A rendkívül sikeres Egyszer rendezőjétől, most ismét láthatunk egy nagyon szórakoztató zenés, romantikus filmet, melyben a főszerepet ezúttal nem zenészek alakítják, hanem olyan nevek, mint Keira Knightley vagy Mark Ruffalo. Viszont örülhetnek a zenerajongók is, főleg a Maroon 5 kedvelői, hisz a két A-kategóriás színész mellett főszerephez jutott Adam Levine is, a zenekar frontembere. A rendező, John Carney egyébként maga is zenész volt, ezért mozog ilyen otthonosan ebben a közegben.

A Szerelemre hangszerelve egy nagyon egyszerű, szerethető és szép kis költemény. Többek közt ez az egyszerűség vagy inkább letisztultság különbözteti meg az elmúlt évek romantikus filmjeitől. Adott egy zenei producer, akinek a karrierje terén eddig szerencséje volt, a magánélete viszont teljes kudarc, valamint egy fiatal lány, akinek még nem volt túl sok sikere a zeneiparban, de a szerelmi élete legalább rendben haladt. Tulajdonképpen maga a fabula elég sematikus lenne, ha nem töltenék ki remek dialógusok, hiteles színészi játék és kellemes dallamok.

beginagain1

Ahol kell, ott kellőképpen komolyak a párbeszédek és meglepően életszerűek, a néző könnyen azonosulni tud a karakterekkel. Máskor a film humoros, néhol kicsit fanyar. A színészi játékot csak dicsérni lehet, hisz Ruffalo nagyon meggyőzően hozza az örökké vidám és bohókás, ám mély érzésű és érzékeny középkorú férfi karakterét, akinek még apaként is helyt kell állnia. Knightley pedig talán nem a legjobb énekesnő, ám annál tehetségesebb színésznő, így az éneklés könnyen leküzdhető akadály volt számára.

Ehhez társul még a film Annie Hall-stílusa, ami igazán jól áll neki. Összességében tehát John Carney ismét szerethető filmet alkotott, amelynek minden snittjét öröm volt nézni. A Szerelemre hangszerelve olyan film, ami száznégy percen keresztül elfeledteti az emberrel az ügyes-bajos dolgait, de mégsem engedi túl messze a valóságtól.