Veszprém, utcazene, fesztiválhangulat. Nézzük, mit rejt ez a három szó 2014-ben Magyarország fesztiváléletében, ugyanis az elmúlt szombaton lett vége az idei Veszprémi Utcazene Fesztiválnak._RPF0077

A szóban forgó fesztivál  hiánypótló rendezvény, sőt célközönségének (akik nem akarnak unalmas mainstream fesztiválokra járni) maga a mennyország. Lehet, hogy ezért, vagy pusztán a pénz hiánya miatt, az évek során kikerültek a line-up-ból a nagy, befutott húzónevek, akikkel egyébként majd’ minden hétvégén találkozhatunk valahol a Balaton parton, vagy a nagyvárosokban. Egyébként érthető és jó megoldás ez, hisz az egész rendezvény teljesen ingyen van, nem is tudnám elképzelni, hogy Veszprém belvárosát kordonokkal zárják el 4 napig és belépőt szednek a belváros peremén (amelyre egyébként évekkel ez előtt volt példa).  Na de, nagy talány, hogy akkor miért kell limitált férőhelyes Punnany Massif koncertet megszervezni?  Ahhoz, hogy bejuss a 150 karszalagot összeguberálni persze nem volt nehéz, a városban elrejtett 10 db hangszerutánzatot kellett megtalálni, karszalagért cserébe, illetve a városban flangáló zenekar tagjainak érvelni kellett, hogy miért is szeretnél Te elmenni erre a bizonyos koncertre. Ha elhitetted velük, hogy Te bizony nagyon szereted őket, szintén karszalag volt a jutalom. Akartam csinálni egy-két képet a koncertről, mégiscsak legyen a cikkben, de sajnos a kordonoknál álló vigyázóemberek nem nagyon értették, hogy akkreditáció, ismétlem, akkreditáció nélkül mégis hogyan képzelem. Én meg nem nagyon értettem, hogy egy olyan fesztiválon, ahol a szervezők szerint nincs szükség akkreditációra, mi lehet a probléma.

_RPF9970

Zenélni menő: 1 strigula.

Őszintén szólva, nem nagyon akartam hosszú perceket magyarázkodni egy esetleges bejutás érdekében, mert közben a belvárosban zajlott az élet. Nincs kép sajnos, de talán túléljük. Egyébként egy akusztikus koncert volt, ami azért legyen egy plusz pont nekik. Na de térjünk is vissza a fesztivál lelkéhez, a belváros kisszínpadaihoz és nagynak nem nevezhető, de azért mégis csak nagyszínpadaihoz. Ide sosem kellett karszalag, mégis mindenfelé koncertbe botlasz.  Ha egy SPAR-os vásárlást is beiktatsz, még akkor is 15 perc alatt végigjárod az 5 db kicsi helyszínt. Délután ugyan megesik, hogy nem tetszik, amit hallasz (itt megjegyezném, hogy tavaly erősebbnek éreztem az amatőr zenészek felhozatalát). Egy dolog viszont szemet szúr, mégpedig az, hogy a legkisebb ováció is örömet okoz a zenészeknek, ami rendkívül őszintévé teszi a légkört.  Mindezt fokozza, hogy a fellépők több százezres nyereményért is versenyeznek 4 napon át, és persze próbálják  reklámozni magukat, holott néha még ők maguk sem tudják, hol és hogyan kell szavazni rájuk.

_RPF9568

Zenélni szerelem: 1 strigula

Este fél 9, a két nagy színpadon elkezdődik a hangosítás. A 2×2 méteres kisszínpadokat is megszállják a minimum 5-6 fős zenekarok, és fél órán belül akkora bulit csapnak, amit még a legkiégettebb fesztiválozó sem tud rongyláb nélkül hallgatni.

Nem értem. Nehéz lehet fenntartani négy napig az érdeklődést, hiszen a fellépők kb. 80%-a minden este ad egy–egy koncertet, melyek minden este ugyanazok, de mégis mások, és mindig hatalmas a hangulat. Egy-egy Wombo Orchestra koncerten még bodysurf és pogó is van és mindez egy cipőbolt, vagy a posta, vagy egy szálloda előtt.

