A pénteki nyitás után a hétvégére máris megtelt Kapolcs. A Művészetek Völgye azonnal látogatói rekordokat döntögetett, ami nem is meglepő, hiszen a majd’ ezer programot kínáló fesztivál mellett ott van még a Balaton-felvidék lélegzetelállító látványa, a jó fröccs(ök), a stoppos kalandok, valamint hihetetlenül nyitott és kedves emberek, akikkel zsúfolásig megtelik a fesztiválnak helyt adó három apró település. Aki teheti, csomagoljon és induljon! De már most szólok: nem akartok majd visszajönni.

völgy7

Bár idén járok először Kapolcson, ugyanazokat a tüneteket produkálom, mint a már sok éve visszatérő látogatók. A buszban, a leszállás előtt már hevesebben ver a szív, pillangók repkednek a gyomromban; ez szerelem első látásra! Tömeg van – szerencsére -, de lökdösődés nincs; mindenki nyugodtan, átszellemülten sétálgat, miközben ide-oda kapkodja a fejét. Az igazság az, hogy bármilyen lassan haladsz is, félő, hogy lemaradsz valami különleges dologról. A jó kis Balaton-felvidéki borokból készült fröccsök után pedig a sátorállításban megfáradt, éhes emberként nem győzöl válogatni a gasztronómiai felhozatalból; az egyik oldalról kürtőskalács, a másikról pedig a frissen sült langalló illata bódít. Tényleg olyan, mintha hazaérnél.

völgy16

A délelőtti program: ismerkedés a hellyel. Igyekszem minél több mindent magamba szívni a szomorú tudattal, hogy csak másfél napot tölthetek itt. A „völgyhangulat” megalapozásához a kézműves vásárban kezdek, ahol az egy négyzetméterre jutó műalkotások(!) száma bármennyi legyen is, túl sok. A standoknál látott hihetetlen alapossággal elkészített áruk mellett érdemes megcsodálni a pataknál az úszó kiállítást is, ahol apró cserépdarabokból épült mini-metropoliszokban gyönyörködhettek. És készüljetek, mert bármennyire is igyekszik visszafogni magát az ember a költekezés terén, az egyik kapualjban 5 forintért virágszirmot áruló kisgyerekek mellett nem lehet csak úgy elmenni.

völgy6

Bár itt is el lehetne tölteni legalább egy fél napot, de irány Taliándörögd! A rövid, frissítő sétányi távot a kalandvágyóknak érdemes stoppal megtenni, de a fesztivál szervezői persze egy kiszámíthatóbb megoldással is készültek a rendező települések közötti közlekedés megoldására: a Csigabusz szolgáltatásai ingyen igénybe vehetők. Még a bulizáshoz korán van, ezért az udvarok felfedezése helyett a Szent András-templom monumentális és elképesztő szépségű romjainál kezdem, és onnan visszafelé haladva fedezem fel a falvat. Délutáni hangulatteremtőként az Eleven Kert udvarába tértek be, akik igen ütős programot állítottak össze egész hétre, jobbnál jobb feltörekvő magyar együtteseket csábítva a Völgybe.

Este, fesztiválhangulat, kapolcsozás. Hétkor a Kistehén zenekar koncertjével indítok, akik akkora bulit csinálnak a Blue sPot Caféban, hogy a közönség el sem fér az udvarban. Még a kapu előtt is sok be-beleső arcot lehet felfedezni; ha már kint ragadtak, így próbálnak belehallgatni az együttes örömzenélésébe. Bátran kijelentem, hogy a zenekaré a tökéletes „völgy-zene”, így nem csoda, hogy az egész udvar önfeledten táncol és énekel, és persze nem lehet elégszer visszatapsolni az együttest. Mindent eljátszanak, amit csak lehet. Utánuk a Magashegyi Undergroundot szintén teltház várja. Ez kicsit hosszabbra nyúlik, mert a koncert kezdetén az együttesnek meggyűlik a baja a hangosítással, de a kezdeti nehézségek után Bocskor Bíborkáék is igyekeznek mindent beleadni.

völgy11

A Völgyben a koncertek között és után sem áll ám meg az élet. Sőt, a legjobb része a fesztiválnak éppen a spontán italozás és ismerkedés a résztvevőkkel, akik már másnap régi ismerősként köszöntenek, ha összefutsz velük a forgatagban. Délelőtti ébresztőként a Kaláka versudvarába látogatok el, ahol a fapadokon ülve, a nagy napernyők árnyékában újra gyereknek érezem magam. A hagyományőrzés mellett, az innováció jegyében irány a Design Terminál udvara! (Indulás előtt hangolódjunk vissza Pestre!) Itt a fapavilonok között a legújabb magyar találmányokkal és termékekkel ismerkedem. Szívem szerint a stringbike-os völgytúrára is feliratkoznék még, de már nem fér bele az időmbe. (Aki ott van, vagy már készülődik, az pótolja be helyettem!) Ha pedig újdonság és formatervezés, akkor érdemes ellátogatni Csórompusztára is, és megnézni a Hello Wood elképesztően ötletes, fából készült installációit és építményeit is.

Felejthetetlen történetek, kiszakadás a mindennapokból és valódi összművészeti élmények. Ez a Művészetek Völgye, amit látni és érezni kell mindenkinek. Még négy napig tart a fesztivál, szóval továbbra is: irány a völgy, emberek!

Fotók: Fehér Eszter

A Művészetek Völgyéről készült további fotókat a galériában tekinthetitek meg![portfolio_slideshow id=17963]