Nem, nem vagyunk elfogultak a Campusszal szemben, észrevesszük a hibákat, de azt is elismerjük, ha valami – a helyszínválasztás, egy civil program vagy egy koncert – jól működik. A véleményünkkel valószínűleg nem vagyunk egyedül: hetvenegyezren gondolták hasonlóan 2014-ben. Zárszavak.

1908036_864358790259849_6751230029205582281_n

A KULTer.hu – Dub Székház sátrában vettünk részt szombaton azon a beszélgetésen, amelyen a 20. századi magyar futballal kapcsolatban hangzott el, hogy amit ma a meccsek megbundázásának neveznénk, az akkoriban „mindössze” egyfajta sajátosan értelmezett sportbarátság lecsapódása volt. Úgy gondoljuk, a „sajátos sportbarátság” kifejezés e szövegkörnyezettől elválasztva, sokkal könnyedebb értelemben jól használható a 2014-es Campus Fesztiválra, Kelet-Magyarország legnagyobb könnyűzenei eseményére is, hiszen Debrecen új sportkomplexumában és annak környékén négy napig a legkülönfélébb zenei és egyéb kulturális programok fértek meg egymás mellett a legnagyobb barátságban. Visszatekintés.

Összességében a nulladik nap létjogosultságáról nem vagyunk teljesen meggyőződve, bár a headlinerek között szerepelt Odett, az Anna & The Barbies, Péterfy Bori & Love Band és a 30Y. A Titkaink című Pintér Béla és Társulata előadás után Odett Nem én vagyokja nem volt túl átütő erejű számunkra, mert Stefanovics Angéla egészen más céllal idézte meg a Kontroll Csoport énekesnőjét, mint Odett, így ebben az esetben nehezen tudtunk elvonatkoztatni az eredeti kontextustól. Az Anna & The Barbies énekesnője nagyon sokat és nagyon szimpatikusan kommunikált a közönséggel, látszott, hogy nem csak jópofizik a fesztiválozókkal, hanem mindig ilyen közvetlen. Egészen házibulis hangulatot sikerült teremtenie, hiszen többször is – hogy az ő szóhasználatát idézzük – bekuckózott a közönség közé. A Márti dala előtt pedig kilőtt a bulizók között egy Kiss Tibor-hasonmást, aki szerinte akár énekelhette is volna vele ezt a számot. A napot az alterrockot játszó, nem túl nagy számú, de annál lelkesebb közönség előtt fellépő Flexible Juice koncertjén fejeztük be.

10540837_862474533781608_927153016304683707_n

A csütörtökről már sokkal pozitívabbak voltak a benyomásaink. A csak félig meghallgatott, de számunkra így is élménydús Magashegyi Underground-koncert után a Brains ott folytatta a 2014-es Campus-fellépést, ahol előző évben abbahagyta. Míg tavaly ráadásként hangzott el kedvencünk, a Blazing, idén ezzel indították a bulit, amely amúgy Columbo szerint nem az igazi világosban, de egyrészt a fesztiválozók erről láthatóan másként vélekedtek, másrészt a tavalyival ellentétben az idei helyszínen úgy építették fel a nagyszínpadot, hogy már a késő délután kezdődő koncerteken sem a tűző napon álltunk. Így minden igazságtartalom nélkül, de annál inkább teli torokból énekeltük az Ocho Macho koncertjének végére beesve, hogy „sajnos szemembe sütött a nap”.

10513260_862460683782993_1031765571952957514_n

A fesztivál első napján nyitottak ki a civil sátrak is, amelyek között kiemelt helyet kaptak a Debreceni Egyetem karai: az Egyetem téren kicsik és nagyok is találhattak minden délután programot. Jó volt látni, hogy a Magyar Irodalom- és Kultúratudományi Intézet standjánál halomba rakott, ingyen, csupán egy kitöltött irodalmi kvízért, keresztrejtvényért vagy versillusztrációért elvihető könyvek és folyóiratok szépen megfogyatkoztak szombatra.