_RPF9627

A kisszínpadok egyébként komplett zenekar-simogatók a koncert alatt, sőt, ha véletlenül meg is lököd őket közben, akkor büntetésképpen még puszit is kapsz arcodra, mert ennyire szereted a zenéjüket, hogy elveszted az önkontrollt. Persze a bornak is lehet köze ehhez, de mi van akkor, ha pl. a Gypo Circus-t megkínálod vele? Max kiissza az énekes az üveg felét és visszaadja neked. Meg egyébként is nem tökmindegy, ha éppen Gogol Bordello-t játszanak az arcodba (nem mellesleg ügyesen)?  Van olyan, hogy elfogy a cigije az olaszoknak, úgyhogy két akkord közben egy-két slukkal lehúz az egyik gitárosuk. Ők a La Tresca, akik a Wombo mellett rendszeres visszatérői a fesztiválnak. Nem véletlen, zsigerből tolják a mulatást és elég jók azok a zsigerek. Idei kedvencem: “Sziasztok! Mi voltunk a Wombo Orchestra ott van hátul a kisbuszunk, ez pedig az utolsó szám. Ha vége léci gyertek oda, imádunk veletek beszélgetni.”. Jajj, azt majdnem elfelejtettem, ha esetleg valaki valahol elkeveredik egy The Syndrome koncertre, akkor ne lepődjön meg, ha a zenekar tagja időnként megpróbálják lesmárolgatni. Ilyenek ezek az olaszok; „free kiss”. A férfiak egyébként biztonságban vannak.

_RPF9860

Zenélni szerelem: 1 strigula

Hogy minek húzogatom itt a strigulákat, passz, valamiért ezt csináltam gondolatban is. Azaz akkor jutott eszembe, amikor elnéztem a Fran Palermo koncertjére. Őszintén szólva ennyire kiherélt koncertet rég láttam, pedig korábban nagyon korrekten játszottak a srácok, de itt minden előjött, amit az utóbbi két évben magukra szedtek abból, amit nem kellett volna. Az énekest nem lehetett hallani, és ez akkor sem lett orvosolva, amikor a közönség beordibálta neki: “Henri! Nem hallunk!”. A válasz a hangosító fiúra mutatás és annyi, hogy: “Ott a mester, neki szóljatok.”. Ez jópofa lett volna, ha nem lenne köztudott róluk, hogy minimálisan értenek a megfelelő hang beállításához. Ami egy A38 hajót megtöltő zenekar számára, azért vérciki. Na meg az is, ha felveszik a már talán legendás, VOLT Fesztiválos Arctic Monkey-s attitűdöt: igyunk egyet, gyorsan nyomjunk valamit a közönségnek, ha már itt vagyunk, úgyis ugrálni fognak, de ne sokáig, mert gyorsan innunk kell még. Az Arcticnál ez ímmel-ámmal működött, de azért mégsem egy súlycsoport a két zenekar és itt bizony azon kevés, igen szerelmesre itókázott lányon kívül majdnem mindenki unta a koncertet. Ez persze a 3 évvel korábban különdíjas Fran Palermo-t cseppet sem érdekelte.

_RPF0350

Zenélni menő: 1 strigula.

Na, most kihoztam döntetlenre, és az a baj, hogy ennyire azért nem volt negatív ez a fesztivál, de ezek voltak az első benyomásaim. Na, de majd elfelejtettem, hogy volt Random Trip is minden nap. Őket még mindig jó hallgatni, de lassan úgy érzem, ideje lenne valamivel feldobni ezt a mindennapi randomságot. Az amatőr zenészekhez visszatérve pedig, a közönségdíjat a Hello Hurricane, a szakmai zsűri elismerését pedig az Edi & Kolos szerezte meg. Az eredmény egyébként nem meglepő, előbbi zenekar az indie vonalat erősíti, utóbbi pedig az andalgós egy szál gitár mellé leányzóval szépen és jól éneklünk vonalat.

_RPF0484

Bármennyire próbáltam is szembeállítani dolgokat az eddigi írásomban, tanulságot nem akarok levonni, nem is kell, és nem is szabad. De egyvalami biztos. Veszprém egyszer mindenképpen kötelező. Aki szereti a zenét, annak pedig pláne. A város gyönyörű és hangulatos, jövőre, ha tudtok, menjetek el, ismerkedjetek olyan zenekarokkal, akikről lehet, hogy még nem is hallottatok, de utána lehet, hogy soha el nem felejtitek.

További képekért kattintsatok a galériába:

Fotók és szöveg: Pozsonyi Roland