A harmadik napunk is kánikulával kezdődött: verőfényes napsütés közben nézhette a közönség délutáni programként az egykor kezdődő Streetball Jamet. Ekkor még semmi jel nem utalt arra, hogy a fesztivál utolsó esti programját le kell fújni.

Fél nyolc körül kezdtünk készülődni; ekkor már szürkés felhők gyülekeztek az égen, de valahogy bíztunk abban, hogy a szél elfújja a sötét felleget, és kimaxolhatjuk a fesztivál utolsó napját. Eközben már megkezdődött az aznapi első koncert, Essemmel alapozhattak a végső napra kilátogatók. Nyolc előtt egy kicsivel a Skafunderz próbált hangolni, de a beállásig sem jutottak el, mert leszakadt az ég. A villámlások és dörgések közepette mindenki arra gondolt, hogy ez csak egy kis nyári zápor lehet, maximum egy óra, aztán folytatódhat a bulizás. De az eső egyre erősebben esett, feltámadt a szél, és a villámok sem csitultak. A fesztiválozók egy sátorba tudtak bemenekülni, ami ennyi ember számára túl kicsi volt (nem is értettük, miért nincs más sátor). Sokan a zuhanyzókba bújtak be vagy a közeli bevásárlóközpontokba – mindegy volt, csak fedett legyen. Aztán a fejetlenség és a menekülés közben, fél 10 körül közleményt adtak ki a Kexx szervezői Facebook-oldalukon:

“KÖZLEMÉNY:                           

Sziasztok,

Nem könnyű ezekben a percekben megfogalmazni, azt amit meg kell. Rajtunk kívülálló ok miatt, a fesztivál mai programja elmarad. A területre olyan vihar és eső csapott le, hogy azt a katasztrófavédelem és a rendőrség kiürítette. A bent maradt cuccokat a biztonsági szolgálat és a rendőrség őrzi, amint a helyzet normalizálódik vissza lehet menni értük. Egyelőre mi is ennyit tudunk, folyamatosan tarjuk a kapcsolatot a hatóságokkal, arról, hogy hogyan tovább. Sajnáljuk, hogy így kellett véget érjen az idei fesztiválunk, és reméljük, hogy eddig jól éreztétek magatokat. Ahogy van új információnk megosztjuk itt. Kitartás!”

A közlemény után megkérték a helyi és debreceni látogatókat, hogy menjenek haza, a többieket a Hajdúböszörményi Önkormányzat a Sportcsarnokban szállásolta el. A cuccokért a reggeli órákban lehetett visszamenni a rendőrség és a katasztrófavédelem vezénylete mellett. Ezután folyamatosan tájékoztatták a résztvevőket az eseményekről.

“A – nem túlzás – katasztrófahelyzetre való tekintettel, az elsődleges feladat a résztvevők biztonságos helyre szállítása volt, minden más emellett másodlagos. Sokan kérdeztétek mi lesz a jegyekkel? Erre a kérdésre a szervezők hétfőn fognak közleményben válaszolni. Többen írjátok, hogy az eső elállt, miért nem folytatódhat a fesztivál? A fesztiválterület gyakorlatilag megsemmisült, nem alkalmas semmilyen rendezvény megtartására, életveszélyes, az illetékes hatóságok ezt nem is engednék meg… A megtalált elhagyott tárgyakat vissza fogjuk juttatni a gazdájuknak postai úton, egyelőre erre kicsit várni kell.

Egy “aprócska” jó hírt azért szeretnék megosztani:

Az óriási káoszban és veszett viharban senki sem sérült meg súlyosan, ami felér egy csodával, figyelembe véve, milyen apokalipszis csapott le ránk.”

Később sokan viccelődtek azzal, hogy Essemm hozta el a vihart az Esik az eső című dalával, vagy hogy az ott maradt sátrakat majd őrizzék meg jövőre is, mert pont jó helyen: fa alatt vannak. Kellemes napokon voltunk túl, s bár az utolsó napra bőven jutott izgalom, természetesen a koncerteket élveztük a legjobban, és mindenki egyetértett abban, hogy jövőre nem ilyen zárást szeretnénk.