Tegnap este, ká-európai turnéjának utolsó prágai koncertjén előztük be a francia Wombo Orchestrát, a magyar állomások előtt, a Cross Clubban. Az a nagyon fasza ezekben a kis klubzenekarokban, hogy képtelenek félvállról venni, letudni, muszájból csinálni, igaz, állítólag mi voltunk a legjobb közönség a hatból a cseh fővárosban; ezen teljesítményünkért pedig jutalmat is kaptunk: egy magyar(nak szánt) számot, amiből semmit sem értettünk.  

IMG_20140722_213000

Mindenki tegye fel a bakancslistájára a prágai éjszakát! A sörök kiválóak és kisebb kocsmákban nagyon olcsók, plusz vannak ilyen helyek is, mint a Cross Club, ami jellegét és árait tekintve a helyi Szimpla: sok külföldi fiatal (főleg németek), több koncerttér, kocsmafeeling, kajapia. Ez társul szakszerű véleményünk szerint egy „elbaszott jó” dizájnnal: az egész belső és külső tér autóalkatrészekből – különböző tengelyekből, váltókból, motordarabokból – áll.

IMG_20140722_203832

Külön jó a cseheknél, hogy még lehet bent dohányozni, de Prágában a füst se a megszokott, mivel dekriminalizált, mindenki füvezik, így egy ilyen komolyan feltömjénezett levegővel izzad egybe az ember (micsoda undorító nyugatmajmolás, fúj).

A Wombo Orchestra tehát ezen a helyen hozta a szokott fanfare afropunkot egyórás késés után. Aki nem ismeri őket, az immár sok éve a Veszprémi Utcazene fesztiválon, az Ördögkatlanon vagy Budapesten valahol kerülhette el őket, a fúvós srácok és a hiperaktív énekesnő ugyanis minden évben koncertezik kishazánkban (itt hallgathatjátok meg őket ). Úgy néz ki, idénre az ismertebb számaikon kívül születtek még újak: két nagyon gyors, egy lassabb és egy magyar dal. Utóbbitól ne várjatok sokat, mindenesetre az a megtiszteltetés ért minket, hogy Csehországban, a magyar premier előtt hallgathattuk meg a dalt, amit Mama J pont olyan jól énekelt magyarul, mint én énekelném franciául. De nem is ez a lényeg, mekkora dolog már ez is, hogy egyáltalán.

Külön szeretnivaló a bandában az is, hogy állandóan oltják egymást. Ezen a koncerten egy elvesztett fogadás miatt a trombitás Eloának kellett felvenni egy ugly sweatert, meg is kapta az énekesnőtől a „pussy” jelzőt egy szám erejéig. Azt bánom kicsit, hogy most nem jöttek le a színpadról, mint Veszprémben szokás, igaz, így is orbitális tapsot kaptak, percekig zúgott a „one more time”, joggal, kiderült: a cseh atyafik is kiválóak a pogó nevű nemzetközi táncban, és a zenekar mindent meg is tett, hogy ez abba ne maradjon. Száz korsó Starónak is egy a vége: kiváló éjszakánk volt Prága hetedik kerületében.

10488236_900580429967863_6129071419615280413_n

Szóval tessenek bekészíteni a tornacipőt, és elmenni az – úristen – 13 magyarországi koncert valamelyikére. Ma este kezdik Veszprémben, ahol az Utcazene Fesztivál színpadain lépnek fel minden este, aztán mennek is tovább, 31-étől már Pécsett a Hangulatsziget fesztiválon rophatjátok rájuk, majd fővárosunk vendégei lesznek augusztus 3-án az A38-on, innen utaznak Kisharsányba, az Ördögkatlanra, ahol négy napig tolják, hogy augusztus 10-én Pécsett a Nappalibárban intsenek búcsút hazánknak. Fogadjátok őket a szokott szeretettel, irgalmatlan bulik várhatók!