Panoráma az évszak irányváltásában,
mintha most növekedne meg a levegő
páratartalma, egyszerre nyomasztó lesz a délután.
Árnyékban zárjuk a beszélgetést, fülem mögé
simítom hajam, és cigit veszek elő,
folyvást ezzel rombolom a szervezetem,
megjátszom magam. Azt mondom, rendben,
de ez is csak az alkalomhoz illő fantázia,
hagyom rám feszülni a kérdéseket,
és egyre nehezebben lépkedek, mint akik
csak társaságban mernek átkelni a zebrán,
várom a kopogást, hogy végig mellettem
(már-már katonás rendben) vagy szemből jövet,
félúton fellebbentse a szoknyámat.
Kényszerű lehűlés, még blézerben is átjár,
mintha felszárítás miatt csináltam volna huzatot,
azt mondom, soha többet ilyen világos cipőben,
és elkerülöm a közeledőket. Hazáig visz a lendület,
az ajtót feltépve kemény vagyok, aztán jön az ernyedés.
Túl erős kezdés, egy bivalycsorda vágtat felém,
majd összeesnek, por száll fel a hajópadló réseiből.