Bár pénteken elérkezett a várva várt Asteroids Galaxy Tour-koncert (amely előtt a tudósító átment divatrajongó kislányba – részletek a második napról szóló cikkben: http://felonline.hu/2014/07/26/aszteroidajelentes-campus-fesztival-masodik-nap/), amelyet nagyon szerettünk, a nulladik nappal szembeni alapvető szkepticizmusunk ellenére mégsem az, hanem a második nap volt számunkra a leggyengébb fesztiválnap. Kíváncsiságból benéztünk az Alvin és a Mókusok koncertjének végére, ahol hatalmas buli volt: biztosan azért ismételte el többször is a frontember, hogy ősszel kijön az új albumok, melyet Debrecenben fognak bemutatni, hogy az információ pogózás közben se kerülje el egyetlen rajongó figyelmét sem. Ha már a Rézangyal Arénában jártunk, maradtunk a brit DJ, SKisM dubstep-partyjára, és egyáltalán nem bántuk meg, így végül is akkor sem mentünk volna rossz szájízzel haza, ha a kijáratnál nagy meglepetésünkre nem kíván roppant udvariasan jó pihenést a biztonsági őr hajnalban.

10421471_862899267072468_1134190652765708842_n

Visszatekintve a szombati időbeosztásunk adta ki a leginkább mintaszerű órarendet. A cikk elején már említett KULTer-sátras beszélgetés után az Ivan & The Parazol koncertjén jártunk, amelyen a legszórakoztatóbbak például az I Won’t Make It All Alone, a Whatever vagy a Take My Hand mellett Vitáris Iván átkötései („El kell árulnom nektek egy titkot: elég flegmán hangzik, de jól áll nektek az élet!”) voltak. A szintén KULTer-es Poetry Slam Special – melyen Szlávy Eszter Európa-bajnok rúdtáncos kísérőprodukciójának köszönhetően sokan nehezen tudták eldönteni, hogy hallgassanak vagy nézzenek – után, bevalljuk, nem a Tankcsapda, hanem a 2012-ben alakult Cloud9+ koncertje felé vettük az irányt. A banda saját definíciója alapján rockstepnek nevezett, dubstep, drum and bass, hip-hop és rock elemeket ötvöző stílusú produkció divatos szóval elég veretősre sikerült, a Cloud9+ egy percnyi pihenést sem engedélyezett nekünk. Bár a színpadi mozgáson és a közönséggel való kommunikáción még lehet javítani, összességében nagyon tetszett, amit hallottunk és láttunk. Naivan azt hittük, majd Szabó Balázs Bandája leülősnek hirdetett koncertjén megpihenünk, de csalódnunk kellett: mire a víztorony lábához épített színpadhoz értünk, már nem is találtunk szabad széket, amikor pedig felszabadult a kezdés után nem sokkal néhány hely, már eszünk ágában sem volt elhagyni a keverőpult mögötti területünket, ahol végigtáncoltuk az egész koncertet. Csak azt sajnáltuk, hogy ráadásként egy kevésbé pörgős számot játszottak. Egy órával később egészen más színben tűnt fel ez a gesztus, a Pegazusok Nem Léteznek tagjait ugyanis hiába tapsoltuk vissza. Az együttes énekesnője, Ács Eszter már cigarettával a kezében jött vissza a backstage-ből, hogy közölje, nem adnak ráadást, készülődik a következő zenekar.

10574472_864357756926619_6738117706474957319_n

Ettől az apró negatívumtól függetlenül összességében az eddigi legjobb Campus-élményünkkel indultunk haza DJ Palotai partyja után. A Facebookon már most be lehet jelentkezni a 2015-ös Campus Fesztiválra: a cikk írása idején több mint kétezren igazoltak vissza az eseményre. Mi még nem tettük ezt meg, mert lenne egy kérésünk: jövőre, ha lehet, a szervezők adjanak egyértelműbb információkat az egyébként kiválóan működő biciklitárolót őrző személyzetnek, hogy egy adminisztrációs hiba miatt a fotós kollégának ne kelljen reggel fél 7-ig várni arra, hogy elhozhassa a kerékpárját. Előre is köszönjük!

Fotók: Ivancsó Sándor