógépes grafikák lévén ismét egy a felnőtt- és gyerekkor közti hangulatvilágot sejtetve.

A kötet versei szabad versek, kettő kivételével: az Apa írt egy dalt (52.) és Anya is írt egyet (53.). eltalálja a „házi versfaragásra jellemző kínrímeket. A kisfiú versei ezzel szemben szabad versek, vagy az ősi ritmikussághoz nagyon közelítő mantraszerű szövegek. A tinédzserkorral járó érzelmeket, a gyermeki dacosságot többnyire az ilyen jellegű írásaiban láthatjuk megnyilvánulni. Ilyen például az Ahhoz van kedvem… (27.), amiben hosszan sorolja, mihez nincsen kedve épp.

„Nincsen kedvem holnapra tanulni,

nincsen kedvem angolt gyakorolni,

nincsen kedvem kimenni játszani…”

és így tovább, hosszan, kamaszosan, kedvetlenül.

Hogy részletesebb példát is hozzak a gyermekek világát lefestő verseire, ott van a Zoli sír (39.) című vers, ami nagyon szépen megfogalmazza, hogy a gyerekek társadalmában még elevenen jelen van a gyengébbek kirekesztése, és hogy mekkora az ettől való félelem a kicsikben. Sok olvasó életében megjelentek, vagy meg fognak jelenni a költő által megírt problémák, az, hogy Krusovszky megjeleníti ezeket, könnyebbé teszi, hogy mi is elgondolkozzunk ezeken, illetve szembe nézzünk velük. Hősünk is, szíve szerint megvigasztalná a másik kisfiút, de nem teheti, hiszen veszítene a többiek közt elért presztízséből, az ő sorsa is a kirekesztettség lenne. S hogy mi is az, amiért kirekesztés jár? Az, hogy Zoli nem menő:

„Nem is biztos, hogy annyira egyszerű,
amilyennek elsőre látszik,
hogy csak azért van,
mert alacsonyabb, mint mi,
és vékonyabb, tehát gyengébb is,
(…)
hanem azért is, mert sokat árulkodott,
főleg régen, meg soha nem jött velünk
a lányokat ijesztgetni szünetben,
és az anyukája még mindig érte jön,”

Az „átlagos” gyerekekhez szóló írásokhoz képest nem megfoghatóak a kötet darabjai annak alapján, hogy egy felnőtt vagy egy gyerek-e a beszélő. Ezek többsége felnőtt írót és gyermek olvasót feltételez, míg ebben a könyvben már az, hogy egy kiskamasz a főszereplő, az ő gondolatait, érzelmeit ismerjük meg ebbe a két egészen eltérő korosztály közti helyzetbe állítja a verseket. Nem világos, hogy kinek is szólnak a művek, de ez talán nem is baj, végső soron akárki olvashatja, a mondanivalója gyerek és felnőtt számára is ugyanaz. A főszereplőnek a világ dolgai iránti fogékonysága az olvasóra is átragad.

Krusovszky Dénes, Mindenhol ott vagyok, Magvető, Budapest, 2013