Vasárnap délelőtt tíz óráig kellett elhagyni a Miskolc-Egyetemvárosban megrendezett EFOTT fesztivál területét. Aki reggel hat körül lelépett, az bizonyára nem ütközött még sorba sem a korsó-, sem a kártyavisszaváltásnál. 

Most kicsit visszamegyek az időben és leírom, miről maradtak le kedves nem efottozó olvasóink. Kezdjük a teljesen felesleges péntekkel. A fesztiválozók nagy része lefáradt már erre a napra, napközben nem volt mozgás. Az esti nagyszínpados koncertek pedig nem az egyetemistáknak szóltak, hanem a miskolciaknak. Ezzel persze nincsen probléma, Deák Bill Gyula nem volt rossz, bár én személy szerint inkább a blues-os irányvonalat szeretem tőle, nem a rockosat. A színpad előtti rész megtelt napijegyesekkel, EDDA- és P.Mobil-pólókkal, valamint édesapám korosztályával. 1908364_859797454049316_6499746256300274386_n

A többi színpadon is inkább szűkebb célközönséget megszólító zenekarok szóltak, a Kalinka stage-en például a „kortárs metál” szcéna képviselői. Ismét fellépett a Dorothy, szereplésüket elsőre sem tartottam sokra, adtam nekik még egy esélyt: summa summárom, tavaly ByeAlexet is tovább bírtam élőben. Itt a legpopulárisabb fellépő az estét záró Subscribe volt, ám erre már nem jutottam el, a Rauch sátorban leugráltam a térdem a PASO koncertjén. A gyümölcsös-sátor aznap világzenétől volt hangos. Egész nap nem volt komoly tömeg bent, egészen, míg Szabó Balázs és bandája színpadra nem vonult. Utánuk viszont a magyar ska leghíresebb képviselői bent tartották az összegyűlt embereket majdnem hajnal egyig.10557314_859797510715977_2279380550207402863_n

Szombaton a Belgä koncertje alatt elkészült a legrendhagyóbb zenekaros selfie (ami szinte kötelező elemmé vált, úgy vettem észre). Délután azonban lélekben már mindenki a Color Partyra készült. A hatalmas beharangozó és komoly szervezés ellenére is röviden az a véleményem: kívülről jobb lett volna. Egyrészt a kordonon belülre rettenetesen nehéz volt bejutni, négyszeres túljelentkezés volt, mindenki nyomott mindenkit. Másrészt, amikor elkezdődött, mindenki egyszerre szórta szét a nála lévő összes festékport. Ez négy dolgot eredményezett:

  1. Teljesen sötét lett a területen belül, a látótávolság tíz centire csökkent.
  2. Ezzel párhuzamosan a szemünk is telement a porral, mindenkinek ömlött a könnye.
  3. Valahogy egyikünk sem számított rá, hogy kellene egy kendő az arcunk elé. Az ételfesték megülte az orrunkat, nehezen lehetett levegőt venni, sokan elkezdtek köhögni. Ez volt az a pillanat, amikor mindenki elindult a kordonokon kívülre, hogy vehessen egy mély lélegzetet. Említettem már, hogy nem lehetett látni semmit? Hála az égnek a tömeg megőrizte a nyugalmát, nem pánikolt be senki.
  4. Kívülről valóban őrült jól nézett ki. Utána még a megmaradt porral szórakozhattak és őrültködhettek a szerepelni vágyók, ez valahogy kevésbé viselte meg a szervezetet.10556389_859797277382667_8522154374751767046_n

Az est húzónevének a szervezők a Brainst és a Magashegyi Undergroundot szánták. A bevett fesztivál-nagyágyúkat ugyebár ellőtték az első két nap folyamán. A Brains kitett magáért, elvégre mégiscsak megtiszteltetés utolsó fellépőnek lenni egy fesztiválon. Volt metálos RATM-áthallás, dubstepes veretés és vendégként tiszteletét tette Mc Zeek is. Mégis, személy szerint az egész EFOTT legjobb koncertjét szombaton este tízkor a Rauch sátorban adta az Anna and the barbies.

Látszódott, hogy ők nem csak egy fellépőként tekintenek magukra egy fesztiválon. Ott és akkor nem létezett senki és semmi más, csak a zenekar és a tömeg, ami velük együtt énekel. Anna extravagánsabban volt öltözve, mint előzőleg Péterfy Bori, és jobb színpadi performanszt láthattunk, mint a Tankcsapda lángcsóvái és a Soerii és Poolek elefántja és kurvája együttvéve. Pedig nem volt se láng, se lengén öltözött háttértáncos. Mintha Anna nappalijában táncoltunk volna egy őrült nagy házibuliban. Otthonosan és merészen mozgott mindvégig, cseppet sem fáradt el, legalábbis nem mutatta, és ez akkora energiát adott a közönségnek, hogy simán túlharsogtuk a párhuzamosan szóló Punnanyt. Ezért az egy koncertért akkor megbocsátottam a fesztiválnak a vizezett ízű sört, a labirintust, az ésszerűtlen területhatárokat, a hideg vizet a zuhanyzókban, és komoly szívfájdalmamat, a vízpart hiányát.10483732_859798080715920_5825297413425787092_n

Összességében az EFOTT jó fesztivál volt. Vagy hát nem volt rossz. Nem voltak nagynevű külföldi zenekarok (Haddaway sem jött végül – tragédia!), a többi fellépőn is látszott, hogy ez éppannyira Miskolc város fesztiválja, mint az egyetemistáké, mégsem voltak komolyabb hibák. Jó volt az idő, nem volt rettenetesen drága, és volt egy kanapékkal berendezett tisztás. Mindezek mellett azonban kiemelném azt, hogy olyan nagyszerű közösség alakult ki, amilyet nagyon ritkán látni ekkora méretű rendezvényeken. Közvetlenség, kedvesség, egymásra odafigyelés, nyitottság jellemezte a fesztiválozókat (persze mindig vannak negatív kivételek), és eddigi EFOTT-jaim közül itt éreztem magam legjobban a társaságban.

Tehát köszi EFOTT, köszi Miskolci Egyetem (meg DE és OE)!

Fotók: Kiss Ákos